Hiszen már belátom: valójában érzelmi nyomorék voltál. Ezért nem tudtál őszintén, nyílt szívvel, igazán szeretni. Emiatt bántalmaztad lelkemet és törted össze szívemet.

Évek kellettek, mire megelégeltem a szeretetnélküliséget melletted. Addigra egészen megfonnyadt, megfeketedett az egykor életteli teli szívem. Amikor az ember úgy érzi, nem szeretik: megkeseredik.

A szomorúság lassú mérge egészen megfertőzött. Kezdetleges tünetként tapasztaltam az állandó rosszkedvet, miközben a társas magány árnyéka minden nap elvett egy kevéske fényt az életemből, mígnem eljött a totális sötétség napja.

Ebben a sötétben pedig megjöttek a démonok. Egyre csak azt suttogták:

Felváltva bocsátkoztam harcba a bennem élő házi sárkánnyal és a hercegnővel. Hol házsártosan, dühösen förmedtem rád, hol pedig édes gyengédséggel igyekeztelek magamhoz vonzani.

Téged, aki sosem tudott igazán, jól szeretni. Képtelen voltál érzéseidet szavakba önteni. Éheztem egy kósza bókra, epekedtem a szeretlek, kellesz, köszönöm, bocsáss meg szavak után, amelyek sosem kopogtattam füleim ajtaján. Sosem burkoltad lelkemet forró ölelésbe, szenvedélyes csókokba. Nem tudtad megérinteni sajgó, szeretetre, megbecsülésre, tiszteletre vágyó lelkemet.

Hittem abban, hogy az én mindent elsöprő, gyógyító szeretetem átformál majd téged. Kényszeredetten igyekeztem hozzád, a jégszoborhoz bújni azt remélve: képes vagyok felmelegíteni. Sóvárogtam a minőségi idő, a figyelmed után, és kapaszkodtam minden szalmaszálba, hogy közelebb érjek hozzád.

Az önvallomásnak még nincs vége, a folytatásért kattints ide!

Egy boldog párkapcsolatban ennek a 8 dolognak kell mindenképpen működnie: