Az okosak azt mondják párterápia, de mi csak randinak hívjuk

Borítókép: Az okosak azt mondják párterápia, de mi csak randinak hívjuk Forrás: Seufert-Szántó Orsolya/BorsaBox
Amikor már kétszámjegyű a párkapcsolatban töltött évek száma, vélhetően elsőként már nem a lángoló szerelem kifejezés jut eszünkbe. Hívjuk gyertyalángnak vagy őrlángnak? Ki hogy tekint szeretete, szerelme intenzitására, a lényeg; kihunyni ne hagyjuk. Hogy maradhat meg köztetek az a bizonyos szikra, mely belobbanthatja a meglévő érzelmeket? Kezdjetek el újra randizni!

Emlékszem még a gyerekek előtt szombatonként elmentünk együtt futni a férjemmel. Emlékszem még a gyerekek előtt egy héten egyszer beültünk a férjemmel egy filmre és még vacsoráztunk is valahol, majd andalogtunk egy kicsit a Bazilika környékén. Aztán amikor már megvoltak a gyerekek és engedélyeztünk magunknak egy kimenőt (na ez a téma is megérne egy misét egy másik cikkben), külön-külön mentünk el otthonról, lévén valakinek maradnia kellett a gyerekekkel. Persze arra is emlékszem, amikor nagy nehezen találtunk egy bébiszittert, elhívtuk egy este, a gyerekek korrektül el is voltak vele, mi meg kiszabadulva, gondoltuk irány a mozi. Ott szembesültünk azzal, hogy nem foglaltunk jegyet a filmre és már csak az első sorban volt hely (elfelejtettük, hogy hogyan is érdemes mozizni...) Ugyanezen az estén elfelejtettünk helyet foglalni a kedvenc éttermünkbe, így oda se tudtunk beülni, majd a lúzerség teljes érzelmi palettájával, hazafelé kaját vettünk a meki drivejában és az autóban ülve vártuk ki, hogy lejárjon a gyerekfelügyelet minimum óraszáma.

Ismerős másnak is mindez?? Csak mi jártunk volna be ilyen randi-evolúciós utat?

Na de ácsi, ácsi!

Ez még nem az út vége volt, csak épp a lejtő alja. Innen jött a felkapaszkodás! Évek teltek el úgy, hogy teljesen rendszertelenül kaptunk kimenőt (vagy adtunk kimenőt magunknak...már megint ez a téma) a gyerekek mellől. Aztán amikor megelégeltem, hogy minimál időt fordítunk a párkapcsolatunkra, előrukkoltam egy ötlettel.

Vázoltam az uramnak, hogyha ilyen ingerszegény állapotban folytatjuk a kapcsolatunkat - ami tegyük hozzá, kiegyensúlyozottan működött- akkor a 30. házassági évfordulónkon siralmas kép fog fogadni minket.

Ekkor kezdtünk el agyalni azon, hogy mihez is kezdjünk magunkkal. Nulla bébiszitter, a gyerekek délutánjai edzésekkel tarkítottak, másnap suli, munka...és ekkor jött az ötlet:

Mindkettőnk munkabeosztása so-so rugalmas. Tele melóval, ami átszervezése feladat, de valamennyire rugalmasan kezelhető. Kitaláltuk, hogy kiütünk a péntekből 2-3 órát magunknak és az lesz a MI IDŐNK!

Mivel jár ez?

Előre dolgozással, szervezéssel DE biztos program, amit már előre szoktunk várni. Meglepő, hogy mennyi lendületet ad már ennyi program is egy kapcsolatnak. Szerintem minden szülő tudja milyen az, hogy

  • végig tudok mondani egy mondatot „MAMAAA!”
  • megszakítás nélkül nem hogy mondat, egy teljes gondolatot végig tudok futtatni
  • úgy válaszol a férjem, hogy végig rám néz és nem a gyereket delegálja valahová a multitasking jegyében
  • közösen megélt programmal bővül az élménytárunk
  • új témákról tudunk beszélgetni! Vetted ugye: BESZÉLGETNI!
  • csönd van

Dióhájban ennyi.

És, hogy miket szoktunk csinálni ezekben az outdoor párkapcsolati terápiáinkon?

A galériából megtudhatod!