A barátnőm sharentingben szenvedett, meglett a böjtje

sharenting,social, Forrás: Getty Images
Mindenki elolvad, ha cukin maszatos kisgyereket lát a kádban pancsolni, a homokozóban kacarászni, a mamája karjában fagyizni. De hol van a határ? Ki lehet-e tenni a gyereket a határtalan közérdeklődésnek? A barátnőm beleesett a sharenting csapdájába, meg is lett az ára.

Lilla már letett a saját gyerekről, amikor mégis sikerült teherbe esnie. Karcsit persze elhalmozta minden földi jóval: ha tehette volna, a természetfelettit is segítségül hívja, hogy a kisfia nehogy hiányt szenvedjen bármiben. A túláradó szeretet abban is testet öltött, hogy mindenkinek bőszen mutogatta, micsoda szerencsében részeltette a sors. A mindenkibe bele kell érteni a félismerősöket és a vadidegeneket is. A Facebook-profilját elárasztotta a baba képeivel, egészen a születés pillanatától kezdve: a világ összes embere, legalábbis aki a közösségi szájt tagja volt, megszemlélhette Karcsikát élete minden egyes pillanatában a csipás szemű felkeléstől a Micimackós lámpával kísért esti meséig. Lilla a képekhez mindig édes-mézes, vagy vicces posztokat társított: látszott a stílusán, hogy komoly időt feccölt a szövegek megalkotásába, és a fotókat is nagy műgonddal állította be. Karcsika életének nyilvánosra csavarása Lilla harcos önmegvalósításának eszköze lett.

Többen szóltunk neki, hogy ez biztosan nem jó ötlet. A net veszélyes terep lehet, ha nem használják okosan, és nem kell ahhoz szétdokumnetálnia szegény gyerek életét - ráadásul a tudta és beleegyezése nélkül -, hogy mindenki tudja, milyen szuperanya ő. Lilla azonban nem hallgatott senkire. A gyermektelen barátnőit irigynek bélyegezte, a családosokat meg maradinak. Karcsika Facebook-élete egyre gyarapodott-szaporodott, Lillának közben fogyatkoztak a túlposztolástól megcsömörlött ismerősei, de nem törődött azzal sem.

Végül kijózanították.

Miután a gyerek betöltötte a hármat, Lilla megpályázott egy állást. Elment az interjúra kikenve, felkészülten, a főnök-jelöltje mégis elég hűvösen fogadta. Az interjú rövid volt és kelletlen, Lilla rosszul érezte magát, nem értette, miért ilyen ellenszenves ennek a nőnek az első másodperctől fogva. A beszélgetés végén aztán kerek-perec neki is szegezték a kérdést, amitől köpni-nyelni nem tudott: miért posztol annyi képet a Facebookon a három éves gyerekéről?

Iszonyú zavarba jött. Erre a kérdésre egyáltalán nem volt felkészülve. A nő ekkor felállt, levette a kosztümjét és a székre terítette, mintha jelezni kívánná, hogy innentől abszolút magánemberré vedlett át, és elmesélte, milyen következményekkel járt a lánya életének folyamatos közvetítése.

A gyerek, nevezzük Julinak, hat éves koráig nem emelt szót az ellen, hogy gyakorlatilag átköltözött a Facebookra - nem is tudott volna, nyilván. Még kisiskolás korában sem zavarta a képözön, a sok vicces poszt és videó. Eleinte imádta az iskolát is, nyitott, cserfes lány volt, de amikor átkerült felsőbe, váratlanul egyre visszahúzódóbb és csendesebb lett. Az anyja nem értette az okát, de hiába kérdezte, csak a vállát vonogatta, azt mondta, nincs semmi baja, és bezárkózott a szobájába.

Ő semmit nem értett. Aztán egyszer csak behívatta az osztályfőnök.

Kiderült, hogy a magukat idősebbnek kiadó, kamuprofilokat gyártó iskolatársak egy zárt Facebook-csoportban már hónapok óta köröztetik a lánya fényképeit: azokat, amiket a mama osztott meg róla, hisz Juli még nem is volt fent a Facebookon. Egymásnak mutogatták a folyosón, röhögtek a posztok nyálas szövegén, gúnyolódtak a kislányon, azon a becenéven szólították, ahogy az anyuka a nyilvános térben. Juli nagyon kikészült, s ha nem bukik le a társaság, soha nem tudják meg, mi folyik itt. Lehetséges, hogy otthon egy szót sem szólt az egészről?

Kijózanító pofon volt, mondta a nő.

Addig fel sem merült bennem, hogy árthatok a lányomnak, pedig pont ez történt. Azonnal kivettem abból az iskolából, de még hónapok múltán is előfordult, hogy valaki gúnyolódó firkálmányt dobott be a postaládánkba. A lányom ma már középiskolás, vannak barátai, talán túltette magát a dolgon. De azért árulkodó, hogy soha nem regisztrált a Facebookra, sem más közösségi oldalra.

Lehet, hogy kikéri magának, amiért beleártottam magam a dolgaiba, fejezte be a nő. De maga teszi nyilvánosra azt a több száz képet, amin a gyerek pózol országnak-világnak. És az én történetem még csak nem is olyan tragikus. Sokkal rosszabb dolgok is történhetnek, ha nem vigyáznak. Nekem elhiheti.

Lilla megköszönte a tanácsot. Kiment az ajtón, állt az épület előtt, és úgy érezte, egy apró fuvallat is le tudná verni a lábáról. Valahogy hazament, aztán azzal a svunggal az összes képet - nemcsak a fiáét - leszedte a nyilvános térből.

Vicces és cuki posztok, amik azonnal jobb kedvre derítenek