A régi barát, aki lenyúlta a pénzemet

Borítókép: A régi barát, aki lenyúlta a pénzemet Forrás: pixabay.com
Rita megbízott a gyerekkori barátban, aki csúnyán átverte. És nem csak őt.

Tisztán, erősen, magabiztosan csengett a hangja. Sütött belőle a tisztesség.

Egyetlen hétre kérem. Hétfőre ott lesz a számládon. Átmeneti gyors segítség, semmi több.

Ismertem Lajost ezer éve, okos, talpraesett gyerek volt már a gimiben is, minden arannyá változott a keze között. Sikeressége vonzotta a nőket és az egyre több pénzt. Eszembe se jutott volna kételkedni a szavában, a magabiztosan csengő-ropogó, jellegzetes r-jeiben. Én Londonban élek, igazából nem panaszkodhatunk, van mit a tejbe aprítania a családnak. Egy hétig minden további nélkül kibírom egymillió-nyolcszázezer forint nélkül. Átutaltam neki. Nagyon hálás volt.

"Hétfőre ott lesz a számládon" - recsegtek az r-ek, mielőtt kinyomta a hívásomat.

Eltelt másfél hét, és nem történt semmi. Akkor még nem fogtam gyanút. Lajos, az aranyember neve önmagában garancia volt, a siker gránitszilárdságú védjegye. Amikor tizedikesek voltunk, előfordult, hogy éheztem, mert a szüleim elfelejtettek tízórait csomagolni. Mindig adott a szendvicséből. Néha pénzt is, egy százast, hogy vehessek magamnak egy ischlert a sulibüfében. Az ilyen embernek a szíve is aranyból van.

Efféle közhelyekkel nyugtatgattam magam, amikor a pénz két hét múlva sem érkezett meg. Napszálltáig várok, döntöttem el, utána felhívom. Amikor estig sem változott semmi, rácsörögtem. Nem vette fel. Egy óra múlva újra hívtam. Néma csend. Ráírtam Messengeren. Egy napig meg se nézte. Akkor már belemart a szívembe valami. A csalódás és a bizalmatlanság első harapása.

Három nap múlva válaszolt. Ne haragudjak, nem stimmelt valami az üzlettel. De hamarosan rendbe jönnek a dolgok, és akkor utal, méghozzá kamatostul. Nem fogom megbánni. Sőt. Ha az egymillió-nyolcszázezer mellé küldök még egyszer annyit, megforgatja, és jóval többet kapok vissza. Ugye milyen jó lesz? Akár utalhatnék ebben a minutumban is, nem fogom megbánni.

Ekkor már nem dőltem be neki. Mivel csupa szép emléket őriztem róla, elhallgattattam magamban a kitörni készülő rikácsolást. Szép nyugodtan, írásban elmagyaráztam, hogy nem küldök egy petákot sem, mert nekem családom van, és nincs kedvem, se lehetőségem kidobálni az ablakon a forintokat. Az az egymillió-nyolcszázezer is elég jól jönne. Legyen szíves, utalja vissza mielőbb. Felhívott.

Jó, jó - hadart sietősen, és mintha az r-ek kevésbé magabiztosan ropogtak volna. Nemsokára utalom, de biztos, hogy nem küldesz még? Vagy ha nem tudsz, esetleg a tesód? Neki sok pénze van, ha jól tudom.

Erre az arcátlanságra tényleg csak egy halovány nemet tudtam kinyögni. Csalódottan nyomott ki, előtte megígérte, hogy napokon belül rendezi a tartozását.

Két hétig megint csend volt. A pénz nem jött. Újra felhívtam. Nem vette fel. Írtam neki, nem válaszolt. Három hét múlva mégis jött egy üzenet. Beszélhetünk este? Igen, válaszoltam. Este nem jelentkezett. Felhívtam. Semmi.

Két hónap múlva felvettem a kapcsolatot régi közös barátainkkal. Csak úgy zuhogott a nyakamba a rengeteg panasz, vádaskodás, kiborulás. Kiderült, hogy mindenkit lenyúlt, vagy legalábbis megpróbálkozott vele. A tanárként dolgozó barátnőnktől, Idától utolsó megtakarított fillérjeit vitte el. Kata hárommilliót kölcsönzött neki, és nem kapta vissza. Feri értetlen üzenetekből tudta meg, hogy Lajos random ráírt az ismerőseire a Facebookon, és tőlük is pénzt kunyerált. A bölcsebbek kiszagolták, hogy nem stimmel ez az üzlet-dolog, és nem dőltek be Lajosnak, de olyan is akadt, akit sorozatban lopott meg. Úgy szeretem, nem tudtam megtagadni tőle, panaszolta az illető, remekül illusztrálva Lajos tökélyre fejlesztett manipulátori képességeit. A családja már nem áll szóba vele, elvitte a testvére és a szülei pénzét is. Ráadásul az életét félti, mert többször megfenyegették. Ki tudja, milyen körökkel kerülhetett kapcsolatba? Még én is gyakran fantáziálok arról, hogy baseballütővel verem szét a fejét: mit hozhat ki ez a viselkedés egy igazi nehézfiúból?

Ugyan nem hittem benne, hogy szerződés nélkül bármit is tehetek, azért megkerestem egy ügyvédet. Felvilágosított, hogy a pénzkölcsön nem szerződéshez kötött: ha van nyoma az ügyletnek, akkor igenis bíróság elé lehet vinni a dolgot. Mivel az egymillió-nyolcszázezret átutalással teljesítettem, be tudtam mutatni a banki tranzakciót igazoló dokumentumot, valamint a Messenger-üzeneteket is. Ezekre hivatkozva az ügyvéd kiküldött Lajosnak egy felszólítást, amiben ott állt, hogy ha az adós 15 napon belül nem küldi vissza a pénzt, jogi következményekkel kell szembenéznie, és utólag neki kell majd fizetnie minden bírósági díjat.

A posta nemrég visszaigazolta, hogy Lajos átvette a felszólítást. Egyik nap megint üzenet várt tőle a Messengerfiókban: "Beszélhetünk este? Igen" - válaszoltam. És nem történt semmi. Vajon könyörögni akart, hogy vonjam vissza a feljelentést? Vagy újabb adományért kuncsorgott volna? Nem derült ki.

A közjegyző mindenesetre hamarosan kibocsátja a fizetési meghagyást, és jelzi az ügyvédnek, hogy Lajos reagál-e valamit, vagy nem. Amennyiben az adós nem fellebbez tizenöt napon belül, akkor a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik. Ha mégis ellentmondást nyújt be, akkor keresetet kell előterjesztenünk a bírósághoz „a követelés érvényesítésének céljából”.

Ez a jog leckéje.

Az általam kapott lecke azonban keményebb volt. Sokáig vertem a fejemet a falba határtalan naivságom miatt, de most már igyekszem megbocsátani magamnak. Talán itt ért véget a gyermekkorom. Szerettem Lajost, jó emberként gondoltam rá, és ezt az ártatlan, tiszta érzést vesztettem el a pénz mellett mindörökre. Egy biztos: soha többé nem hitelezek szerződés nélkül, és még az utalás közleményébe is beleírom, hogy kölcsönről van szó. Akármilyen jó barátról vagy családtagról van szó, nincs pardon. Nem tudhatjuk, milyen sötétség rejtőzik az emberi lélek mélyén, főleg ha a siker, a hitelesség, és a szép gyerekkori emlékek tökéletes álcája rejti.

És a hírességek hogyan lopnak? Galériánkban megnézheted!