A cukorbetegség kezelésének három alappillére a megfelelő étrend, a napi rendszerességgel végzett fizikai aktivitás és a gyógyszeres kezelés. Köztudott, hogy a cukorbetegek kezelése nem valósítható meg az étrend megfelelő módosítása nélkül. Ez vonatkozik mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabéteszre. A számukra megfelelően összeállított étrend magában foglalja a makro- és mikro tápanyagok, élelmi rostok, élvezeti szerek, cukorpótló- és helyettesítő szerek alkalmazásával kapcsolatos irányelveket.

A cukorbetegnek ajánlott étrend célja
Az étrendi kezelés célja a vércukorszint optimális értékhez legközelebb eső tartományban tartása. Ennek érdekében kerülni kell a gyors vércukor emelkedést okozó ételeket, valamint naponta többször, meghatározott szénhidráttartalmú ételt ajánlott fogyasztani. Ezáltal nemcsak a vércukor-ingadozás kerülhető el, hanem a betegség korai és késői szövődményeinek kialakulása is megelőzhető, illetve késleltethető. Az üdvözítő cukorbeteg diétáról az elmúlt évtizedben ellentétes nézetek alakultak ki, napjainkban a korszerű, egészséges táplálkozási ajánlásoknak megfelelően a makro tápanyagok összetétele a következő: 15% fehérje, 30% zsír, 55% szénhidrát. Vagyis a napi energia-bevitel több mint felét szénhidrátokból célszerű fedezni.

Ehet-e tésztát a cukorbeteg?
A szénhidrát alapvető, nélkülözhetetlen tápanyag. A cukorbeteg étrendjének legkörültekintőbben mérlegelendő alkotórészei, amelyek a legfőbb energiát szolgáltató tápanyagok. Két fő csoportba sorolhatók, az egyik csoportjukat az egyszerű szénhidrátok, a cukrok alkotják. az ilyen úgynevezett natív cukrot tartalmazó táplálékok fogyasztása nem célszerű, mert gyors és nagy vércukor-emelkedést okoznak, de értékes tápanyagtartalmuk nincs, vagy nem sok. Az étrendben a természetes formájukban előforduló tejcukor, gyümölcscukor és répacukor kaphatnak helyet. A szénhidrátok másik csoportja az összetett szénhidrátok, ennek alapvető csoportja a keményítő. Keményítő a búzalisztben, így kenyerekben, péksüteményekben, tésztafélékben, továbbá burgonyában, rizsben, szójában, hüvelyesekben és kisebb mértékben a főzelékfélékben található.
Az összetett szénhidrátok lebontásához több időre, energiára van szüksége a szervezetnek, így azok lassan, kiegyensúlyozottan emelik a vércukorszintet.

Az utóbbi években sok tanulmány vizsgálta a glikémiás index és a rostok szerepét a cukorbetegség kezelésében. Mindegyik bebizonyította, hogy mind a túl magas, mind a túl alacsony vércukorszint elkerülhető a megfelelő glikémiás indexű és szénhidráttartalmú étrenddel, sőt még a koleszterinszintet is javítja.
Számos magyaros étel esetében elvégezték a glikémiás index vizsgálatát, melyben az egyes ételek vércukoremelő hatását a zsemle vércukoremelő képességéhez viszonyították. A vizsgálat eredménye alapján elmondható, hogy a hazai konyha legtöbb ételének glikémiás indexe 10–40%-kal kedvezőbb, mint a fehér kenyéré vagy a zsemléé, legyen szó akár rántott húsról, akár tésztaételekről. Ennek értelmében a cukorbetegek is élvezhetik a hazai konyha ételeit, néhány szabályt és elvet betartva.
A lényeg, hogy mértékletesen és változatosan elkészítve, könnyű és szénhidrátszegény feltétekkel legyen elkészítve.