Pár hete azt javasoltam a barátnőmnek, küldjük el egymásnak Viberen minden este, hogy mi volt a nap fénypontja, minek örültünk, mi miatt vagyunk hálásak. Ezt már több mint egy hónapja csináljuk, és a következőket tapasztalom:

+ Bármiért lehet hálásnak lenni. Van, hogy elküldjük két pár cipő fotóját azzal, hogy „ma ezt vettem”. Van, hogy annyit írunk: „hálás vagyok, hogy élek – ma láttam egy roncsautót”. Van, hogy ez a nap fénypontja: „ma nehéz volt rávennem magam a tornára, de megcsináltam és büszke vagyok magamra”. Valójában ez az élet: apró, hétköznapi dolgok, ebből kell főzni, ennek kell örülni. Az úgynevezett boldogság vajon nem az, ha ilyenek miatt azt mondhatod magadról, hogy elégedett vagy?

+ Bizonyos napokon keresni kell: „mit is küldjek ma, semmi nem jó, olyan pocsék napom volt”. De azért ilyenkor is találunk valamit, és ez jó tréning.

+ Előfordul, hogy rosszat is írunk. És érdekes módon sokszor ebből fakad aztán valami jó. Például megírtam, milyen baleset érte a gyerekemet a szülinapi buliján (és én nagyon megijedtem), és aztán hála az égnek nem lett komoly baja.

+ Egyszer az is megesett, hogy sokkal-sokkal több volt a rossz a barátnőm üzenetében, mint a jó. Aztán hozzátette: „Bocs, holnap fog megjönni.” Meg még ezt is: „Amúgy hálás vagyok meg minden.” Ezen jót mosolyogtam.

+ Az új szokásunk nem várt hozadéka az, hogy sokkal jobban jelen lehetünk egymás életében. Mert amúgy hiába vagyunk már több mint 20 éve barátnők, sűrű életünknek valójában csak a legégetőbb kérdéseit van lehetőségünk általában átbeszélni. Most azonban, a rövid kis üzeneteknek hála – és ez nem kerül többe napi 5 percnél –, azt is tudom, hogy milyen tábort választott a gyerekeinek, hogy hová jár ebédelni, hogy milyen mintás a fürdőruhája. És ez jó érzés.

Ez is jópofa és tanulságos projektje lehet két barátnőnek: