Az egyetemen ismerkedtek össze, és már az első félévben magasra csaptak a lángok köztük. Mindketten nagyon intelligensek voltak, vidéki munkás családból jöttek – Miklós Debrecenből, Mirtill Szolnokról –, és égett bennük a bizonyítási vágy. A cél természetesen a tudományos karrier volt, amit vállvetve akartak végigvinni. Közösek voltak tehát a munkában és a szerelemben, ugyanolyan szenvedéllyel vitatkoztak valamilyen szakmai problémán, amilyen remekül megértették egymást az ágyban is. Mi, többiek, akik széles baráti körükhöz tartoztunk, el sem tudtuk képzelni az egyiket a másik nélkül: Miklós nem létezett Mirtill nélkül és fordítva. Egyetlen sértődésre emlékszem ebből az időszakból, valamelyikünk szülinapi bulit rendezett és csak Miklósnak szólt róla, ami Mirtillnek rosszul esett: mintha őt nem tekintettük volna külön személyiségnek.

Az első komoly repedések...

A tökéletes szerelmi és szakmai kapcsolaton az egyetem elvégzése után jelentkeztek az első komoly repedések. Miklósba beleszeretett az egyik egyetemen tanító nő, és leplezetlen nyálcsorgatással kezdte igazgatni a karrierjét. A két fiatal ekkor már a doktori iskolát végezte. Miklós nem vonzódott a nőhöz, továbbra is szerette Mirtillt, a segítségnyújtást azonban ügyesen, flörtöléssel, hízelgéssel és egyéb megkérdőjelezhető módokon elfogadta. Mirtillnek ez érthető módon nem tetszett. Elkezdte szóvá tenni Miklósnak, ő azonban minden alkalommal bagatellizálta és hárította a problémát. Ugyan már, nem is történik semmi, ugyan már, Mirtill csak beképzeli a dolgot, csak féltékeny, és a többi. Ugyanezt mondta az egyetemen tanító nő is, miközben mindenki látta, hogyan próbálja behálózni Miklóst. Mirtill utólag mesélte, hogy visszatekintve merő gázlángozásnak tűnik az egész.

A helyzet lassan egyre feszültebbé vált. Korábban sose láttuk őket komolyan veszekedni, de a sírások, kiabálások, cirkuszok megszaporodtak, ahogy az is, hogy Mirtill egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. Nagyon szerette Miklóst, próbálta elhinni neki, hogy minden rendben van, de hülye azért nem volt. Miklós és az egyetemen tanító nő között valóban nem történt semmi, „csak” annyi, hogy Miklós folyamatosan smúzolt az előrehaladás érdekében. Állandóan bizonytalanságban tartotta az egyetemen tanító nőt, van-e reménye nála vagy sem. Ezzel párhuzamosan Mirtill karrierje megfenekleni látszott, és nagyon úgy tűnt, hogy ingatag lelkiállapota mellett az egyetemen tanító nő keze is bőven benne van a dologban.

Vegetálás

Nagyon hosszú ideig vegetáltak még. Mirtill egy rövidebb időre elmerült a könnyűdrogok és nyugtatók világában, mert képtelenné vált kezelni a helyzetet: szakítani nem tudott, de szemet hunyni sem Miklós álnoksága fölött. Miklós pedig sosem fogta fel igazán, mi a probléma vele: mivel nem csalta meg a barátnőjét, tisztességes emberként tekintett önmagára, és elvárta, hogy Mirtill megértse azt, ahogy ő viselkedik egy „feljebbvalójával” a karrierépítés során.

Kire pazaroltam éveket?

A helyzetet végül egy szétköltözéssel oldották meg. Megállapodtak, hogy nem szakítanak végleg, azt egyikük sem bírná elviselni, időről időre találkoznak, beszélgetnek, újratárgyalják a helyzetet. Mirtill komolyan reménykedett benne, hogy Miklós meg fog változni, elgondolkodik majd a jövőn, és tiszta lappal újraindulhatnak. De persze nem ez történt. Miklós egy fél évvel később összejött egy elsős egyetemista kislánnyal, és ekkor Mirtill szeme végleg kinyílt. Rájött, hogy mégiscsak tud Miklós nélkül élni, mivel teljesen félreismerte. Kire pazaroltam tíz évet az életemből, panaszolta, és nem volt hajlandó tovább áltatni magát: belevetette magát a bulizásba. Komoly kapcsolata csak hat évvel később lett, de nem bánta, mivel éppen ennyi idő kellett, hogy kiheverje Miklóst és élete nagy, komoly csalódását.

Galériánkból megtudod, hogyan éli meg a szakítást egy nő és egy férfi!