Megismerkedtem egy angol nővel, és viszonylag gyorsan eljutottunk az ágyig, habár nem tudom, hogy kinek mi számít gyorsnak: mi egy hét ismeretség után estünk egymásnak.

Egy budapesti konferencián találkoztunk, amely csak kétnapos volt ugyan, de Theresa – igen, ilyen régimódian hangzó neve van – a tanácskozást összekötötte egy magyarországi nyaralással, így összesen három hétig maradt. Nagyon kíváncsi volt a Balatonra, én meg a konferencia egyik kávészünetében azt az elhamarkodott ajánlatot tettem, hogy szívesen megmutatom neki a legszebb helyeket, sőt, ha gondolja, leviszem kocsival.

izgalmas Játék

A részleteket aznap este már egy Ráday utcai teraszon beszéltük meg, miközben megittunk egy üveg vörösbort. Megtudtam róla, hogy harminchat éves, tíz év házasság után elvált és nincsen senkije, s ennek nagyon örül, mert nem szereti a kötöttségeket. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor megéreztem, hogy ebből lesz valami: egy nő, aki nem szereti a kötöttségeket és első szóra eljön velem a Balatonra. Megemlítettem neki, hogy nem muszáj egy napra menni, tudok Siófokon egy remek kis szállodát a parton, ha gondolja, meg is alhatunk ott. Ezen már hosszabban elgondolkodott, ivott egy korty bort, majd azt mondta: rendben. Ekkor már mind a ketten tudtuk, hogy abban a remek kis szállodában remélhetőleg nem csak aludni fogunk.

Két nappal később, kora reggel indultunk, napközben megnéztük Tihanyt és Balatonfüredet és késő délután értünk Siófokra. Elfoglaltuk a szállást, aztán kimentünk a partra. Theresa el volt ragadtatva a látványtól, én meg el voltam ragadtatva tőle: a haját kibontotta, és mélyen dekoltált, piros blúzt húzott, ami alól kivillant a szexi fekete melltartója. Vettünk egy üveg bort, kiültünk egy padra, aztán olyan természetességgel csókolóztunk, mint egy igazi szerelmespár – holott én nem voltam szerelmes belé, és ő sem belém. Nem mondtuk ki nyíltan, de mind a ketten tudtuk vagy legalábbis éreztük, hogy ami kettőnk között történik, az nem egy komoly férfi-nő kapcsolat kezdete, hanem csak futó kaland, súlyos érzelmektől mentes, pusztán a testiségről szóló, izgalmas játék, aminek pontosan akkor lesz vége, amikor Theresa a Ferihegyről Londonba hazarepül.

Fuck

Éppen ez a tétnélküliség tett minket annyira fesztelenné. Nagyon kívántam a nőt, ezért azt javasoltam, hogy menjünk fel a szobába, mielőtt nyilvánosan letépném róla azt a szexi piros blúzt a még szexibb fekete melltartójával együtt. Menjünk, mondta Theresa. Végigcsókolóztuk az utat, a szállodai szobában ledobáltuk magunkról a ruhát, és együtt zuhanyoztunk, aztán beestünk az ágyba.

Nagyon szép, formás és ruganyos melle volt, és miközben a mellbimbóját harapdáltam, a vágytól egyszerre csak kikapcsolt az agyam, s véletlenül nem angolul, hanem magyarul szóltam Theresához. Ezt suttogtam neki:

– Megzabállak, te nő… Te nagyon nő...

Ebben a pillanatban a nagyon nő felült az ágyban, rám nézett, s azt kérdezte angolul:

– Mit mondtál?

Abbahagytam a harapdálást, s azt lihegtem neki angolul:

– Nem fontos.

Erre felnevetett, s azt válaszolta:

– Nagyon is fontos. Szeretem, ha közben beszélnek hozzám. Szóval mit mondtál?

Ekkor én is felültem, s elkezdtem gondolkodni rajta, hogy a megzabállak szót hogyan mondják angolul. De sajnos nem jutott eszembe.

– Hagyjuk – mondtam –, nem tudom lefordítani.

– Kár – felelte Theresa. – Akkor mondj valami mást!

– Mit?

– Mondj valami mocskosat! – suttogta.

Gondolkodtam, de nem jutott eszembe semmi mocskos. Semmi something dirty.

– Te jó ég, én még nem is keféltem angolul – szaladt ki a számon a felismerés, de megint magyarul.

– Mit mondtál? – kérdezte megint a nő.

Lefordítottam neki, és amikor a fuck szó elhagyta a számat, Theresa felnyögött:

– Mondd még egyszer.

– Fuck – mondtam, mire megharapta az ajkamat, s azt válaszolta:

– Látod, tudsz te mocskos szavakat. Még. Még. Kérlek, mondd még!

Ettől kicsit lelankadtam.

Illetve bevallom őszintén – nem kicsit lankadtam le.

mocskos Szótár

Hirtelen ugyanis kitisztult a fejem, mert elkezdett működni az agyam. A szerelmeskedésnek pedig egyáltalán nem tesz jót, ha az ember közben jártatja az agyát. Az a jó, ha közben az ember nincs teljesen magánál. Eszeveszettnek kell lenni, de közben ezt sem kell ám tudni, mert ha szerelmeskedés közben azon agyalsz, hogy eszeveszett vagy-e, akkor egészen bizonyos, hogy nem vagy eszeveszett. De ha közben magyarról angolra fordítasz, akkor kénytelen vagy a fejedet használni – ahelyett, hogy valami mást használnál.

