„Red flag”-nek, vörös zászlónak hívja a szakirodalom azokat a jelzéseket, amelyek egy kapcsolat korai szakaszában bántalmazásra utalnak. Sok ezek közül messziről nézve talán nem is tűnik annak, és nem ritka az sem, hogy sem a környezet, sem maga a bántalmazott sokáig nem ismeri fel a bántalmazás jeleit. Amikor pedig ráeszmél, sokszor már annyira bele van bonyolódva a kapcsolatba, hogy nem látja, hogyan tudna elmenekülni.

Pedig olyan szépen indult minden…

Számos, később bántalmazó kapcsolat egyáltalán nem úgy indul, ahogyan azt a legtöbben gondolják. A kezdeti szakasz ugyanis arról szól, hogyan tudja minél szorosabban magához láncolni áldozatát a bántalmazó fél. Az ilyen férfiak kezdetben általában úriemberként viselkednek, partnerüket elhalmozzák a figyelmükkel, kedvességükkel. Ők azok, akik hatalmas virágcsokrokkal, ékszerekkel és egyéb ajándékokkal árasztják el a kiszemelt hölgyet.

„Sok csalódás után rettentően élveztem, hogy a férfi, akivel megismerkedtem, udvarias volt és leste minden kívánságomat. Csodálatos volt és nagyvonalú. Ki sem kellett mondanom, ő már meg is valósította. Azt is a nagyvonalúságának tudtam be, hogy mindent ő intézett, egyre több dolgot vett ki a kezemből. Amikor egy év együttjárás után terhes lettem, azt mondta, hagyjam ott a munkahelyem, ő eleget keres, készüljek az anyaságra. Még akkor sem gyanakodtam. Ma már tudom, ez egy jól átgondolt terv volt a részéről, amelynek az lett a vége, hogy se munkám, se saját pénzem, se saját döntési jogom nincs. Teljesen átvette az irányítást az életem felett.”

Akik éltek már bántalmazó kapcsolatban, tudják, a kontrollt, a döntés jogát kiadni a kezedből tilos és mivel átmentek már a bántalmazás különböző fázisain, felismerik az első árulkodó jeleket is, amelyeket más udvarias gesztusnak vél. A bántalmazó partner már a kezdetektől (az ismerkedés során is) próbál irányítani, ez azonban alig észrevehető, hiszen mi kivetnivaló lenne abban, hogy a társunk ajándékot vesz nekünk vagy az étteremben ő rendel nekünk is. Az apró jelek felett pedig átsiklik a figyelmünk.

„A munkahelyemen volt egy kedves férfi kollégám, akinek akkoriban válságban volt a párkapcsolata. Sokat beszélgettünk, gyakran ebédeltünk együtt. A férjem, aki a cégnek is dolgozott, valahogy tudomást szerzett erről és megtiltotta, hogy beszélgessek ezzel a kollégámmal, mondván, nagyon kellemetlenül érinti őt a dolog, hogy rólunk pletykálnak. Még figyeltetett is, hogy nem találkozok-e mégis vele. Akkor érdekes módon még imponált is a féltékenysége, mostanra viszont eljutottam oda, hogy intő jelnek kellett volna venni, amit sok más hasonló követett.”

Sokáig úgy tűnik, a felek között csupán kommunikációs probléma vagy banális félreértés van, ami könnyen orvosolható, megoldható. Ám a pár később azt érzékeli, hogy folyamatosan ugyanoda térnek vissza, mintha egy ördögi körbe csöppentek volna bele.

A helyzet akkor durvul el rendszerint, amikor a bántalmazó fél úgy érzi, csökken a befolyása, nem tudja tovább kontroll alatt tartani a másikat. Ha a bántalmazott rájön, hogy manipulálni próbálják és változtatni akar, netán kilépni a kapcsolatból, akkor rendszerint robban a bomba, amelyet indulatkitörések, megalázás és nem ritkán fizikális bántalmazás követ.

