A minap épp összefutottam egy gyerekkori haverommal, akivel vagy ezer éve nem láttuk egymást, így nagyjából semmit nem is tudtunk arról, kinek hogyan alakult az élete. Mint kiderült, már mindketten apukák vagyunk, neki egy kislánya, nekem két fiam van.

"Hát bizony, adnak feladatot rendesen! Néha azt hinné az ember, hogy lemerülésre képtelen elemekkel működnek, annyira fel vannak pörögve." - válaszoltam. Beszélgettünk még egy kicsit a gyerekekről, mondta, hogy ők is örülnének, ha a következő gyerkőc fiú lenne, hogy meglegyen az "egyensúly". Jót diskuráltunk, telefonszámot cseréltünk, aztán mindenki ment a saját dolgára. Hazafelé az autóban végig azon gondolkoztam, milyen nagyszerűek is a srácaink. Nem tudnak leállni, az igaz - de az a csodálatos lényük minden fáradtságért és vesződésért kárpótol bennünket. Minden egyes nap. Amíg begurultam a házunk elé, sorban ugráltak fel a szemem előtt az emlékképek és az járt az eszemben, milyen szerencsés vagyok, hogy ezt átélhetem. Aztán most, néhány nappal később szembe jött ez a fotóválogatás és amíg végiglapoztam, csak arra tudtam gondolni, hogy én sem tudnám jobban szemléltetni, milyen fantasztikus érzés és óriási feladat két fiút nevelni. Épp ezért most veletek is megosztom ezeket az interneten talált képeket, hogy ti is kellően magatokra ismerjetek és hogy egyetlen percre se feledjétek el, milyen szuper dolog szülőnek lenni.

(A képeket Sara Easter amerikai fotográfus készítette a családjáról, fiai 4, 7 és 9 évesek.)