Borítókép: Mindennapi kreativitásunk

Mindennapi kreativitásunk

Az alkotóképesség minden emberi tevékenységet átható jelenség. Nem csak korszakos művek születésére kell gondolni, akár a főzés, sütés során is megjelenhet. Hatással lehet jóllétünkre, sőt arra is, ahogy megküzdünk a nehézségekkel.

Szerző: Nagy Henriett pszichológus

Az ELTE docense

Új utakon

Az ókori görögök a kreatív tevékenységeket különleges és misztikus folyamatként írták le, melyek isteni inspirációt és a múzsák közbenjárását igénylik. Az 1960-as, 1970-es években indult pszichológiai kutatások eloszlatták azonban a kreativitást addig körbevevő csodát. A kognitív tudományok megjelenése lehetővé tette ugyanis azoknak a mentális folyamatoknak a leírását, amelyek részt vesznek a kreatív tevékenységekben. Feltárták, hogy a kreativitás olyan lelki jelenség, amely általános megismerő folyamatok alkalmazásából származik, vagyis mindenki gondolkodhat kreatívan. Még a kivételes tehetségről is igazolódott, hogy inkább tanult, mint veleszületett jellemző. Megfigyelték, hogy a versenysportok, de akár a sakk vagy a zenei előadói művészet területén körülbelül egy évtizednyi kitartó és elszánt tanulás kell ahhoz, hogy valaki világszínvonalú szakértelmet érjen el. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kivételes kreativitás rendszeres, kitartó gyakorlást és edzést követel meg. A kreatív emberek általában nem a „semmiből” hoznak létre új ötleteket: a kreatív gondolatok inkább jól kidolgozott készségek „széles” skálájából és gazdag tudásból, sok kapcsolódó információból kiindulva születnek meg.

Érzelmes zene

A kreativitást elsőként az amerikai Abraham Maslow, a humanisztikus pszichológiai irányzat képviselője kapcsolta össze a jólléttel az 1960-as években. Az emberi motivációkat leíró híres szükségletpiramisának legmagasabb pontjára az önmegvalósítást helyezte, amelynek eléréséhez a kreativitás elengedhetetlen.


Később a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály amerikai pszichológus vitte tovább ezt a gondolatot, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy a kreativitásra úgy is tekinthetünk, mint lelki egészségünk és érzelmi jóllétünk egyik jelére. Megfigyelte, hogy a kreatív teljesítményekre a díjak, az elismerések és mások megfigyelése negatív hatást gyakorolhat, ehelyett inkább azok a helyzetek hívják elő, amikor a tevékenységet a belső öröm miatt végezzük. Általánosan előforduló jelenség például, hogy a vizsgadrukk és a szorongás miatt a zenei vizsgákon a zenélést a diákok sokkal kevésbé élik meg örömteli élményként, és rosszabb teljesítményt is mutatnak, mint amikor lámpaláz nélkül, spontán zenélnek.
A zenélés kreatív tevékenységnek számít, ráadásul egyedülálló lehetőséget kínál az érzelmek megélésére és szabályozására.

„Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be” – fogalmazott Kodály Zoltán.

Az együttes élményként megélt zenélés, például a kórusban éneklés kiemelten jótékony hatással van a jóllétünkre és a lelki egészségünkre.


A zenélés előnyei – például a fokozott vitalitás vagy a megújulás érzése – a legmarkánsabban az idősebb korosztálynál mutatkoznak meg. A rendszeres zenélés fejleszti továbbá a memóriát és a koncentrációs képességet, valamint megőrzi az új készségek elsajátításának képességét, és védelmet nyújt a stresszel és a depresszióval szemben.

Értelmet nyer a gasztronómia

Meglepő lehet, ám a főzés is számos előnnyel járhat lelki egészségünkre nézve, és kiváló terep lehet a kreativitás mindennapi gyakorlásához. Egy néhány évvel ezelőtt végzett amerikai kutatás igazolta, hogy azok a felnőttek, akik részt vettek egy öthetes online főzési és tápláléktanácsadási tanfolyamon, a program végén arról számoltak be, hogy a kiindulóponthoz képest jóval nagyobb kedvvel álltak oda a konyhapulthoz. Bizonyos alaptudás elsajátítása (például, hogy milyen eszközöket, hozzávalókat használhatunk, mire mennyi időt szánjunk) elengedhetetlen feltétele annak, hogy aztán eredeti ötletekkel tudjunk előrukkolni. A növekvő magabiztosság pedig felbátoríthat minket új receptek kipróbálására. Sokak számára attól válik örömtelivé a főzés, hogy „értelmet nyer”, például valaki másnak, egy szeretett személynek készítünk ételt. Ebben az esetben gondoskodási szükségleteink kielégítése is megtörténik a főzés során. Egy fiatalabb személy pedig azáltal, hogy magának főz, megtanul önállóan gondoskodni magáról, ami azért is jutalmazó, mert hozzájárul a függetlenedéshez és az autonómiaszükséglet („én irányítom az életemet”) kielégítéséhez. Ráadásul ahogy a zenélés, a főzés is lehet együttes élmény, közös családi vagy baráti program, ami erősíti a kapcsolatainkat is.

Elmetágítgatás

A fentiekből következik, hogy a lelki egészség a kreativitással is fejleszthető. A különböző művészet- és zeneterápiák, illetve részben az úgynevezett pozitív pszichoterápia is arra épül, hogy a kreatív kifejezésmódok gyakorlásával növelje és támogassa a kliens pszichológiai alkalmazkodóképességét. Úgy tűnik, minél több alkotótevékenységet végez valaki a mindennapok során, annál inkább nyitottá válik új tapasztalatokra, szélesedik az érdeklődési köre, rugalmasabb lesz a stresszkezelése, és nagyobb kockázatvállalási hajlandóság fogja idővel jellemezni. A kreativitással kapcsolatos feladatok ugyanis „tágítják az elmét”, új utakat nyitnak meg a gondolkodásunkban, miközben folyamatosan fejlesztik készségünket valami új elkészítésére, ami az élet szinte minden területére kiterjeszthető, és nagyon jól hasznosítható a kihívások idején is.

A cikk a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg.

Fizess elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, és most megkapod A Boldogságútlevél című HVG Könyvet is!