„Nem tettem volna, ha nem viselkedsz így”

Ez a leggyakoribb magyarázat, amivel a bántalmazó az önmagából kifordult viselkedését indokolja, ami persze újabb manipuláció. A bántalmazó kapcsolatok nagy többségében a felek nem egyenrangúak, az elnyomó, a bántalmazó a másik szükségleteit, érzéseit nem veszi figyelembe, nem fogadja el. Ez alapvetően ellehetetleníti, hogy harmonikus, egészséges, szereteten alapuló párkapcsolat alakuljon ki. A bántalmazó kapcsolatban megfigyelhető a ciklikusság, amikor egy-egy bántalmazást egy nyugalmasabb időszak követ, amikor a bántalmazó a szeretetéről biztosítja a párját, akár elhalmozza ajándékokkal, engesztelni próbálja, illetve kifogásokat, mentséget keres a viselkedésére, esetleg ígéreteket tesz arra nézve, hogy megváltozik. Ám ez soha nem történik meg, sőt, a bántalmazás, az érzelmi vagy fizikális erőszak ciklikusan visszatér, sokszor egyre súlyosabb formában.

Tudom, hogy a lelke mélyén szeret

Ez a mondat gyakran hangzik el bántalmazottak szájából, akik érzelmileg ragaszkodnak a párjukhoz és meg akarják menteni a kapcsolatukat. Sok esetben ilyenkor többéves, több évtizedes közös múlt van, közös az otthonuk, a gyermekeik, a bankszámlájuk és megéltek sok jót és rosszat egyaránt, ami mind összeköti őket. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy hogyan viselkedik az agresszív fél a kapcsolatban. A bántalmazás, indulatos viselkedés nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, az egy folyamat része. Ez a folyamat ciklikus: a nyugalmi időszakokban a bántalmazó fél sokszor próbálja elhitetni, hogy megváltozik, de ez minden egyes alkalommal valahogy mégis elmarad.

Ha egyedül nem megy, kérj segítséget!

A bántalmazók soha nem vállalják fel, hogy ők a felelősek a kialakult élethelyzetért. Egy ilyen bántalmazó kapcsolatból nagyon nehéz a kilépés, számos körülmény nehezíti meg az elválást és az új élet felépítését. Az első akadály, amit a bántalmazottnak le kell győznie, az a saját magába vetett hit és bizalom megerősítése, hogy sem ő, sem más nem érdemli azt, hogy bántsák és hogy nem ő a felelős a kialakult élethelyzetért.

A bántalmazás elszenvedői szégyent, bűntudatot élnek meg, így sokszor nehezen kérnek segítséget, nem akarják beavatni a rokonokat, ismerősöket. Ugyanakkor nagyon sokat tud segíteni a támogató környezet a kapcsolatból való kilépésben, felépülésben, az új élet kialakításában. Mindenképpen érdemes szakemberhez is fordulni- leginkább pszichológushoz-, aki a bántalmazás traumáját segít feldolgozni és abban is közreműködik, hogy a bántalmazott újraépíthesse az önbizalmát, a hitét.

Lépj ki, a gyerekeidért!

Téved az a bántalmazott, aki azt hiszi, áldozatvállalásával a gyermekeit védi és mindaz, amit a gyerekek látnak a szüleik között lejátszódni, nincs hatással rájuk. A gyermek bántalmazásának, veszélyeztetésének minősül, amikor a gyerekek szemtanúi a szülők közötti erőszaknak. – hangsúlyozzák az Ökumenikus Segélyszervezet szakemberei. - A gyerekek óriási stresszt élnek át, és traumatikus hatású lehet számukra, ha szemtanúi az agresszió kitöréseknek. Félnek a bántalmazótól, féltik a bántalmazottat, és közvetlenül is veszélybe kerülhetnek, ha megpróbálnak például közbeavatkozni. A bántalmazásnak az egész személyiségre, a gyermek fejlődésére, későbbi sorsának alakulására negatív hatása van.

Forrás: Ökumenikus Segélyszervezet

Nézd meg a gaslighting 7 szintjét a párkapcsolatban!