A szex vajon mi – a kérdés, amit még mindig sok tudatlanság övez

szex,vágy,szerelem,szexualitás,ösztön Forrás: GettyImages
Mára a legtöbben szerencsésen magunk mögött hagytuk az évezredes tévhitet, miszerint a szex fő célja a szaporodás. Ehelyett viszont hajlamosak vagyunk azzal áltatni magunkat, hogy a szex általában a kötödés és a szerelem kifejezése.

A valóságban a helyzet ennél jóval összetettebb.

Ez a cikk az Éva magazin egyik korábbi számában jelent meg először.

Szögezzük le rögtön az elején, hogy aligha létezik egyetlen válasz. A texasi egyetem kutatói, Cindy Meston és David Buss 2007-ben az Archives of Sexual Behavior folyóiratban közzétették kutatásukat: 17 és 53 év közti interjúalanyaik mintegy 273 (!) okot soroltak fel arra vonatkozóan, hogy mi motiválta őket a szexre. A szerelem kifejezése az első tíz ok közt szerepelt ugyan, de nem ez vezetett, hanem a (testi) vonzalom. E téren nem voltak nemi különbségek: a tanulmány sikeresen megcáfolta a kalandkereső férfi vs. érzelemvezérelt nő sztereotípiáját.

A másik felünk keresése

Azok, akik romantikusabb magyarázatot szeretnének hallani, már az ókori görög filozófiában is találnak egyet. Platón Lakoma című dialógusában (i. e. 385) a szereplők a szerelemről elmélkednek. Arisztophanész azzal a történettel áll elő, miszerint az emberek eredetileg kétarcú, négykarú és négylábú lények voltak, akik háromfajta nemben léteztek: férfi, nő és “hímnő”. Erősek voltak, le akarták győzni az isteneket, ezért Zeusz büntetésből kettévágta és szétszórta őket. „Azóta gerjed az emberekben egymás iránt szerelem – ez varázsolja vissza őket hajdani állapotukba, s megkísérli a kettőből eggyéforrasztásukat és az emberi természet megorvoslását. Tehát mindegyikünk egy egész ember fele, egyből vagyunk kettőbe vágva.” (Jánosy István fordítása) Azóta tehát mindenki a „másik felét” keresi: az eredeti „összetételnek” megfelelően ellenkező vagy azonos neműt. A történet a következő századokban méltán népszerűvé vált és sokakat megihletett, legutóbb Stephen Trask dalszerzőt: a Hedwig és a mérges csonk c. 2001-es film „Origin of Love” című betétdala a kettévágott emberekről szól.

Bűnös kísértés

A kereszténység – legalábbis megerősödése után – kevésbé volt elnéző az eggyéválás élményét keresőkkel, és a testiséget a bűnök közé száműzte. Ez igen kedvezőtlen hatást gyakorolt a nők helyzetére: mivel a férfiak nagyobb része az ellenkező nemhez vonzódik, a nők hirtelen bűnös kísértéssé, az alantas vágyak megtestesítőivé, a rendíthetetlen tudósok és egyházfik lealacsonyítóivá váltak. Vegyük például a meghatározó egyházatyát, Szent Ágostont, aki megtérése előtt zavartalanul élvezte a test örömeit, élettársától egy fia is született. Vallomások című életrajzi művében azonban ezt utólag úgy értelmezi, hogy rabszolgája volt ösztöneinek, és az elhagyott nő felé kevés empátiát tanúsít. Az ő nézőpontját a hazánkban is ismert norvég író, Jostein Gaarder mutatja meg Vita brevis című regényében.

Nem hihetek olyan Istenben, aki egy asszony tönkretételével váltja meg egy férfi lelke üdvét.
jelenti ki Flora Aemilia.

Isten keresése

Ezek után kész csoda, hogy az Énekek éneke helyet kaphatott a Bibliában, és pajzánsága miatt nem száműzték az apokrif iratok közé. A tiltott szerelemről szóló versek azzal az ürüggyel maradhattak fent, hogy allegorikus szövegek és az istenkeresésről szólnak. Meglehetősen „gyanúsak” a középkori misztikusok beszámolói is az átélt eksztázisról. „Én benned vagyok, te bennem vagy, nem tudunk egymáshoz közelebb lenni, mert mi ketten egybeolvadtunk” – lelkendezik például a 13. századi apáca, magdeburgi Mechthild Az Istenség omló fényárja című művében. Dr. Perintfalvi Rita tanulmányai meg is erősítik a gyanúnkat! A Graz-i egyetemen tanító katolikus teológusnő szerint az erotikus élmény nem eltávolít Istentől, hanem közel visz hozzá, és a Biblia elemzése révén is bizonyítható, hogy ez nem eretnek gondolat. Ennek fényében még szomorúbbak azok a fundamentalista törekvések (legutóbb például Lengyelországban), amelyek a vallásra hivatkozva igyekeznek akadályokat gördíteni az iskolai szexuális felvilágosítás elé.

