Ohh... Igen? Ez a magyar házaspár készítette az ország legpikánsabb, tabudöngető felnőtt társasjátékát!
ÉVA: Ha az „igen” szót beírjuk a keresőbe, akkor a kép találatok közül az első öt kép, a videós találatok közül az első három a 2018-ban megjelent Igen? társasjátékotoké, ami egy beszélgetést indító partyjáték. Ez a beszélgetős társas az egyik legnagyobb példányszámban eladott magyar játékká nőtte ki magát. Hogy jött az ötlet, hogy megalkossátok? És gondoltatok-e arra anno, hogy ekkora sikere lesz?
Réka: Azt tapasztaljuk, hogy az emberekben hatalmas az igény a minőségi kapcsolódásra, az offline, közös időtöltésre, amikor tényleg egymásra figyelhetnek. A társasjátékok csodálatos eszközök ehhez, a közösen átélt játékos flow-élmény örök élményeket adhat, és az Igen? pontosan azokat a játékosokat célozza meg, akik szeretnék egymást (és közben magukat is) mélyebben megismerni, vagy olyan témákról beszélgetni játék közben, amelyek közelebb hozzák őket egymáshoz.
Zoli: 2018-ban ezzel az igénnyel találkoztunk, és válaszul a Gémklub Stúdió csapatával együtt dolgozva alkottuk meg az Igen?-t, és csak reméltük, hogy ekkora siker lesz. Máig elképesztően jól esik, amikor visszajelzéseket kapunk a játékosoktól, szelfiket és beszámolókat küldenek a pozitív élményeikről.
ÉVA: Egy évvel később megszületett az Igen? És… társasjáték, ami mondhatjuk, hogy az első játék ikertestvére, 10-99 éves korig ajánlott. És most, itt a 18+-os Ohh... Igen?. Mi hívta életre a felnőtteknek szánt társasjátékotokat?
Zoli: Fontos volt számunkra, hogy konfliktus-mentes, kommunikációs játékot tehessünk a családi asztalra, olyan egyszerű szabályokkal dolgozó, mégis élvezetes szórakozást, amely elmélyíthet egy párkapcsolatot, vagy barátságot is. Az Igen?-ben anno nyakkendős (felnőtt) és sima kérdésekre osztottuk a paklit, így gyerekekkel is játszható volt, és rengeteg kérdést kaptunk arra vonatkozóan, hogy tervezünk-e csak felnőtteknek szánt úgymond „tabu-paklit”, erősen csípős kérdésekkel?
Réka: Terveztünk bizony, ugyanis az erotikáról, párkapcsolatról, intimitásról rengeteg társadalmi tabu nehezíti a kommunikációt, pedig az emberek imádnak erről a témáról beszélgetni. Tapasztalatunk alapján vagy kizárólag edukatív (kvíz-jellegű), vagy vulgáris, ivós játék-szerű játékok vannak többségben a piacon. Mi ezzel szembe menve intelligens párbeszédre és önismeretre hívó játékot szerettünk volna tervezni, ami elkerüli a játékosok feszengését és nyitott beszélgetéseket indít meg.
ÉVA: Milyen kérdésekben kértétek ki a pszichológus és a szexuálterapeuta véleményét?
Réka: Szerettük volna, hogy olyan kérdésekkel legyen tele a társasjáték, amelyek átütik a szimplán „érdekes” plafont és komolyan elgondolkoztatják a játékosokat. A szakemberekkel rengeteg szexuális tabutémán mentünk végig, melyekről társadalmilag is fontos lenne nyíltabban beszélni, mert rengeteg gátlást, szégyent és zárkózottságot generál az, ha az emberek nincsenek tisztában a saját igényeinkkel, korlátaikkal, vágyaikkal, vagy ha nincsenek elfogadva szexuálisan vagy bárhogy máshogy.
ÉVA: A társalkotókkal kiegészülve a készítők nemi aránya a 3:1-hez, az erősebbik nem javára. Mit gondoltok a férfiak vagy a nők szeretnek jobban a szexről beszélni?
Zoli: Szerintem ez nem „nemi” kérdés, a szexualitás kérdésköre sokakat megmozgat, érdekli az embereket, az már inkább személyiség-típus kérdése, hogy ki mennyire nyíltan beszél erről a mikrokörnyezetében, vagy akár nyilvánosan. Van olyan nő és férfi, sőt nem bináris nemű ismerősünk is, aki kifejezetten ódzkodik attól, hogy intimitásról beszéljen, míg mások gyakran posztolnak is az ez irányú gondolataikról. Összességében rengeteg a „nemekkel kapcsolatos” kérdés merült fel a fejlesztés közben is, és a tesztek is kihozták, hogy a játékosok számára izgalmas volt megfigyelni mennyire más válaszokat adnak, vagy másként gondolkodnak bizonyos intim témákban a férfiak és a nők.
