A szemem láttára pofozta fel a gyerekét – mit kéne tennem ilyenkor?

gyermekbántalmazás Forrás: Getty Images
Menjek oda, avatkozzak be? Fogjam le a kezét és oktassam ki? Vagy inkább maradjak szép csendben, és álljak odébb? Ne tétlenkedj, cselekedj, ha megvédheted – bátorít az UNICEF, melynek szakemberei egy kisokost állítottak össze, hogy a gyermekbántalmazás kapcsán felmerülő, mindennapos kérdésekben segítsenek eligazodni. Azt is leírják, konkrétan mi mindent tehetsz, ha a környezetedben ilyesmit tapasztalsz.

Szokásos délutáni programként aznap is a játszón töltöttük az időt a kicsivel, amikor egyszer csak arra kaptam föl a fejem, hogy az egyik anyuka hangosan ordibál a kisfiával a homokozónál. Biztosan hisztis a gyerek, már századszorra szól neki, végtére is nekem se esne jól, ha valaki ezért csúnyán nézne rám, netán még szóvá is tenné – gondoltam, és megpróbáltam nem foglalkozni vele. De nehéz volt félrenézni, így pont elkaptam azt a pillanatot is, amikor a nő lekevert egy hatalmas fülest a fiúcskának. A döbbenettől teljesen lefagytam, s ahogy lopva körbesandítottam az anyatársakon, és úgy láttam, nem voltam vele egyedül. Úgy éreztem, nem hagyhatom szó nélkül; nem csinálhatok úgy, mintha mi sem történt volna. Viszont fogalmam sem volt, konkrétan mégis mit tehetnék. Menjek oda és fogjam le a kezét? Szóljak bele? De mégis mit mondhatnék?

(Ildikó, 32 éves kétgyermekes anyuka)

Ne hunyj szemet

„Reagáljunk határozottan, de ne oktassuk ki a szülőt. Maradjunk nyugodtak és közvetítsük a helyzet elfogadhatatlanságát és azt, hogy törődünk a probléma megszüntetésével” – tanácsolja ilyen és ehhez hasonló esetekben az UNICEF kisokosa. Szakértőik szerint már csak azért se menjünk el szótlanul egy ilyen helyzet mellett, mert - mint fogalmaznak - „ha szemet hunyunk felette, akkor azt az üzenetet közvetítjük az anyának és a gyermekének, de a többi szemtanú, szemlélő felé is, hogy az ő problémájuk jelentéktelen számunkra.

Bántalmazott gyermekek beszámolóiból tudjuk, hogy az egyik legnehezebben feldolgozható része az erőszaknak az, hogy a környezet kvázi jóváhagyja, érvényesíti azt.” Viszont az is nagyon fontos, hogy a cél; az erőszakos viselkedés megakadályozása lebegjen a szemünk előtt, s nem pedig a szülő megszégyenítése, vagy az, hogy kiselőadás formájában „beolvassunk” neki.

Mindannyian felléphetünk a bántalmazás ellen, ha felismerjük annak jeleit és tudjuk, hogy mit tehetünk a mindennapi helyzetekben a gyerekek biztonságáért
hangsúlyozza az UNICEF.

Látszólag aprónak tűnő tetteink akár sorsdöntővé is válhatnak olyan gyermekek számára, akik a segítségünk nélkül akár egy életen át cipelik magukkal a bántalmazás nyomait, legyen az fizikai, érzelmi, verbális erőszak vagy szexuális abúzus – mondja a gyermekjogi szervezet, mely azt szeretné elérni, hogy a gyermekbántalmazás elleni fellépés a társadalom közös ügye legyen.

A koronavírus-járvány okozta bezártság, félelem, egzisztenciális bizonytalanság 2020-ban még veszélyesebbé tette a világot a gyerekek számára. A pandémia alatt egyes becslések szerint akár 30 százalékkal is nőhetett a gyermekbántalmazási esetek száma, amelyek legnagyobb része láthatatlanul és évekig feltáratlanul történik meg.

Ezért is készítették el az Ismerd fel és tegyél ellene – Gyermekvédelmi kisokos a bántalmazásról című összeállításukat, „amely gyakorlati példákkal, hétköznapi nyelven segít eligazodni. A gyermekek bántalmazásának felismerése, kezelése, megelőzése közös felelősségünk. Aki a hétköznapok során olykor elgondolkodik, hogy beleszóljon-e, lépjen-e, hogy van-e köze hozzá, az már jó úton jár. A válasz egyszerű: van hozzá közünk. Azt reméljük, hogy a kisokos elolvasása után lépni is könnyebb lesz” – fogalmaznak.

A kisokos bárki számára, aki az UNICEF Magyarország mesterkurzusára ingyenesen itt feliratkozik, hozzáférhető.

Galériánkban olyan sztárokat találsz, akik gyermekként, vagy későbbi párkapcsolataikban szenvedtek el erőszakot