„A szomszédainkkal múltkor náluk vacsoráztunk, s a kislányom megkérdezte, hogy Miklós miért Gáborral főz együtt, miért nem a feleségével” – meséli egy ismerős.

És mit válaszolt az anyuka, miért Gáborral főz?
Röviden csak annyit, hogy azért, mert barátok.
Lehet, hogy ez a válasz látszólag kielégítette a gyerek kíváncsiságát, de biztos, hogy előbb-utóbb vissza fog térni a témára. Hiszen az olvasmányaiban, a mesékben, az óvodában, a játszótéren, a saját családjában általában mást tapasztal.
Menjünk esetleg elébe a későbbi kérdezősködésnek?
Nem, nem kell a témát ráerőltetni. Ha kérdez, akkor pedig annyit válaszoljunk, amennyivel megelégszik. Fontos, hogy a gyereknek igazat mondjunk, ne vezzesük félre hazugságokkal, de a dolgot sosem szükséges túlragozni. A mama szerintem tökéletesen jól válaszolt.
Ugyanez az anyuka, bár őszintén kedveli a szomszédokat, igen felvilágosult és toleráns, mégis aggódik, hogy nem lesz-e hatással a gyerekeire a szomszédnál tapasztalt minta.
Mindenekelőtt szögezzük le, a nemi irányultság nem tanult viselkedés, legalábbis a tudomány mai állása szerint.
A nemi identitás kialakulása bonyolult és összetett folyamat. A gyerekek különböző szerepeken keresztül sajátítják el a nemüknek megfelelő azonosságukat. Mindenesetre az anyukának fölösleges amiatt aggódnia, hogy a gyereke „kedvet kap” ahhoz, hogy az azonos neműekhez vonzódjon.
Az iskolai keretek között zajló nemi felvilágosítás témakörébe beletartozik a homoszexualitás is?
Azt hiszem, az iskolai felvilágosítás amúgy sincs a topon, a homoszexualitás pedig sok helyen tabunak számít.
A felnőttek általában is keveset beszélnek a gyerekekkel a nemiségről, bár léteznek nagyon jó kezdeményezések, csak éppenséggel nem érnek el mindenhová. Pedig kéne, mert hiszen ez is az élet része, s mégiscsak szerencsésebb, ha egy gyerek felkészülten találkozik egy ilyen élménnyel, mint ha váratlanul éri. Ahogy annak a kislánynak az esetében, aki egyszer két férft látott a kert sarkában csókolózni. Döbbenten bámult rájuk, apukája pedig egyszerűen elrángatta a helyszínről. Ezt már felnőttkorában mesélte, hozzátéve, hogy apuka semmiféle kommentárt nem fűzött a jelenethez, ő meg rágódhatott magában.
Ma sajnálatosan gyakori a válás, az egy szülővel nevelkedő gyerek. Fel sem tűnik, ha valakit mindig csak az anyukája kísér el a játszótérre, óvodába. De az már igen, ha felváltva viszi hol az egyik, hol a másik mamája. Ha ez szöget üt a gyerek fejében, hogy magyarázzuk meg neki?
Nem lesz meglepő a válaszom: mondjuk meg az igazat. Azért van két mamája, mert ők egy pár, együtt élnek, ők így boldogok. Hozzátehetjük, hogy ne lepődjön meg, mert sok ember a két férfi, illetve két nő együttélését nagyon nem nézi jó szemmel.
Amikor egy másik anyuka a kisfia kérdésére nemes egyszerűséggel azt felelte: „mert szeretik egymást”, a gyerek vállat vont, s egy pillanat alatt napirendre tért az ügy felett. Ilyen is van.
A nagyobb, tizenéves gyerekek a tévén, filmeken keresztül sokszor találkoznak a homoszexualitással. Vannak olyan műsorok, még szappanoperák is, amelyekben kifejezetten ismeretterjesztő célzattal szerepeltetnek azonos nemű párokat. Ma már cseppet sem ismeretlen ez a fogalom a gyerekek előtt. Legfeljebb a társadalom – gyanítom, túlnyomórészt negatív – megítélése okozhat bennük zavart. Mert ha otthon azt tanulja meg, hogy Gábort és Miklóst, így együtt, ugyanúgy szeretjük és elfogadjuk, mint másokat, akkor szembetalálhatja magát súlyos előítéletekkel. Végül is a vélemények ütköztetése is hozzátartozik a gyermeki személyiség fejlődéséhez. De az meghatározó lesz az ő véleményformálásában, hogy otthon milyen – előítéletes vagy előítélet-mentes – szemlélet veszi körül.

Cikkünk szakértője: dr. Bárdos Katalin pszichológus.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.