Nem tehetem ezt a férjemmel a szüleim házában

Borítókép: Nem tehetem ezt a férjemmel a szüleim házában Forrás: Getty Images
Kata csak örömöt akart szerezni azzal, hogy kitalálta, a sietős rutinlátogatás helyett ott is alszanak egyet a szülei házában; férjestül, gyerekestül. Úgy tűnt, az ötlettől mindenki boldog, legalábbis addig, míg el nem jött a lefekvés ideje.

"Tudom, hogy míg „világ a világ”, a gyerekük maradok. Én közben viszont csak felnőttem és jónéhány éve férjhez is mentem. Sőt, unokákkal is megajándékoztam őket. Abból viszont, ahogy a szüleim a legutóbb viselkedtek, amikor meglátogattuk őket, nagyon úgy tűnik, hogy a mai napig nehezükre esik ezt feldolgozni" – fakadt ki a kétgyermekes Kata.

„Gondoltam, hogy most nem rohanunk el, ahogy általában szoktuk; hanem ott is alszunk náluk, hadd örüljenek. Persze nem csak miattuk, a gyerekeink is élvezik és nekem is mindig jól esik hazatérni a szülői házba; a saját szobámba. Ahol a mai napig minden pontosan ugyanúgy van, mint amikor albérletbe költöztem az egyetemi éveim alatt.

A kicsiket már megfürdettük, elaltattuk a férjemmel és éppen indultunk volna lefeküdni a szobámba; amikor a szüleim feltűnően furcsán kezdtek viselkedni.

Nem tudtam mire vélni a dolgot, így rákérdeztem Anyunál, hogy mégis mi a probléma.

Nem aludhattok kettesben a szobádban. Ákosnak a kanapén ágyaztam meg. Apádnak ez valahogy olyan furcsa, próbáld megérteni – kért halkan, a kezeit tördelve. Én sajnos már kevésbé voltam finomkodó, ugyanis teljesen kiborultam, hogy viselkedhetnek így. Ha itt valami itt fura, hát azok ti vagytok, de nagyon – vágtam vissza és tüntetőleg beviharzottam a férjemmel.

Anyu viszont továbbra sem hagyott minket békén, még oda is utánunk jött. A frászt hozva ezzel Ákosra, aki épp anyaszült meztelenül a pizsamájába készült bebújni. Anyu nem igazán vette a lapot, még ott is elmondta, hogy ez így nem lesz jó és hogy legyünk belátóak. A férjem addigra teljesen megelégelte a drámázást és inkább száműzetésbe vonult a kanapéra.

Azt gondoltam, ezzel végre letudtuk ezt az egész, megmagyarázhatatlan cirkuszt. Éjjel viszont felébredtem, hogy nagyon szomjas vagyok. A konyha felé menet gondoltam rápillantok Ákosra, hogy boldogul a kanapén; hát tágra nyílt szemekkel bámult vissza rám. Ez a kanapé egy tragédia, lehet, hogy jobban jártam volna, ha a padlón próbálok meg elaludni – panaszkodott. Odabújtam mellé, a következő pillanatban pedig már csak az ütemes szuszogását hallottam.

Igen ám, de úgy, ahogy voltam, engem is elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy az Anyám és az Apám ott állnak „fölöttünk” és azon sápítoznak, hogy nem voltunk képesek ezt az egy, aprócska kis kérésüket tiszteletben tartani.

Vagy szándékosan ki akarom készíteni őket?

Hiába próbáltam magyarázni, hogy hajnali 3-ig ez tökéletesen sikerült is - mármint tartani magunat a kérésükhöz - az pedig, hogy kint ragadtam a férjem mellett a kanapén, pusztán a véletlen műve. De mintha csak a falnak beszélnék. Úgyhogy inkább abba is hagytam; fogtam a családom, villámsebesen összepakoltunk, bevágódtunk a kocsiba és meg se álltunk hazáig.

Ákos már csak röhög az egészen, én viszont annyira felhúztam magam, hogy eldöntöttem, egy jó ideig biztosan nem megyünk hozzájuk látogatóba. Vagy ha megyünk is, inkább kiveszünk egy szobát valahol a városban. Tiszta röhej. Egyébként is 36 éves vagyok, kétszeres anya. Mégis mit gondolnak, a két unokájukat is talán a gólya hozta?" - teszi fel a költői kérdést Kata.

Galériánkban pedig arra keressük a választ, mit tehetsz, ha rátok telepednek a nagyszülők!