A Dr. Rose Magánkórházban minden adott ahhoz, hogy a legmodernebb műtéti technikákat alkalmazva végezzék az ortopédiai műtéteket és a kutatás-innovációval kapcsolatos munkát. Professzor urat és fiait kérdeztük családról, sportról, szakmáról, tudományos munkáról és az ortopédia jövőjéről.

A CSALÁDBAN SZÉP HAGYOMÁNY AZ ORVOSI HIVATÁS SZERETETÉNEK ÁTADÁSA, EZ KÉZENFEKVŐ VOLT A FIAI ESETÉBEN IS?

Prof. Hangody László: Nem tudom, hogy más szakmákban hogy van ez, de azt gondolom, hogy általában az orvos dinasztiák esetén az otthoni témákban elég vastagon jelentkeznek a munkahelyi, illetve a szakirányú problémák. Ez így volt az édesapám és az én vonatkozásomban is, ő általános sebész volt, engem pedig kezdettől fogva mozgásszervi sebészet érdekelt, de mindig voltak olyan átfedések, amik adtak közös témát. Most a mi esetünkben a fiaim szakterülete egyezik az enyémmel, de nálunk is létezik az idők adta változás. Én még abba a generációba tartozom, akik a kezdetekben gyakorlatilag teljes mozgásszervi sebészeti ellátást végeztek. A mostani generáció már specializált irányba halad. Szerencsére úgy alakult, hogy az a terület, amire az én tevékenységem leszűkült, tehát az endoprotetika, sportsebészet, minimált invazív technikák, ízületi tükrözéses műtétek lettek a fiaim választott területei is, tehát nekünk nem csak volt, hanem lesz is közös témánk. Annyiban még speciális a helyzet, hogy

A legnagyobb fiam porcfelszín képzésből, a középső pedig szalagsebészethez kötődő háttérkutatásból szerzett tudományos minősítést. A családi fertőzöttség a harmadik fiamat, Andrást olyan formában érte el, hogy a turizmus-vendéglátás területén szerzett diplomája után most műtős szakasszisztensi képzésen vesz részt.

MIÉRT ESETT A VÁLASZTÁS AZ ORTOPÉDIÁRA?

Prof. Hangody László: Édesapám 1945-51 között végezte az egyetemet. Ez volt az az időszak, ami után megindult a sebészeten belül a specializálódás. Ő általános sebészként dolgozott, de végeztek mozgásszervi sebészetet, nőgyógyászatot, urológiát is. Amikor én elkezdtem dolgozni, akkor a mozgásszervi sebészet már egy különálló terület volt. Az osztrák-svájci-német minta alapján, Magyarországon külön baleseti sebészet és külön ortopédia alakult ki. A munkahelyemen viszont kezdettől fogva, mindkét terület jelen volt: kaptam egy általános mozgásszervi sebészeti szemléletet és volt bennem egy plusz igény a testüregi sérülések megoldása, a hasi-mellkasi sebészeti feladatok iránt. Szerencsés volt az is, hogy a pályám elején indult az artroszkópos sebészet, ehhez volt talán az átlaghoz képest kicsivel több tehetségem, és amely aztán - a mozgásszervi sebészeten belül - a tevékenységek harmadát kitevő nagy trenddé vált. A fiaim már ebbe születtek bele.

Dr. Hangody László: Az ortopédiában szimpatikus volt, hogy széles körű. Sokféle beteget, fiatalt, időset, férfit, nőt illetve különböző bajokat lehet gyógyítani, és az ortopédiai betegek nagy százaléka gyógyítható is. Kezdetben még a nőgyógyászaton és az urológián is gondolkodtam, de végül maradt az ortopédia, és örülök, hogy így alakult.

Dr. Hangody György: Az orvosi egyetem majdnem biztos volt a gimnáziumot követően, aztán abban is biztos voltam, hogy manuális szakmát szeretnék csinálni, igazából az egyetem 4., 5. évében köteleztem el magamat az ortopédia mellett. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert szeretem azt, amit csinálok, motivál a fejlődés lehetősége. Hosszú távon jó értékmérője a munkánknak, hogy mindig készül egy műtét előtti röntgen és egy műtét utáni röntgen, az eredmények követhetőek.

PROFESSZOR ÚR, A KEZDETEKTŐL LOJÁLIS A MUNKAHELYEIHEZ, FONTOS EZ A FAJTA STABILITÁS?

Prof. Hangody László: Pályám elejétől ugyanazon a munkahelyen dolgozhattam. A medikus évek alatt műtős segédként több helyen dolgoztam, így az Uzsoki Kórházzal is még egyetemistaként kerültem kapcsolatba. Aztán olyan szerencsém volt, hogy oda kerülhettem. Ahogy nem hagytam el az országot, a szakmát, ugyanúgy nem hagytam el a munkahelyemet sem. Emellett jelentős külföldi konzultánsi, illetőleg magánszektorban végzett sebészeti aktivitás is jellemezte a tevékenységemet, ezek közül a Dr. Rose Magánkórház a legstabilabb, és a lehető legszélesebb szakmai repertoárt biztosító magánklinikai környezet. Azt gondolom, hogy a Rose-ban ugyanúgy, mint ahogy a fő munkahelyemen, az évek során egy nagyon stabil, jó szakmai közösség, nagyon jó csapat alakult ki. Ezt a magánkórházat a mérete alkalmassá teszi azt arra, hogy komoly szakmai munka folyjon, befektetői oldalról pedig mindig hangsúlyos volt az, hogy a megfelelő infrastrukturális háttér rendelkezésre álljon. Innen lehet tovább lépni, olyannyira, hogy már jelentős kutatási-innovatív tevékenység is zajlik, ami szintén összetartó erő és sikerélménynek a forrása lehet.