Kimásztam az ágyból, s hogy időt nyerjek, felbontottam még egy palack bort. Közben Theresa elővette az okostelefonját, majd azt mondta:

– Nézd csak, itt van egy magyar-angol szótár, ebben megnézheted a szavakat – azzal a kezembe nyomta a készüléket.

– Ne hülyéskedj – vágtam rá –, csak nem gondolod, hogy dugás közben a telefont fogjuk nézegetni?

Megint kimondtam, hogy fuck, szóval Theresa ismét felnyögött.

– Ez az, csak mondd! Még, kérlek, még!

Hirtelen kívülről láttam saját magamat. Ültem az ágy szélén, az egyik kezemben a bor volt, a másik kezemben Theresa telefonja, s ahelyett, hogy ennek a nagyon nőnek a gyönyörű mellét harapdáltam volna, egy magyar-angol szótárt nézegettem a telefonján.

Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik.

Valami hiányzik

Eszembe jutottak különböző angol nyelvű filmek, próbáltam felidézni, hogy abban mit mondanak egymásnak a szereplők, de azon kívül, hogy I love you, nem jutott eszembe semmi. Ezt meg nem mondhattam neki. I love you. Miért mondanám ezt Theresának, ha egyszer nem is vagyok szerelmes belé? Ő sem szerelmes belém. Amit most csinálunk, az nem a szeretetről szól, hanem pusztán testi vágyak kielégítéséről. Illetve arról pont nem, mert nem egymással foglalkozunk, hanem idegen szavakkal. S miközben ezen tűnődtem, váratlanul furcsa hiányérzetem támadt. Valami nem stimmel, gondoltam, valami még szokott lenni az amerikai filmekben, ami most ebből a jelenetből hiányzik. De mi lehet az? Nem jutott eszembe. Theresa magához húzott, de hiába, nem tudtam szabadulni a hiányérzettől. Mi is az, ami ilyenkor történik a szerelmes filmekben? Ezen töprengtem, s mivel Theresa észrevette, hogy gondolatban másutt járok, azt kérdezte:

– Baj van?

– Semmi baj – feleltem –, csak valami hiányzik.

– Talán a ruha rólunk – mondta erre, s nevetett.

Én is nevettem, majd koccintottunk, s ittunk. Ledőltem az ágyra, hanyatt feküdtem, Theresa hozzám bújt, a fejét a jobb vállamra tette, s szótlanul bámultuk mind a ketten a plafont. A kezdeti izgalom elmúlt és súlyos fáradtság lepett meg. Nem fizikailag fáradtam el, hanem agyilag. Tessék, mondtam én, hogy nem szabad szerelmeskedés közben sokat agyalni. Majd persze azon agyaltam, hogy angolul hogyan mondják az agyalást. Biztosan van rá szavuk. Agyalni, agyalni. Nem tudok elég jól angolul, az a baj.

Eléggé izgató, ha az ember közben trágár szavakat mond. Nahát! Ha ez hamarabb eszembe jutott volna, akkor igazán felkészülhettem volna erre az angol nyelvű balatoni kiruccanásra. Csak nem gondoltam rá. Én marha! A félresikerült éjszaka miatt csak magamat hibáztathattam, és ettől – hogyan is fogalmazzak finoman, de érthetően – végérvényesen lelankadtam. Hiába szuszogott mellettem meztelenül egy gyönyörű testű, kívánatos nő, én úgy feküdtem, mint egy darab fa. Nem Theresával volt baj, hanem velem. Ráadásul nagyon jó humorú nő volt, s ez azért fontos. Az a jó egy nőben, ha szellemes, és lehet vele nevetni.

Micsoda egy hülye vagyok, ezen agyaltam, s egyszerre csak észrevettem, hogy mellettem Theresa feltűnően egyenletesen veszi a levegőt. Néztem, csak néztem, hogy mit csinál. Nahát, elaludt szegény.

Ezt a szégyent!

Elhozok a Balatonhoz egy nőt, és hagyom, hogy elaludjon mellettem! S mindez olyan hülye angol szavak miatt, amiket nem is ismerek. De hát honnan is ismertem volna ezeket a szavakat, ha eddig csak magyarul szexeltem? S honnét tudtam volna már előre, hogy Theresa azok közé a nők közé tartozik, akik szex közben szeretik az obszcén szavakat? Elvégre ezt nem kérdezhettem meg tőle azon a konferencián, ahol megismerkedtünk.

Theresa jóízűen aludt, én meg csalódottan feküdtem mellette. A szobában békés csönd honolt, odakinn kabócák ciripeltek, én meg lankadtam hevertem. És az éjszaka bársonyos csendjében váratlanul rájöttem. Rájöttem, hogy mi hiányzott nekem a kettőnk szerelmes jelenetéből!

A romantikus, andalító zene!

Az amerikai filmekben mindig halk zene szól, miközben a párok csókolóznak. Aztán persze elhangzik az a bizonyos I love you. Mondom, legalábbis a filmekben, a szerelmesek között. De a valóságban mi ketten másnap reggel úgy ébredtünk fel egymás mellett, mint két idegen.

– Jól aludtál? – kérdeztem Theresától, s azt hittem, nagyon udvarias vagyok.

A nőnek megcsillant a szeme, s azt válaszolta nevetve:

– Igen. Sajnos.

Jó poén volt.

Kár, hogy nem tudtam nevetni rajta.