A mozirajongó nézők még jól emlékezhetnek az Ezerízű szerelem című filmre, amely ritkán látott finomsággal mutatta be az igazi India egyik ismeretlen, izgalmas arcát. A film magával ragadta a magyar nézőket is, akik közül sokan többször is megnézték ezt a varázslatos utazással is felérő alkotást.

Az idei Berlinale különleges gálavetítésén mutatkozott be az Ezerízű szerelem rendezőjének, Ritesh Batrának az új filmje, A fénykép, amely az előző mozihoz hasonlóan elgondolkodtat, megnevettet és megríkat, és India ismeretlen, de nagyon is élő, lenyűgözően érdekes szegleteibe kalauzolja el a nézőt.

Rafi, a derűs és jó kedélyű fényképész Mumbai nevezetességeinél fotóz turistákat, és a képekért kapott csekély összegekből éli egyszerű, de elégedett életét. Lakótársain kívül nagyanyjával tart szoros kapcsolatot, az asszony azonban folyton azért nyaggatja, hogy mikor nősül már meg. A gyönyörű Miloni tehetős családból való, érzékeny lány, aki még nem pontosan tudja, mit akar az élettől. Egy nap Rafi lefényképezi Milonit, majd mikor újra találkoznak, megkéri a lányt, hogy játssza el nagyanyja kedvééért a jegyese szerepét. A két távoli világból érkező ember közt különleges kapcsolat jön létre, ami mindkettejüket váratlan módon változtatja meg.

A finom rezdülésekkel ábrázolt szerelmi történet mellett fontos szerepet kap India társadalmi berendezkedésének bemutatása: hogyan formálja a kasztrendszer a mai napig az emberi sorsokat. Vajon elég-e az érzelem, a törődés, az egymás felé fordulás, egymás szavak nélkül való megértése ahhoz, hogy beteljesülhessen két távoli világból jövő ember szerelme?

A meseszerűen szép, puha és meleg fényekkel fényképezett, érzékeny és mélyen átélt színészi alakításokat nyújtó film a távoli tájakra vágyókat, az emberi sorsok iránt érdeklődőket és a romantikus filmek szerelmeseit egyaránt le fogja nyűgözni. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a rengeteget beszélő, bolondos, mégis mélyen bölcs nagymama, azaz „dadi” karaktere pedig mindenkit megmosolyogtat és könnyekig meghat majd.