ÉVA: A játék sajtótájékoztatóján elmondtátok, hogy úgy vélekedtek, a magyar társadalom kissé gátlásos, olykor talán prűd is. A játék megalkotásakor cél volt a játszó közösség lazítása?
Réka: Határozottan. Mi Zolival személy szerint fontosnak tartjuk az elfogadó és nyitott kommunikációt és hozzáállást az életünkben is és gyakran futunk bele, hogy a társadalom körülöttünk kevéssé elfogadó és empatikus. Éppen ezért pl. számos az LMBTQ közösséghez tartozó barátunkkal is beszélgettünk a játék kérdéseiről, mert nem szerettünk volna semmilyen szinten kirekesztő vagy olyan hangulatú társasjátékot fejleszteni, ami kizár, eltol bizonyos gondolkodású embereket.
Zoli: Az őszinteség, a másik iránti kíváncsiság fontos értékek, és szerettük volna, ha ez a játék azt közvetíti, hogy merd felvállalni a véleményedet, de azzal ne bánts meg direkt másokat. Erre az érzékenyítésre szerintem manapság kiemelten szükség van, mert a politikai korrektség és a tökéletesen elzárkózó, rosszindulat közti skálán gyakran esnek szélsőségbe az emberek, kevés fórum van az intelligens párbeszédre, vélemény-ütköztetésre.
ÉVA: És aki egy ilyen felnőttjátékot megalkot, ő szemérmes?
Réka és Zoli: Nem igazán. 😊Illetve ez egy érdekes kérdés, mert a magánéletünket tekintve szelektívek vagyunk, igyekszünk a munkánk során, a Mit Játsszunk? vlogon továbbra is főleg játékos szakmai tartalmakat megosztani, nem szeretnénk „celeb” irányba elmenni. Emellett azt is gondoljuk, hogy a karakterünk és személyiségünk akkor tud őszinte lenni, akkor tudunk a magunk számára is hitelesen működni, ha a játékainkhoz csatolt témákban (pl. cukorbetegség, önismeret, függőségek, párkapcsolat…) nyíltan kiállunk a saját értékrendszerünk, gondolkodásunk mellett. Ilyenkor többet is megmutatunk magunkból és aki igazán ismer bennünket az tudja, hogy nem nagyon van számunkra olyan tabutéma, amiről ne beszélnénk szívesen, ha az előrébb viszi a kommunikációt vagy a minőségi kapcsolódást.
ÉVA: Kiknek ajánljátok ezt a játékot?
Zoli: Mindenkinek, aki szeretne a párjával, szerelmével, vagy szélesebb körben akár a barátaival is olyan tabutémákról, kapcsolattal és intimitással kapcsolatos kérdésekről eszmét cserélni, beszélgetni, amelyekre a mindennapok rohanásában nem jut idő. Emellett alkalmas lehet természetesen házibulik, legény és lánybúcsúk bulijaira, vagy noha nem edukatív játékról van szó, alkalmas lehet akár a szexuális edukáció során előforduló érzékeny kérdések játékositására, lazítására is.
Réka: Szóval mindenkinek, aki nyitott az erotikus témáról való párbeszédre.
ÉVA: A saját játékok megalkotásakor van egy nagyjából 30 fős tesztcsapatotok. Mik az első visszajelzések?
Zoli: Nagyon hálásak vagyunk a barátainknak, a Gémklub fejlesztői stúdiónak, a tesztcsapatunknak és minden ismeretlen játékosnak is, akik rengeteg visszajelzéssel segítették a fejlesztés folyamatát. A játékmenet és a kérdések is sokat finomodtak az elmúlt másfél-két évben, nagy örömmel olvassuk a sok pozitív reakciót, sokan meglepődtek magukon és a játékostársaik válaszain, de a kedvencünk mindig az a típusú visszajelzés, amikor valaki egy teljes ellenállásból végül mégis leül az Ohh…Igen?-t játszani és átlép a saját komfortzónáján.
Réka: Legtöbbször ezek a bátor lépések nagyon sokat adnak a játékosoknak érzelmileg és megható olvasni amikor valaki kifejezetten hálás ezért. Ami nekem még örök emlék marad, amikor egy kedves játékos privát üzenetben mesélte el nekünk, amint az Ohh…Igen? játék kapcsán először mert mesélni a párjának egy traumájáról, és megértésre talált. Nyilván nem megy mindenki ennyire mélyre, hiszen ez a társas könnyed partijátékként is játszható, de azt gondolom, hogy az ilyen visszajelzések miatt lett ennyire fantasztikus érzés megalkotni ezt a játékot.