Közben pedig az élettől is elmegy a kedvem, nemhogy a szextől meg a férfiaktól.

A minap is elég volt egy rossz mozdulat, és mire magamhoz tértem, már mélyre merülve fuldokoltam az ostobaság sötét és feneketlen kútjában. Mentségemre legyen mondva, hogy a cikk, aminek képtelen voltam ellenállni, a legszexibb 160 centi alatti sztárokról szólt, én pedig erősen érintett vagyok a témában. Nem a sztárságom miatt.

Szegényes a kommentszókincs
Maga az írás csak szokványosan volt ócska és szexista, a hozzászólásokon azonban elkerekedett a szemem. (Tudom, megérdemlem. Normális ember nem olvas kommenteket.) Atömör és lényegre törő „sunáznám a felét” vélemény volt még a legbarátságosabb. A „sunázás” szót egyébként eddig nem ismertem, itt viszont több cikk kommentjei közt is felbukkant. Vajon van egy sunafüggő, aki kényszeresen mindenhova beböfögi, vagy ez valami spéci netes kifejezés? Szintén visszatérő volt az őrületesen jópofa és főként eredeti poén az alacsony termet és az orális szex, illetve az alacsony termet és a söröskorsó kézenfekvő kapcsolatáról. A kettő tökéletes kombinációját az „Akinek kockafeje van, az főnyeremény: rá lehet tenni a sört és a poharat, miközben állva cumizik lol.” komment foglalta össze. Zseniális, nem?
Persze nem mindenki tekint ránk szimpla orális bevételi-kiadási objektumként. Sőt, sokan egészen kedvesen írnak rólunk. Rólunk, ribikről, luvnyákról, tojókról, és persze f*szpörgettyűkről. Nem akarok apokaliptikus kereszténydemokrata vizionálásba csapni, és egy csúnyabeszéd-irtó NMHH-kommandót se szeretnék azonnal ráereszteni az internetre. De ezen a ponton azért kitört belőlem egy derekas anyázás. Tudom, hogy a virtualitás anonim szabadsága sokakból a legdurvább állatot hozza ki, ezért nem kizárható, hogy ezek az emberek a mindennapokban megértő és figyelmes társként teszik boldoggá nők ezreit.
De azért erősen kétlem.

Lerombolják, ami van
Hiszek, erősen hiszek a szavak teremtő erejében. Hiszem, hogy a szeretetet és tiszteletet sugárzó kifejezések képesek szeretetet és tiszteletet varázsolni oda is, ahol egyébként viszály van és megvetés. És hiszem, hogy a másik porrá zúzása céljából elfröcsögött szavak azt a kevés jót is lerombolják, ami van. Aki kitartóan úgy beszél a nőkről, mint alázni való és alsóbbrendű segédeszközökről, az előbb-utóbb úgy is fog rájuk gondolni. És aki így gondol a nőkre, az feltételezhetően így is bánik velük. Soha nem lennék képes a pasimat puha pöcsűnek vagy szőrös talpúnak hívni. És nemcsak azért, mert miért bántanám ilyen durván azt, akit szeretek, hanem mert a végén még fogna az átok, aztán én lennék a legnagyobb bajban. Úgyhogy, ifjak, csak óvatosan azokkal a szavakkal!
Persze mit várunk attól a szájttól, amely már címadásnál is kizárólag a muff, segg, villant és ribanc kifejezés kellőképpen gyakori szerepeltetésében bízik? Lehet most ciccegni, hogy miért rondítom ide ezeket a szavakat, de nem én kezdtem: Magyarország egyik vezető, milliós olvasottságú portáljáról idézek. Fogalmam sincs persze, hogy kik állnak a kommentek mögött – elsőre pattanásos, a pubertás élményétől befrusztrálódott kamasz fiúkat sejtek, de ez talán csak silány sztereotípia –, azt mindenesetre pontosan lehet tudni, hogy magukat a cikkeket kik írják. Név, cím az impresszumban.
A kedvencem az „Egy csecsemőnek minden vicc új” kategóriában díjnyertes hozzászólás volt: „A legjobb komment: Ezek állva szopnak. Ez kész, ettől beszartam:)”
A „Sperminator” nevű felhasználó írta. No komment.

Szerző: Hevesi Flóra, fotó: Szilágyi Stefánia, smink: Simon Lulu. Ez a cikk a 2011. évi augusztusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.