Mire vársz?

Mindig csak várunk...várjuk, hogy elmúljon a szerelmi bánat, aztán várjuk az újabb szerelmi ölelést, várjuk a nagy napot, a tökéletes pillanatot...Várunk és várunk, de nem örömteli várakozással, hanem epedve, türelmetlenül, vagy félelmekkel tele. Várunk az életre, de nem éljük. Elfelejtjük, hogy aki mindig vár, az soha nem él. Olyanok vagyunk, mint a nő, aki vágyik a megtermékenyülésre, de gyereket szülni már nem akar.

Várjuk, hogy a mennyországba jussunk, amit a végső célnak hiszünk, hogy ott már ne kelljen még valamire várni. Amikor pedig felismerjük, hogy az is csak egy állomás a végső egység felé vezető úton, akkor megnyugszunk. Még ott is van mire várni.

Megszületni kevés, élni kell!

Minden, ami megszületik, az életre kel; legyen az egy gondolat, vagy akár egy élőlény. Vannak olyanok, amelyek tiszavirág életűek, de olyan is akad köztük, amely nemcsak hosszú életű, hanem képes a folyamatos megújulásra, akárcsak a folyó mellé ültetett fa. Kevés megszületni, élni kell. Kevés felébredni, ébren kell maradni, és mit sem ér a felismerés, ha azt nem váltja az ember cselekvő optimizmusra és tettekre.

Mert csak a szeretet és a tisztánlátás tudja megbékéltetni az embert az élettel. Az élettel, melynek része a jó, a rossz, a boldogság, a bánat, a születés, és a halál is.

Pilát Gábor írásait, gondolatait minden csütörtökön olvashatod itt,
az ÉvaMagazin.hu-n!

Ezen kívül itt találkozhatsz még vele:

www.pilatgabor.hu

www.facebook.com/tabuk.nelkul.a.parkapcsolatrol

www.instagram.com/pilatgabor

Galériánkban három olyan tanácsot olvashatsz, ami hozzásegíthet a boldog élethez!