PROFESSZOR ÚR, HOGY LÁTJA AZ ORTOPÉDIA JÖVŐJÉT?

Prof. Hangody László: A kutatási/tudományos vonalon és a betegellátásban is azt gondolom, hogy az egyik fő trend a minimál invazív ellátási irány. Amikor elkezdtem dolgozni, rutinszerű volt az, ha valakinek volt egy porcgyűrű sérülés a térdében, ami az egyik leggyakoribb sérülési forma, akkor felvágtuk a térdét, majd a műtétet fél éves betegállomány követte. Ahogy elterjedt az artroszkópos sebészeti tevékenység a nyolcvanas évek második felére, tíz év alatt kialakult az a gyakorlat, hogy az endoprotetikai műtéteket leszámítva térdízületet gyakorlatilag már nem nyitottunk ki, tehát minden mást el tudtunk végezni artroszkóposan. Akkoriban azt mondtuk, hogy gyakorlatilag elértük a minimál invazív törekvések teljesítőképességének a csúcsát a térdízület vonatkozásában, mert a protetikát sosem lehet majd minimál invazív technikával elvégezni. Aztán jött az ezredforduló és megjelentek az endoprotetikai vonatkozásában is a minimál invazív törekvések. És ha nem is kulcslyukon keresztül rakjuk be a protéziseket, de mindenképpen úgy végezzük a műtéteket, hogy az a lehető legkevesebb diszkomforttal járjon. Tehát az egyik fő trend a minimál invazív beavatkozások számának növelése. A másik pedig, hogy azok a problémák, azok a degeneratív betegségek, amelyek eddig kifogtak rajtunk és amelyekre eddig csak kompromisszumos megoldásokat adhattunk, operálhatóak legyenek valamilyen biológiai augmentációs támogatással. Tehát ne kizárólag késsel, artroszkóppal végezzük a műtéteket, hanem próbáljuk meg a biológiát is segítségül hívni, és ez a porcfelszín károsodás ellátásnál kezd is megvalósulni. Itt már olyan lebomló regeneratív vázszerkezeteket is használunk a felszínek pótlására, aminek nyomán a teljesen tönkrement porcfelszín új élő porccal lesz helyettesíthető. És ennek köszönhetően bizonyos esetekben az endoprotetikai beavatkozások talán nem is lesznek szükségesek a távoli jövőben. Tehát abszolút a biológiai szemlélet irányába kezd fordulni az innováció, illetve a kutatási front. Összefoglalva azt gondolom, hogy a mai fejlett endoprotetikai lehetőségek kiváló megoldást nyújtanak a súlyos csípő, térd, váll és bokaízületi kopásokra, destrukciókra, de a mai modern mozgásszervi sebészet már ígéretes biológiai megoldásokat is tud kínálni az időben észlelt nagyízületi kopásos, sérüléses porcfelszínkárosodásokra.

MILYEN EGYÜTT DOLGOZNI?

Dr. Hangody László: A közös munka olyan - ahogy az öcsém mondta - mint egy gyümölcs a fán, ami lassan az évek alatt megérett, és most már tényleg le lehet szüretelni. Ez nagy boldogság, nem beszélve arról a biztonságról, ami mind szakmailag, mind érzelmileg körülveszi az embert, ha a saját családtagjaival dolgozik együtt egy műtőn belül, és pontosan ismerik egymás rezdüléseit.

Dr. Hangody György: Hatalmas büszkeség lehet szerintem egy apának, hogy úgy tudunk operálni, hogy a három Hangody. Szerintem ez kuriózum. Pár héttel ezelőtt egy műtéti napon nyolc műtétünk volt, négy édesapánké, kettő Lacié, kettő az enyém. Minden műtétnél más és más felállásban operáltunk, ez mindenképpen ritkaság. Nekünk az a fantasztikus ebben, hogy mellette pallérozódunk, tényleg nem szeretnék szerénytelen lenni, de azért nagyon sokat számít az, hogy ki mellett tanul az ember a tehetségen túl. Ezt a harmóniát látva az öcsénk, aki turizmus-vendéglátásban szerzett mesterfokú diplomát, hozzánk csatlakozva, eddigi végzettsége után műtős szakasszisztensi képzést kezdett meg. Reményeink szerint ő is hosszútávon valamennyit velünk is fog dolgozni.

Prof. Hangody László:

Az alaptevékenységem az Uzsoki Kórházban, illetőleg a Semmelweis Egyetemen is egy ilyen állandó együttműködés - a kollégákkal, hallgatókkal, szakorvosjelöltekkel - a mindennapi gyógyító tevékenységen túl tudás átadás, oktatás vonatkozásában. Ha az ember annak adhatja át a tudását, akit a legjobban szeret, az nagy öröm. Élménynek pedig nagyon nagy élmény, mert látom azokat a genetikai mintákat, amiket magamban is felfedezni vélek. Nekem már van visszatekintésem a saját utamra, tudom, hogy mikor ment jó irányba, miben voltak nehézségeim és fel tudom mérni a sikereket is. Látom a gyerekeimen, hogy bizonyos dolgokhoz van tehetségük, ezekben segítem a fejlődésüket. Azt gondolom, hogy ilyen értelemben nagyon jól működik a mi közös munkánk és a közös megbeszéléseink. Elfogadják és minta számukra, amit elértem - nyilván nem akarják magukat erre a szintre beárazni, hanem még akár ennél is tovább szeretnének lépni - de látják a szakmai munkámat és meg tudják ítélni, hogy mi az, amit jól csináltam és mi az, amit ők majd másképp szeretnének.