Nyílt levél az exemnek: hiányzol, de itt az ideje, hogy túllépjek rajtad

párkapcsolatom,ex,túllépni Forrás: Hámori Zsófia; Pexels
Már egy hónap is eltelt, amióta utoljára beszéltünk. Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Emlékszem, mennyire sírtam: tudtam, hogy ez a búcsú most örökre szól.

Mások nem igazán tudják, mit jelentesz nekem, hiszen elég hepehupás utat jártunk be. A kapcsolatunk nem volt tökéletes, de mégis, megvolt a magunk külön kis világa. A saját kis szóvicceink, a kedvenc hamburgeresünk, és hogy mindketten rajongtunk az elefántokért.

Bár az idő múlik, még mindig nehéz beismernem, milyen sokszor villant fel az agyamban a piros lámpa veled kapcsolatban. Tudom, hogy akartál engem, de nem úgy, ahogy én akartalak téged. Én mindent adtam neked magamból, te pedig csak ímmel-ámmal tetted bele magad a kapcsolatba. Mindig voltak titkaid, kifogásaid, meséid, de nem érdekeltek. Akartalak. A sötét hajadat és a vékony testedet. Az energiádat, az intelligenciádat, a lényedet.

Valahol mélyen tudtam, hogy nincs rendben ez így, de hinni akartam, hogy jó lesz. Most, visszanézve már hibáztatom magam a naivitásomért: azt hittem, meg tudlak változtatni? Mindig tudtad, mit akarsz. És az a valami nem én voltam.

Nem fogok hazudni, még mindig hiányzol. Minden alkalommal fáj a szívem érted, amikor meghallom azt a dalt, amire először csókolóztunk a kocsidban, vagy amikor kinyitom a hűtőt, és meglátom azt a borosüveget, amit még együtt bontottunk ki.

Bár még mindig hiányzol, felismertem, hogy jobbat érdemlek. Megérdemlek egy olyan férfit, aki egészen ide tudja adni magát, aki elérhető érzelmileg. Megérdemlek egy olyan férfit, aki biztos abban, hogy engem akar. Aki ugyanúgy érez irántam, ahogyan én iránta. Akinek nincs szüksége kifogásokra. Egy olyan férfit, aki őszintén szeretné megismerni a családomat és a barátaimat, és vágyik arra, hogy én is része legyek az ő családjának és baráti körének.

Aznap, amikor elmentél, sok mindent átgondoltam. Elképzeltem, milyen szerelemre vágyom, mi az, ami hiányzik. Arra jöttem rá, hogy ami a leginkább hiányzik és amire a leginkább szükségem van, az az önszeretet.

Mielőtt képessé válnék arra, hogy szeressek, és alkalmassá arra, hogy szeressenek, magamat kell megszeretnem. Meg kell értenem és el kell fogadnom magam az összes hibámmal, tehetségemmel, adottságommal és álmommal együtt.

Valahol mindig szeretni foglak. De most elengedlek. Itt az ideje, hogy elfoglaljam a saját életemben azt a helyet, ami megillet.

Hogy alakítsd át az otthonod szakítás után?