Három nagyszerű nagyszülőpárost tudhatok magaménak az életemben. Még így is jelen időben kell fogalmazzak, hogy néhányan már csak az emlékeimben élnek; mert a jelenlétük, a törődésük visszafordíthatatlanul meghatározta a világról alkotott képemet. Ez a világ pedig, amire ők neveltek, ma már jóval hangosabb a szextől, mint az ő idejükben. Vajon ők mit szólnak ehhez?

A második nászéjszaka

A napokban volt a nagyszüleim 50. házassági évfordulója, ebből a nemes alkalomból rendhagyó módon megújították egymásnak tett fogadalmukat. Pécstől nem messze, egy apró faluban van kertjük a kis öregeknek, ahova nagyapám remeteként visszavonulhat, ha úgy tartja kedve. Most viszont ez a kert szolgált helyszínül az ünneplésnek, majd azt követően kivételesen mindketten ott töltötték a „második nászéjszakát”. Azt nem tudom, hogy melyikük milyen várakozással volt az este felé és hogy a végére meg voltak-e elégedve; annyit mindenesetre sikerült kiderítenünk – nekünk,unokáknak, miután másnap beszéltünk a papával telefonon – hogy valami történt.
Témánál vagyunk
„Volt az éjjel szex, papa?” Kérdeztük vicceskedve, mire nagyapánk felvette a fonalat és dörmögő hangján a következőket mondta: „Hát kicsikéim tudjátok, nálunk ez már máshogy van, de azért megölelgettük egymást.” Kis hatásszünet következett, majd folytatta: „Várjatok csak, itt volt a mama, nem akartam, hogy hallja: de a cicijét azért megfogtam!” Persze belőlünk feltört a röhögés és ismét megállapítottuk, hogy „A Papa az élet császára!!!”

Még mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy nagyanyám teljességgel megközelíthetetlen és elzárkózik az ilyen jellegű beszélgetésektől, el kell mondjam, hogy igen határozott véleménye volt mindig, és van most is mindenről.
Vele beszélgettem a már említett nászéjszaka ürügyén a szexről, de közben azt is felelevenítettem, mik hangzottak el korábban másik két nagyanyám szájából, amikor előkerült „a téma”.

Rég volt lopott órák
„A mi időnkben nem volt így elhatalmasodva ez a szex téma, mint most, nem beszéltünk róla ilyen nyíltan egymás előtt”. Kezdi nagyanyám, mire én rögtön azzal jövök, hogy akkor mégis hogy történt a felvilágosítás, vagy egyáltalán mi volt, ha ekkora volt a csend? „Régen teljességgel tabu volt a szex a szüleink előtt, szégyen volt róla beszélni. Mi soha nem vetkőztünk le egymás előtt a testvéreinkkel és a szüleinket sem láttuk ruha nélkül.” Nyilván elképzelni sem tudom, milyen lehetett, hogy nem csak a szülői házba nem vihették haza egymást a szerelmesek, de még talán titkolniuk is kellett a nagy fellángolásokat. A mai kor gyerekeinek szinte kivétel nélkül – így nekem is – teljesen természetes, hogy nem csak a valóban potenciális férjjelölteket vihettem haza annak idején, hanem bárkit, akihez épp a szívem húzott.

Gyorsan bedobom nagyanyámnak, hogy az Irén mama is mesélte egyszer-kétszer, milyen kalandokat álltak ki annak idején a szénabálák közt, hogy kettesben lehessenek. „Ez volt akkor, nehezebb volt nekünk fiatalon, mert végtelenül figyelmesen kellett keressük az alkalmat. Sokszor jártunk például a Boszorkány-szigetre kirándulni, ott meg azért jöttek a dolgok maguk után.” Mikor megjegyzem, hogy manapság ezek a helyek váltak a szex különleges színtereivé, csak ennyit mond: „Hát kicsim, valahogy fel kellett szabadulnunk!” Mégis miben látják akkor a mai már korábban említett „elhatalmasodást” idős szemmel, kérdezem ezek után, hogy megtudom: teljesen természetes volt annak idején a természet lágy ölén kielégíteni az egymás iránti vágyaikat. „A mai fiatalok mindent sokkal korábban elkezdenek, sokszor meggondolatlanok és még éretlenek, tapasztalatlanok ahhoz, hogy egy-egy rossz élményt egymaguk fel tudjanak dolgozni. Nem mondom, hogy ne beszéljünk a szexről, sőt nagyon is legyenek felvilágosítva; de muszáj őket a biztonságra nevelni.”

Sokszor tudatlanok voltunk
Megint közbeszólok: nehezen tudom elképzelni, hogy ők könnyen túltették magukat egy-egy negatívabb élményen, ha még ennyire sem voltak tisztában a dolgokkal, mint a mai kor gyermeke. Mindenre van válasz. Persze. „Pontosan ez a lényeg, hogy ma már mindenről kaphatnak információt anélkül, hogy szégyenkezniük kéne. Nagyon fontos, hogy minden korban eljárjanak az emberek a szűrővizsgálatokra, hogy megelőzhessék a bajt. Mi még sokkal egyszerűbb életet éltünk és sokszor tudatlanok voltunk, a mai fiataloknak minden segítségük meg van, csak ki kell használni!” Ezzel nem vitatkozhatok, inkább mást kérdezek.

Sokan tudnak még 60-70 éves korukban is gyakorolni

Mi változik meg az évek alatt sokaknál, megmarad-e a vágy; hogy látják egymást idősen azok, akik szinte együtt élték le az eddigi életüket? És persze, mi lesz a szexszel? „Fiatalabb korunkban jóval szorosabb volt a testi kötődésünk, ölelkezve, összebújva mentünk az utcán. Szülők lettünk, ami a legcsodálatosabb dolog volt az életünkben, sokat változtunk. Rengeteget dolgoztunk, a szüleinket ápoltuk idős korukra, amíg elmentek. Ebbe és még sok mindenbe belefáradtunk.” Tehát akkor is jelen volt a stressz, – nyugtázom –, csak a maga korának megfelelő mértékben. „Igen, a sok teher, gond miatt nagyon könnyű volt megfeledkezni az egyéb igényeinkről. Így hamar el tud hidegülni az ember.”

Próbálom visszaterelni a beszélgetést a szex meglétére vagy hiányára. „Én úgy hiszem, hogy szerencsére sokan tudnak még 60-70 éves korukban is gyakorolni, ami azért lássuk be, már igencsak nehéz. De azért kell próbálkozni, főleg ha ennyi idős korban az ember még jó egészségi állapotban van.” És mi történik 70 felett, ha már így meghúztuk ezt a képzeletbeli vonalat, kérdezem tőle. „Ez az egész szex meg szerelem ebben a korban már átalakult szeretetté, megbecsüléssé. Most már 'csak' azt kívánjuk, hogy nyugalomban, szépen éljünk. Más csodás dolgok töltik ki az életünket, mint például az unokák.”

A bőrötök együtt öregedett meg
A végére még emlékeztetem egy korábbi beszélgetésre. Egy lányos-unokás-nagymamás traccsparti alkalmával jött fel a téma, hogy mi történik a nagyikkal, ha idő előtt egyedül maradnak. A szegedi nagyanyám fogalmazta meg nagyon diszkréten és jól érthetően, hogy miért nem randizgat valaki újra, nagymama korban. „Amikor leélted valakivel több, mint az életed felét, nem csak a belső értékek miatt nem akarsz már mást keresni, hiszen ugyanolyan már úgysem jön. Hanem az, akivel addig éltél, ismeri a tested minden kis zugát, a bőrötök együtt öregedett meg. Ez pótolhatatlan.” Gyors helyeslés gyanánt, az akkor 80 éves – ám nagyon fiatalos – Irén mama felkiáltott: „Ugye mondtam gyerekeim, én már nem terpeszkedek senkinek!” Akkor visítva hahotázás, most halk kuncogás tört ki belőlünk. Azt hiszem, ideje berekesztenünk ezt a beszélgetést.

És íme pár tipp a nagyitól, hogyan NE legyünk unalmasak a ágyban: