Eszem ágában sincs tökösebbnek lenni nálad és megmutatni, ki a ház ura. Az a fajta hagyományőrző nő vagyok, aki remekül érzi magát a szoknyájában és nem kobozza el a lovagtól a kardját meg a páncélját. Maradj meg a hősömnek, a pasimnak, a királyomnak. Légy igazi nagybetűs férfi és ne is passzold le nekem a koronádat. Van sajátom.

Nem érzem magamat kevésbé erős, önbizalommal teli, nőies nőnek, csak mert nem lépek a golyóidra. Egyáltalán nem buzog bennem a vágy, hogy megmutassam neked: nincs rád szükségem, mint férfira. Pedig tény, egyedül is tudok boldogulni és nem vagyok kapcsolatfüggő. Mégsem érzek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy mindennap az orrod alá dörgöljem, ha épp többet kerestem nálad vagy nélküled tekertem be a villanykörtét. Nem figyelem árgus szemekkel, hol tiporhatnám meg férfi mivoltodat, ugyanis nincs szükség arra, hogy azt hirdessem: egyedül is igazi nő vagyok.

Sőt, azt szeretném: tartsd meg a szerepedet. Nem harapom le a fejedet, ha a randi cechét te állod. Akkor sem fogom forgatni a szemeimet, ha kihúzod nekem a széket vagy kinyitod az ajtót és előre engedsz. Nyugodtan vedd ki az ubis üveget a kezeim közül, ha sehogy sem tudom kinyitni. Még ha azt is mondom „bírom”, akkor se hagyd, hogy én cipeljem a tíz kilós szatyrot. Nem azért javaslom ezeket, mert egymagam nem lennék rájuk képes, ezt te is tudod.

A cikk folytatásáért kattints IDE!

Mit nem tudnak a nők a férfiakról - pedig nem ártana tudni!? Mutatjuk: