Sokáig képtelen voltam az orgazmusra, de egyszer csak átszakadt a gát

Borítókép: Sokáig képtelen voltam az orgazmusra, de egyszer csak átszakadt a gát Forrás: pixabay.com
Ágotának nem jött egy csapásra, már túl volt első fiatalságán, amikor először találkozott az orgazmussal.

Nem tartozom azok közé, akik tizenegy évesen már rendszeresen maszturbálnak. Nem kerestem az intim kapcsolatot a párnám sarkával, a biciklinyereggel, a spriccelő zuhanyrózsával, és nem kukkoltam a puncimat a tükörben. Az okát igazából nem tudom: a családom nem nevelt szigorú vallásosságban, mondjuk nem is foglalkoztak velem különösebben. Így a szexuális felvilágosítás a biológiatanáromra maradt, szegény elpirulva beszélt a virágokról és a méhekről negyven viháncoló kisiskolásnak, akik már régesrég elolvasták a Peti, Ida és Picurit (fiatalabbak kedvéért: ez egy svéd mesekönyv volt arról, hogyan is születik a kisbaba: egész generáció nőtt fel rajta, azt hiszem).

Szóval keveset tudtam a saját testemről. 18 évesen összejöttem az első pasimmal, és szentül hittem, hogy az orgazmus elsősorban a férfiak privilégiuma. Ő szintén szűz volt, együtt próbálkoztunk, általában félpiásan: simogatás, petting, aztán óvatos behatolás. A fájdalom viszonylag hamar elmúlt, sokszor kísérte az együttléteket intenzív és kellemes érzés, különösen, ha orálisan igyekezett nekem örömet szerezni. De a csúcspontra sosem jutottam el, sőt, a közelében sem jártam.

A barátom csalódott volt, úgy érezte, mindent megtesz, és nekem mégsem megy az igazi élvezet. Nem az „orgazmushiány” miatt, de nem sokkal később szakítottunk, és én halálosan beleszerettem egy másik srácba. Azt képzeltem, a földöntúli szerelem automatikusan magával hozza a robbanást, de nem így történt. A szex továbbra is kellemes élmény maradt, annál semmivel sem több.

A kapcsolataim egymás után értek véget. Harminchárom évesen attól rettegtem, hogy végleg egyedül maradok. A születésnapomon elmentem egy bárba, rendeltem kapásból két felest meg egy sört, és némán hullajtottam az italokba a könnyeimet.

-Mi a baj? – kérdezte egy szimpatikus hang. Felpillantottam. Fiatal srác álldogált mellettem a bárpultnál, sötét haja volt és kék szeme: valahol huszonöt és harminc között lehetett. Nem volt kirívóan csinos és szexi, de kedvesen mosolygott, úgyhogy letettem róla, hogy kapásból elhajtsam.

-Csak annyi, hogy ma vagyok 33, de olyan egyedül állok a világban, mint az ujjam. – válaszoltam valami effélét keserűen, és lezúdítottam a második felest. A fiú felhúzta a szemöldökét.

-Ha szülinapod van, miért iszol magányosan? Hol vannak a barátaid?

-Egyiknek se szóltam. Nekem ez nem ünnep, hanem temetés.

-Vagy úgy. És mit temetsz?

-Krisztusi kor – mondtam bölcsen. – A fiatalságomat.

Felkacagott.

-Most viccelsz? Hány éves vagy? Huszonöt?

Zavarba jöttem.

-És te? Te miért vagy egyedül? – kérdeztem, és belekortyoltam a sörbe. A bár belseje felé intett.

-Nem vagyok. Ott ülnek a munkatársaim. De veled sokkal érdekesebb beszélgetni.

Tudtam, hogy csak hízeleg, de a felesek elsöpörték az ellenérzéseimet.

Még egy órát csevegtünk öregedésről, munkáról, a legújabb amcsi filmekről, és addigra már olyan kellemesen felfűtöttek az italok, hogy kézen fogtam, és az ágyamig cibáltam. Nem kellett neki kétszer mondani.

Fogalmam sincs, mi történt akkor, ma sem tudom megmagyarázni. A srác nem volt extrém lepedőakrobata, talán én engedtem el egy láthatatlan súlyt. Nem kapcsoltam ki menet közben, nem jutott eszembe hirtelen a munka, vagy az anyám – igen, sajnos korábban gyakran megtörtént ilyen –, csak magamra, a testemre, a mozgásra összepontosítottam. Fél órás ölelkezés és orális kényeztetés – mit szépelgek: kiadós nyalás – végre-valahára meghozta a gyümölcsét. Mintha a testem minden porcikáját apró elemek rázták volna meg. Nem sikoltottam, némává dermedtem. Szóval erről beszélnek annyit, gondoltam, miközben a kéj felsiklott a testemben, és a fejemben robbant szét. Elsöprő volt.

Másnap reggel, amikor felébredtem, a fiú még aludt. Olyan szép volt félrebillent fejjel, mint egy angyal. Egy pillanatra elgondolkoztam, otthagyjam-e a telefonszámomat az éjjeliszekrényén, de végül úgy döntöttem, ebből úgysem lesz komolyabb. A találkozás beteljesítette, amiért létrejött.

És onnantól átszakadt a gát, nemcsak szexuális, de érzelmi téren is. Hamarosan találkoztam a jelenlegi férjemmel: egész gyorsan és egész könnyen ellazultam vele, és jött is az élvezés hullámokban, mint a lavina. Harminc fölött jöttem rá, hogy az orgazmus nem sült galamb vagy ingyencukorka: nekem is tennem kell érte, ha érezni, ha átélni akarom.

A srácra pedig úgy tekintettem, mint hús-vér szexuális ugródeszkára. Felszabadított bennem valamit, ami addig a bensőmben lapult a vaksötétben, és alig várta, hogy valaki végre előcsalogassa a napfényre.

Ha olvasod és magadra ismersz: ezúton is nagyon köszönöm!