Azzal kezdeném, hogy leszögezem: nincs apakomplexusom, édesapámmal remek a viszonyom, mindig is az volt, ahogy a szüleim is régóta boldog házasságban élnek. Tehát nem azért kezdtem vonzódni egy idősebb férfihoz, mert apapótlékot kerestem tudat alatt. Ez a sztereotípia majdnem olyan gyakori, minthogy csakis a pénz vagy a hatalom miatt jön össze egy fiatal lány nála idősebb pasival. Persze biztos van ilyen, de nálunk egyik tényező sem áll(t) fenn. Tibor ugyan három évtizede vezeti saját cégét sikerrel, de nőgyógyászként én is egész szép egzisztenciát teremtettem már magamnak, mikor megismerkedtünk, szóval az anyagiak terén nem támaszkodtam rá sem akkor, sem azóta. Hogy mi fogott meg benne? A magabiztos, mégis szerény fellépése, a gentleman stílusa, a humora, hogy feszengés nélkül tudtunk beszélgetni mindenről – szóval minden olyan, ami egy korban hozzám közelebb álló férfiben is megfogott volna.

Nem ő volt az első partnerem, aki nálam idősebb volt, de korábban a korkülönbség jóval kisebb volt. Először Tiborról is azt gondoltam, hogy a negyvenes éveiben járhat. A mai napig nagyon aktív életmódot folytat, sportos, fiatalos, de nem abban az erőltetett, kapuzárási pánikos stílusban. Szerencsés géneket örökölhetett, azt hiszem. A második randinkon került szóba a kora. 55 éves volt akkor, én 22-vel kevesebb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem dermedtem le egy-két pillanatra. Nem akartam, hogy zavarjon a kora, és nem is zavart, de a fejemben automatikusan elindult a társadalom által belém táplált program: „Túl idős! Akár az apám is lehetne! Nem lehet közös jövőnk, hiszen lehet, hogy közös gyerekünk sem lehet! Mit fognak szólni hozzá a barátaim és a családtagjaim?” Tibor láthatta rajtam, hogy cikáznak a gondolataim, valószínűleg nem először találta magát ebben a helyzetben. Rögtön megnyugtatott, hogy nem kell úgy tennem, mintha nem lenne faktor az életkora. Mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy nem futókalandot keresünk, hanem tartós párkapcsolatot, ezért ő rögtön kiterítette a kártyáit, így érezte fairnek.

Tetszett, hogy nem játszmázik. Rám bízta, hogy átgondoljam, belefér-e nekem a 20+ korkülönbség. Engem nem zavart a kora, külsőleg pedig tényleg maximum 10 évvel tűnt idősebbnek nálam, szóval nem egy Michael Douglas - Catherine Zeta-Jones páros benyomását keltettük. A kora miatt a családalapítás kérdése is rögtön az elején felmerült: nőgyógyászként nagyon is tisztában voltam vele, hogy összejöhet a közös baba, még ha segítséghez kell is folyamodnunk, de persze nem húzhatjuk sokáig az időt a gyerekvállalással. A szüleim reakciójától tartottam, hogy apukám vajon hogy fogadja majd, hogy majdnem vele egykorú veje lehet. De úgy voltam vele, hogy fiatalabb vőjelölt esetén is lehet ugyanannyi eséllyel jó vagy rossz a viszonyuk. Persze a döntésemben nem elhanyagolható faktor volt, hogy már a második héten beleszerettem, és úgy éreztem, összetartozunk.

Ennek már három éve… azóta összeházasodtunk. A szüleim szerencsére nem kérdőjelezték meg a választásomat, de szerintem akkor nyugodtak meg igazán, amikor megfogant az unokájuk – illetve unokáik, merthogy ikrekkel lettem várandós. Lombikkal estem végül teherbe, de szakmámból kifolyólag ez nem rémített meg, és az egész procedúrát viszonylag könnyen viseltem. Léna és Lilla, a lányaink jövő hónapban lesznek egyévesek. Tibor tökéletes apuka, de a szülés után volt egy mélypont nála. Kétségbeesett, hogy fogja bírni fizikailag a mindennapokat a csecsemő ikrekkel, hogy elkésett, és bánja amiért nem két-három évtizeddel korábban lett apa. Közösen sikerült átlendülünk ezen, de utána sokáig én is sötétebb árnyalatban láttam a jövőnket. Amikor más anyukák azzal jöttek, hogy már előre látják, mennyire fognak bőgni a gyerekük érettségijén, én azon agyaltam, vajon Tibor akkor még velünk lesz? Láthatja ballagni a lányokat? Amikor valaki poénosan megjegyezte, hogy majd 17-18 év felszabadulhatunk Tiborral, és visszakapjuk az életünket, udvariasan mosolyogtam, de arra gondoltam, hogy vajon egyedül leszek, vagy még vele?

Tudom, mindezeken előre kellett volna gondolkodni, nem két gyerek után. Tudom, hogy nem ideális a helyzetünk, de bízunk abban, hogy Tibor egészséges életmódjának köszönhetően még sokáig itt lehet velünk. Nehéz volt elfogadni, hogy nekünk nincs annyi időnk, mint más pároknak, legalábbis nagy valószínűséggel. Nem fogunk aranylakodalmat ünnepelni, de lehet, hogy a 40. házassági évfordulót sem. Viszont amíg csak lehet, közösen, harmóniában és szeretetben élünk, neveljük a lányainkat – és ez végül is több, mint ami sok, korban egymáshoz közelebb álló párnak megadatik.

Az alábbi galériában olyan híres párokat gyűjtöttünk össze, akik nem törődtek a köztük lévő nagy korkülönbséggel: