Ákos egyik nap bejelentette, hogy összepakol és elhagy. Egy másik nőért. Mintha a Jelenetek egy házasságból egyik kockájáról léptünk volna le, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a férjem a házasságunk kudarcáért kizárólag engem vádolt, és búcsúzóul majdnem egy pofont is kaptam az ajtóban.

Azt hittem, véget ért a világ. Bénult tehetetlenségben evickéltem át a napokon, amik hetekké, majd hónapokká nyúltak. Hosszú időbe telt, mire megértettem, hogy nem a világnak van vége, hanem az állandó mérgezettségnek. A bántalmazásnak, a fizikai erőszaknak, a mentális és érzelmi kínzásnak. Annak, hogy mindent lenyeljek egy agresszív lélekgyilkosnak, azt is, ha megpofoz, megéget, vagy órákon át pocskondiázza az eszemet, a külsőmet, az életemet.

Két hétbe telt, amíg összeszedtem a bátorságomat ahhoz, hogy kilépjek a lakásból. Az átizzadt ágyneműt kihajítottam a szennyesbe. Letusoltam, hajat mostam, tiszta ruhát vettem fel. Ettem egy pirítóst. Összeszedtem a borospoharakat, kiürítettem a hamutartót. A lakás úszott a mocsokban, én pedig arra gondoltam, először, mióta elhagytak, hogy ideje kisuvickolni ezt a hodályt az utolsó szegletig. A tükörből vézna arcú, nyúzott vénasszony nézett rám vissza, a bőre az arcára feszült. Bal szeme alatt még látszott a hetekkel korábbi pofon lilás foltmaradványa.

Kint tavaszi zsongás fogadott, sivalkodó gyerekcsapat, szubtilis napfény. Elsétáltam a parkig, leültem a földre, nem törődve azzal, hogy a fűszálak a nadrágomba törnek, és miközben körbedöngicsélt egy csapat darázs, azon gondolkodtam, hogyan tovább. Van olyan, hogy jövő, ez akkor jutott először eszembe.

Az első euforikus pillanatra egy hónapot kellett várnom. Visszamentem dolgozni, mindenki repesve várt, majdhogynem gratuláltak a magányomhoz. Délutánonként takarítást vállaltam az egyik szomszédnál, hogy extra pénzt keressek. Egy vadidegen lakásban törölgettem a port a nippekről, az ablakon bekukucskált a kopott naplemente, és én váratlanul belerogytam a kényelmetlen ikeás fotelba. A tiszta tárgyak mosolyogva néztek rám, legalábbis én így láttam, és a szívembe hasított egy félig ismeretlen érzés, amelynek kicsinyített mását csak akkor éreztem néha, amikor Ákos elutazott munkaügyben: a totális megkönnyebbülésé.

Elkezdtem élvezni az egyedüllét minden olyan előnyét, amelyet nem ismertem. Például átaludhattam az éjszakát anélkül, hogy Ákos hajnali kettőig tévézne, és ha félénken jelzem neki, hogy zavar a csihipuhi, jobb esetben rám mordul, rosszabb napokon oldalba is rúg. Elmehetek a tesómmal kávézni vagy moziba, senki nem vádol azzal, hogy biztos a szeretőmmel találkozom, de legalábbis nem azzal töltöm az időmet, akivel kéne, hanem egy hisztis kavarógéppel (ez a húgom jellemzése). Vehetek magamnak egy új ruhát a saját fizetésemből anélkül, hogy engedélyre lenne szükségem. Nem kell kora reggel a tükör előtt ülve eszelősen púdereznem magam, hogy a kollégáim elől elrejtsem az éjszakai tombolás vigasztalan eredményét. Senki nem égeti meg forró edénnyel a karomat, mert véletlenül a földre csöppentettem a kávét. Szabad lettem, szabad volt élnem az életemet, amibe a világon nem szólt bele senki.

Ákos szerelmes lett egy új nőbe, ezért kímélte meg az életemet.

Nem lett volna erőm kilépni, az utolsó cseppeket is kifacsarta belőlem házasságunk öt éve alatt. A viszonya mentette meg az életemet. Esélyt adott rá, hogy megerősödjek, és elhiggyem, a férjem nélkül nemhogy kevesebbet érek, de igazából ő nem méltó arra, hogy kipiszkálja a koszt a kisujjam körme alól.

Békében és nyugalomban telnek a napjaim, lágy csordogálásukat csak egyetlen apró incidens zavarta meg. Ákos kiszeretett a nőből - nem tudom, bántotta-e őt is-, és vissza akarta könyörögni magát, de ajtót mutattam neki. Azt is közöltem vele, ha egyetlen ujjal hozzám ér, gondolkodás nélkül feljelentem és tönkreteszem az életét. Néhány napig dühödten zaklatott, aztán talált magának egy harmadik szeretőt. A nyomába se érsz, te szuka, lihegte a telefonba, én pedig kecsesen kitartottam a középső ujjamat, és felnyújtózkodtam vele egészen az égig.

Ilyen ruhákat hordtak a nők a szexuális bántalmazás idején: