Olyan filmeket néztem, amelyekből megtudtam, hogy a szex a romantika csúcsa. A reklámok arra tanítottak, hogy a szex kívánatos cselekvés, és valami olyasmi, amire törekedni kell. A női magazinok arra tanítottak, hogy a szex egy összetett dolog, vannak jó és rossz módjai és nagyon fontos, hogy megtudjam, megtapasztaljam, hogy számomra, mi okoz örömet. A rapzene arra tanított meg, hogy a szex a kielégíthetetlen testi vágyról szól, és hogy az életben a legfontosabb dolog az, hogy ezt a vágyat a lehető leggyakrabban és a lehető legtöbb partnerrel betöltsem.

A fent említett iparágak mindegyike arra tanított, hogy a szex részben a személyes egoról szól – arról, hogy vállon veregethesd magad, azért mert valaki akar téged, vagy mert tudod, hogy nagyon jól teljesítesz az ágyban.

A társaim arra tanítottak, hogy a szex éretté és felnőtté tesz. Azt is megtanították nekem, hogy az egész szexuális aktus több részre oszlik – előjátékra és a csúcsra –, és hogy az egyetlen dolog, ami igazán számít, az az utolsó szint, az orgazmus elérése.

Az osztályfőnöki órákon tartott felvilágosítások során megtanítottak arra, hogy a szex veszélyes, mert nemibetegséget kaphatok vagy teherbe eshetek. Néha, időnként, halványan átjött az is, hogy talán szex a szerelemről szól, de ez mindig meglehetősen halk és elnyomott volt.

Az összes üzenet közül ez volt az, amit a legigazabbnak gondoltam és számomra az egyik legfőbb motivációm volt. Miért szentelne az egész világ annyi időt, energiát és figyelmet a szexnek, ha nem ez lenne a valaha volt legjobb dolog? Ezek voltak a gondolataim, amikor a templomban ültem, és hallottam az egyetlen magányos hangot, amely a szószékről és a szüleimtől jött.

Megtanított arra, hogy a szex csak a házasság keretein belül megengedett. Mert Isten azt mondta. Vége. A középiskolában egyre furcsábbá és irreálisabbá vált az a gondolat, hogy ne szexeljek, amíg férjhez nem megyek. Elavultnak és igazságtalannak tűnt, mintha egy olyan Isten követelne ilyesmit tőlük, aki nem érti az embereket.

Tinédzserként titkon azt hittem, hogy ez a korlátozás elavult és szükségtelen, ezért úgy döntöttem, megpróbálom intellektuálisan bebizonyítani, hogy a házasság előtti szex belefér ebbe a kategóriába. Több hónapon keresztül, amikor volt szabad időm, belemerültem a Bibliám tárgymutatójába, és megkerestem az összes olyan verset, amely a szexről szól, akárcsak érintőlegesen is. Gondosan átolvastam őket, keresve egy kiskaput – néhány tényt, történetet, kijelentést, amelyet kiszedhetek és felhasználhatok indoklásomra. Kutakodásom folytatódott az egyetemen, és a Google megjelenése, valamint az angol szakon elsajátított kutatási technikák széles skálája is segítségemre volt. Könyveket olvastam, idézeteket gyűjtöttem, ráleltem a Biblia egy sor ellentmondására, például arra, hogy Salamonnak több száz felesége volt, és mindegyikkel lefeküdt.

Aztán egy lelkész segítségével rájöttem, hogy a kiskapuk keresése nem megoldás. Valójában elkezdtem magamévá tenni a várakozás gondolatát, és azt az elképzelést, hogy a házasságig nem szexelek – nem azért, mert félelemből vagy kötelezettségből kellett tennem, hanem azért, mert meglepő módon valójában várni akartam. Kezdett minden értelmet nyerni. Most már a hitem az, ami hatással van rám, amikor a szexualitásról van szó, nem pedig a kívülről jövő sugallatok.

Kíváncsi vagy rá, hogy egyes sztárok mikor veszítették el a szüzességüket? Nézd meg a lenti galériánkat!