A vallási alapú tiltások a klasszikus irodalomban is megjelennek, azonban jellegzetes nemi alapú kettős mércével: gondoljunk csak az olyan határátlépő és ezért megbűnhődő irodalmi alakokra, mint Anna Karenina vagy Bovaryné. Érdemes egyébként belenézni az irodalomtankönyvekben házsártos boszorkánynak beállított Szofja Tolsztoj naplóiba. A fiatal lány nem tudott mit kezdeni magával az otthon ülő írófeleség unalmas szerepében, ráadásul azt írta: „a házasság testi oldala undorító”. Nem csoda: az emberi szexualitást évszázadokon át olyan erős tabusítás övezte, hogy még egységes kifejezés sem volt rá: a latin sexus szó változatai sokáig csak a nemi hovatartozásra utaltak.

szey,párkapcsolat,házasság,szerelem
Forrás: Getty Images

Mi a szex célja?

Társadalmi megfelelés

A 19. században, a tudomány fejlődésének és az egyháztól való elszakadásának köszönhetően kezdtek el behatóbban foglalkozni a szex testi, lelki és társadalmi vonatkozásaival. Charles Darwin, az evolúcióelmélet kidolgozója alapjaiban forgatta fel a vallásos világképet és vele a teremtésbe vetett hitet, azt viszont ő sem tagadta, hogy a szex fő célja a szaporodás: a szexualitás az ő értelmezésében a nemi ösztön működése, amely biztosítja a faj fennmaradását. Az ember származása és a nemi kiválasztás (1871) című művében kifejtette, hogy szerinte az emberek e téren (is) úgy viselkednek, mint az állatok: a hímek versengenek a nőstények kegyeiért, akik a faj továbbvitelére legalkalmasabb egyedet választják ki az utódnemzés céljára. (A rendkívül divatos, ám tudományosan megkérdőjelezhető evolúciós pszichológiában napjainkban is tovább élnek ezek a nézetek, sajnos újratermelve a káros nemi sztereotípiákat, például a poligám férfi – monogám nő mítoszát is.) Nem sokkal később Sigmund Freud osztrák orvos, pszichoanalitikus írt az elsők közt arról, hogy szexuális viselkedésünket a társadalom is alakítja. Szerinte az ember pszichéjében a szexuális késztetés, a libidó a maga cseppet sem szalonképes igényei kielégítésére törekedve verseng a civilizált viselkedésre vonatkozó külső elvárásokkal, és amennyiben ezt a feszültséget nem sikerül valamilyen formában feloldani, testi és lelki betegségek lépnek fel.

A gyermekvállalás öröme

A közvélemény azonban nem feltétlenül tartott lépést a szexualitást firtató tudománnyal, és ezen még az emancipációs törekvések sem segítettek. Az 1904-ben alakult magyar Feministák Egyesülete eleinte szorgalmazta a „nemi kérdésről” való beszédet, és ostorozta a kettős mércét, amely szemérmességre és tudatlanságra ítéli a közép- és felsőosztálybeli lányokat, miközben a szegény rétegekből ezreket áldoz fel a Budapesten is virágzó „leánykereskedés” oltárán. Szorgalmazták az iskolai nemi felvilágosítást – még Ady is méltatta őket ezért a Nagyváradi Naplóban –, és vendégül látták a fogamzásgátlást propagáló francia írónőt, Nelly Rousselt. Tevékenységüknek ez a része azonban akkora felháborodást és társadalmi ellenállást váltott ki, hogy – noha ez nem volt rájuk jellemző – egy idő után visszakoztak, és a munka- és politikai jogokra helyezték a hangsúlyt, remélve, hogy később újra elővehetik a szexuális kérdést is.

A szexuális felszabadulás azonban még sokat váratott magára, és a 20. század elején még a nőírók sem merték büntetlenül kísérletezni hagyni a karaktereiket. Erdős Renée A nagy sikoly című műve (1923) ugyan legalább megtöri a hallgatás tabuját az által, hogy egyáltalán beszél arról, hogy a nőknek is lehetnek szexuális vágyaik és átélhetik a kielégülést – a főszereplő Dórának ugyanakkor (miután egy egyházfi jól kioktatja) a gyermekvállalás örömét ajánlja fel ennek pótlékaként. Nehezen szabadultunk meg (és teljesen még máig sem) attól az elképzeléstől, hogy a női szexualitás veszélyes, és ezért féken kell tartani.

