„Szia, én Marcsi vagyok! Te vagy az új recis, nagyon örülök” –kezdte Marcsi az első találkozásunk alkalmával, a fülig érő vörös vigyorával. Én akkor 2. napja dolgoztam a cégnél, mint recepciós. Kénytelen voltam elvállalni ezt a munkát, mert a nagy önmegvalósításom, hogy női szabó leszek, nem jött be. Account pozícióba nem akartam visszamenni, mert elegem volt az ügyfelekkel való állandó jópofizásból, így maradt ez az egyszerű, de egyben nyugis, kiszámítható meló addig, amíg ki nem találok valami új irányt.

Már az első találkozásnál ismerős volt a lány, csak azt nem tudtam, hogy honnan. Gondoltam esetleg a fősuliról vagy valami buliból, valami közös baráti körből, de nem jöttem rá. Múltak a hetek, mi meg szinte majdnem minden nap összefutottunk, ugyanis ő, mint a grafikai részleg egyik asszisztense, állandóan jött a futárral hozott rajzokért, tervekért. Néha volt, hogy megállt megkérdezte mi a helyzet, én reflexből válaszoltam minden ok, de nagyon nem kezdtünk el beszélni.

Közben kiderült számomra, hogy ő házas: 1. láttam a gyűrűt az ujján. 2. az előtérben kérdezte tőle egyszer valaki, hogy hogy sikerült a nyári esküvője. Aztán egyik nap jött egy csomag –nem írom le, hogy honnan, így inkább legyen egy kitalált hely- Debrecenből. A pultom mellé tette le a futár, így ki kellett kérnie Marcsinak a csomagot. Amikor meglátta, hogy honnan jött a csomag teljesen oda lett meg vissza, mert hogy ő is Debrecenből jött fel anno Budapestre. A nagy örömködésnek, akaratom ellenére én is részese lettem, mert mondtam neki, hogy én is debreceni vagyok! Na ettől a ponttól kezdett el igazán beszélni magáról, én bennem meg egyre nagyobb lett a gyanú, hogy honnan is ismerem.

Felhívtam az egyik középsulis haveromat, hogy a sejtésem végére járjak. És bingó! Ez a Marcsi bizony, az a Marcsi volt, aki az én első nagy szerelmemnek a felesége lett a nyáron.

De láthatóan, nem sejtett semmit, ugyanis onnantól kezdve lekezdett csacsogni magáról, így egyre több részlet derült ki róla és vele együtt a közös életéről az én volt pasimmal. Felfoghatatlan volt számomra, hogy nem tudta, hogy én ki vagyok. Ok, a viharos gyorsasággal lezavart 1 éves házasságomból megtartottam a vezetéknevem és nincs Facebookom, de hogy egy fotót nem túrt elő a leendő férje holmijai közül, hogy lenyomozza mégis milyen csajokkal járt ő előtte?? Ok, lehet, hogy csak én csinálok ilyet, de a lényeg: semmit nem fogott a kiscsaj. Mondom mindezt azért, mert kiderült, hogy 12 év van köztünk korban. 12! Én elhiszem, hogy a pasik a fiatal nőket keresik, de meglepett, hogy az exem ilyen fiatal nőt vett el feleségül.

Sosem kérdeztem, de ő mindig mesélt, hogy tegnap moziba mentek a Danival, mikorra tervezik a gyereket, hogy rendezték be a lakást.

Én elkentem minden személyesebb kérdést, amit intézett felém Marcsi, és még kamuztam is a suliról ahová jártam, mondtam, hogy azért Debrecen nagy város, nem ismerheti mindenki a másikat.

Kezdett egyre kínosabb lenni a mi kis ’barátságuk’, aztán egyik nap mázlimra pont akkor mentem el a mosdóba, amikor Dani megjelent a cégnél. Marcsiért jött. Azt hiszem nem éltem volna túl, ha összefutunk és kiderül, hogy mi nagyon is ismerjük egymást, nem is beszélve arról, hogyha Marcsi megtudja, hogy én ki is vagyok/voltam az ő férjének (lényegében az első nő, akibe szerelemes lett, akivel ’együtt is élt’, ahogy a 18-19-20 évesek élnek együtt még a szülői házban, akivel éveken át szexelt!!)

Az volt a mázlim, hogy körbe üvegfal az épület belső folyósója, így mivel a mosdó után mindig azt sasoltam, hogy ki állt meg a pultomnál -amíg én pisiltem- hát így egyből kiszúrtam a Danit. Először a sziluettje volt ismerőst, aztán megfordult és megláttam az arcát.

Abban a pillanatban beléptem az első adandó ajtón, ami a műszakosoké volt. Mélán nézett rám a kockásinges srác, hogy mit keresek itt, ahol a madár se jár. Gyorsan improvizálnom kellett, így a légkondiról kezdtem kérdezni, hogy nem lehet-e feljebb csavarni a fűtést nálam, mert baromira fázom elől a pultban. Tudtam, hogy ’nem’ lesz a válasz és hosszú lesz a nem magyarázata is (egy kolléga korábban már kifejtette ezt nekem) adódott a témaválasztás. Azon agyaltam, miközben beszélt a srác, hogy hogy fogok kimenni a folyósóra feltűnés nélkül, ott lesz-e a Dani, ha igen, akkor, hogy lépjek le, lévén, hogy az az egy be- és kijárat, ahol ő ácsorog.

Mázlimra már nem volt ott. Irtóra megkönnyebbültem, hogy nem buktam le.

Aznap este elkezdtem úgy munkahelyet keresni.

Galériánkban azt a négy csillagjegyet ismerheted meg, akik különösen nehezen viselik a szakítást!