Amikor egy kapcsolat véget ér, akkor azt az emberek különböző módon élik meg: van aki elkeseredik, vagy éppen ellenkezőleg, fellélegzik. Akad aki csüggedt vagy szomorú lesz, és van aki ideges. Általában ő az akinek a szakításon túl egy fájdalmas felismeréssel is szembesülnie kell: már nem használhat téged.

Aki panaszkodik, az nem értékel. Aki nem értékel, az nem érdemel. Aki nem érdemel, attól el kell venni, és jogossá válik a panasz.

A hűség nem azt jelenti, hogy a második házasságban is ugyanaz a szerető.

Csak kivételes esetben beszélj másoknak a problémáidról, ugyanis az emberek jó részét nem érdekli. Egy kisebb részüket talán még érdekelné is, de a sajátjaik miatt nem tudnak foglalkozni a tiéddel, sokan pedig örülnek neki, hogy neked is van problémád.

Ha nem szeretsz, elfogadom, de sose hazudj nekem szeretetet, mert azzal mindkettőnket megalázod.

Nem annak a felismerése és megfogalmazása a legfontosabb az életben, hogy mire vágysz és mi tenne boldoggá, hanem az, hogy mindezekre nincs szükséged a boldogsághoz.

Ha csak óvatosan, ügyelve és vigyázva ízleled az élvezeteket, akkor már nem is akkora élvezet.