Kontinuum

Darwin és Freud egyaránt hatottak a szexológia megalapítójára, az amerikai biológus Alfred Kinsey-re, aki a harmincas években olyannyira elszörnyedt a szexualitást övező általános tudatlanságtól, hogy a rovarokról átnyergelt erre a témára. Több száz interjú felvétele után 1948-ban és 1953-ban jelentette meg az amerikai férfiak, illetve nők szexuális szokásairól szóló jelentéseit. A könyvek cseppet sem pikáns olvasmányok, sokkal inkább hosszas, száraz, statisztikákkal telezsúfolt tudományos fejtegetések, mégis közel egymillió példányban keltek el. Kinsey módszertana több ponton kifogásolható, azonban az ő nevéhez fűződik és a mai napig használatos az úgynevezett Kinsey-skála. Ez a skála a hetero-, bi- és homoszexuális irányultságokat egymástól élesen elválasztott kategóriák helyett kontinuumként ábrázolja, azt állítva, hogy az emberek nagyobb része a két végpont között helyezkedik el.

Egészségügyi okok

A heterótól eltérő orientációk létezése (amit, mint láthattuk, már az ókori görögök is elismertek) már önmagában is cáfolja az elképzelést, miszerint a szex célja a szaporodás lenne. Ugyanakkor még mindig maradhatunk két lábbal a földön és érvelhetünk amellett, hogy mivel az orgazmus ellazulást eredményez és boldogsághormonokat szabadít fel, az együttléteket motiválhatja a felgyülemlett (szexuális, vagy egyéb eredetű) feszültség oldása is. Richard Gunterman amerikai orvos, kultúrakutató szerint napjainkban, miután hellyel-közzel legyőztük a nemi úton terjedő betegségeket (legalábbis van lehetőség védekezni ellenük, illetve gyógyítani őket), a veszélyek helyett megnőtt a tudományos érdeklődés a szex egészségvédő hatásai iránt. Igazolták többek közt a vérkeringésre, szívműködésre, stresszkezelésre, vérnyomásra és az immunrendszerre gyakorolt jótékony hatását. Meston és Buss interjúalanyai is hivatkoztak erre: egyikük a fejfájás, másikuk pedig a menzeszgörcsei mérséklődését, egy harmadik pedig az alvászavar megszűnését remélte az aktustól. Olyan is akadt, aki úgy vélte, hogy ez kellemesebb módja a testmozgásnak, mint a futópad, valaki pedig kalóriaégetésben reménykedett.

Az okok közt a vonzódás és az élvezet igénye után mindkét nemnél előkelő helyen áll a felajzott állapot, és sokaknál felmerült az is, hogy a szexuális vágyaiktól végre megszabadulva másra (munkára, tanulásra) akartak koncentrálni. Sokan a partnernek akartak kedvezni, és felmerült sajnos elég gyakran az erőszak, illetve nyaggatás, nyomásgyakorlás is mint indok. A 273 válasz közt azonban olyanok is bőven szerepelnek, amikre talán kevésbé számítunk. „Meg akartam fertőzni az illetőt” (herpesszel, HIV vírussal), „fogadásból”, „büntetni akartam magam” (?), „unatkoztam” (!), „fáztam”, de talán a legjobb: „témát akartam váltani”.

A szex mindenkié?

A jótékony hatások ecsetelése közepette talán némileg háttérbe szorul a tény, hogy a rendszeres szex nem mindenki számára hozzáférhető, ráadásul nem is igényli mindenki (egyáltalán, vagy élete adott szakaszában). A gyakoriságfelmérések eredményeit sem feltétlenül vehetjük készpénznek, hogy szerencsések, hiszen nem veszik figyelembe, hogy a libidó szintje a legtöbb embernél nem állandó. A válaszadók által megadott adatok ráadásul nem ellenőrizhetők, az olvasók viszont óhatatlanul összehasonlításokat végeznek. (Vagy azon törik a fejüket, hogy mások – már ha a minőségre is adnak, nem csak a mennyiségre – vajon miféle időkibővítő technikát alkalmaznak.) Mint láthattuk, a felsorolt 273 ok közt akad olyan bőven, ami miatt nem érdemes ledobni a ruháinkat. Ezért az állítólagos „szexrecesszió” feletti jajongást is érdemes kritikusan szemlélni (miszerint a mai fiatalok világszerte kevesebbet szexelnek, mint a korábbi generációk): a csökkenés oka az igények és a tudatosság növekedése is lehet, ami márpedig nagyon pozitív változás.

10 tudományos érdekesség a szexről