Elég közel ültünk egymáshoz az ágya szélén, hogy anélkül is érezzem izzó testének melegét, hogy megérintettem volna. A szüntelen vibrálás kettőnk között szinte elviselhetetlenné fokozódott, ami egymáshoz húzott, és egy kicsit távol is tartott egymástól. Ha látható lenne a levegőben lévő energia, akkor a combjaink közötti távolság neonfényben villogott volna.

A feszültség egy finom, kimondatlan szexuális vonzalomból származott, amely a „barátságunk” alapja volt – amit valójában soha nem ismertünk el, mert akkoriban komoly kapcsolatban éltem. A barátom – hívjuk mondjuk Tamásnak – közös barát volt. Aznap este valami nevetséges indokkal jöttem át Kálmánhoz, amire most nem is emlékszem... de működött. Így hát ott ültünk az ágyon, és vártuk, hogy történjen valami. Amolyan most, vagy soha érzés volt.

Mielőtt elítélnének a kedves olvasók azért, ami ezután következik, tudniuk kell valamit: hónapok óta nem éreztem, hogy a testem így felhevül. Tamással minden nap szexeltünk (néha naponta többször is) együtt voltunk a kapcsolatunk első két évében. Ám a következő nyárra ez olyannyira megszűnt, hogy azt sem tudtam volna megmondani, mikor engedtem utoljára, hogy hozzám nyúljanak.

Amikor elkezdtem idegenkedni a barátommal való szextől, azt gondoltam: valami nem stimmel velem. Arra gondoltam, hogy felkeresek egy terapeutát, hogy megpróbáljam „megjavítani” magam. Még nem jutott eszembe, hogy talán azért nem akarok szexelni a barátommal, mert olyan amilyen. Az, ahogyan nyomon követte a napokat, mióta utoljára szexeltünk, inkább fenyegetésnek, mint aggodalomnak tűnt.

És akkor még nem tudtam, mi a különbség aközött, hogy szeretek valakit, és aközött, hogy csak ragaszkodok hozzá. Ez nem mentség arra, hogy hazudjak valakinek, akinek azt mondtam, hogy „szeretlek”, de ez az, ami az agyamban zakatolt a Kálmán ágyán történtek előtti pillanatokban. Egyikünk megérintette a másikat, majd az ajkaink egymásra találtak, és a kezeink olyan gyorsan mozogtak, hogy a ruháink pillanatok alatt lekerültek.

Vízszintes helyzetben voltunk – félig felöltözve, nedvesen a hőségtől és a pattanásig feszült idegeinktől –, mielőtt a telefonom visszahúzott minket a valóságba. Ez volt az első alkalom, hogy megcsaltam egy barátomat.

A megcsalás az egyik nagy NEM SZABAD tábla, egyike azon kevés dolgoknak, amelyekben a legtöbb ember egyetért, és nagyon rossz a megítélése. Ez egy nagybetűs botrány, tudom, láttam, hogy az egyik szülőm megcsalta a másikat, és most emiatt már nem házasok.

Ennek tudatában mégis megcsaltam mindhárom komoly barátomat. Nem vagyok erkölcsileg teljesen csődtömeg, és rosszul érzem magam a hazudozás miatt... még akkor is, ha a hazugság csak néhány napig vagy hétig tartott, amíg szakítottam mindegyik sráccal.

Például az aznap esti Kálmán ágyán zajló csókolózás nem árulta el azonnal, milyen nagy szükségem van a szakításra Tamással. De megmutatta, hogy a szexualitásom nem apadt el. Még mindig képes voltam bizsergetőnek és vadnak érezni a késztetést, hogy olyan közel szorítsam a testemet valaki máséhoz, hogy szinte egybeolvadjunk. Az elkövetkező hetekben észrevettem, hogy ez az érzés mennyire nem volt meg Tamással, hogy valójában soha nem volt ott. Nem én törtem meg, hanem a kapcsolatunk. És azt hiszem, sokkal tovább tartott volna, hogy ráébredjek, ha aznap este kimentem volna Kálmán lakásából.

Szóval nem igazán gondolom, hogy a megcsalás főbűn. Nem az, amikor felelősség nélkül próbálod megtanulni, hogyan működik a szíved és a tested. Arra gondolok, ahogy a nagyszüleim – akik a 80-as éveikben járnak, és még mindig boldog házasságban élnek – beszélnek korai kapcsolataikról, és arról, hogy mennyivel lazábbak voltak, mint a mostani fiatalok. A dolgok hétköznapiak és nyitottak voltak, amíg komolyra nem fordultak. Az emberek már nem igazán így randevúznak.

Másodszor egy zsúfolt kültéri bár hátsó udvarában csaltam meg egy pasimat. A srác, akivel randiztam, nevezzük Ádámnak, nem volt ott, de egy barátom (akit Zsoltinak fogunk hívni) igen. Miután ledöntöttem három gyümölcslével kevert vodkát, megvilágosodtam, hogy Ádámmal nem működnek a dolgok. Szerelmes voltam Ádámba, és vele akartam lenni, de nem szexeltünk…
Megpróbáltam erről beszélni Ádámmal, de soha nem akart, ami miatt rosszul éreztem magam. Annyira szerelmes voltam, hogy meggyőztem magam, hogy ez rendben van. Nincs szükségem annyira szexuális kapcsolatra a barátommal, mint gondolom – nyugtattam a belső vészhangot.

Így hát a hátsó udvarban az inge nyakánál fogva magamhoz húztam Zsoltit, és olyan heves nyelvescsókot váltottunk, mintha azokkal akartunk volna kezet fogni. Néhány perc múlva elváltunk egymástól, egymásra néztünk és nevettünk, hogy milyen nevetséges ez az egész, aztán visszamentünk, hogy csatlakozzunk a többi barátunkhoz.

A csók semmiség volt, de azonnali bűntudatom támadt, amiért Ádám háta mögött történt. A bűntudat mélyről jött: piszkosnak éreztem magam és szégyelltem magam, amiért bármiféle szexuális kapcsolatra vágytam a barátom hiányában. Az összes lecke, amit gyermekkorom óta elnyomtam a tisztaságról és arról, hogy milyen jó lányoknak kell lenniük visszaözönlöttek. Elmeséltem egy közeli barátomnak a történteket, és szerencsére inkább együttérzéssel fogadta vallomásaimat, semmint ítélkezéssel. Segített felismernem, hogy nem bűn, amiért a kapcsolatomban a szexuális életet is előtérbe helyezem. És azt is, hogy a tisztességes az lenne, ha szakítanék Ádámmal..

Egy hónapon belül meg is történt, és egy hétig minden nap sírtam miatta, majd fizikailag rosszul lettem, és 40 fokos lázam lett. Amikor elmondtam az orvosomnak, hogy mi történik, azt mondta, hogy az emberek néha megbetegszenek, miután túl vannak egy jelentős, stresszes eseményen.

Be kell valljam, hogy bár nem bántam meg, hogy megcsaltam, nem is olyan jó érzés. A bűntudat olyan, mint a gáz, ahogy tágul megtölti bármelyik tartályt, amiben van. Éreztem, hogy nyomás nő bennem, és ez fájdalmas volt. Ennek ellenére a megbánás és a bűntudat külön érzés, és tudom, hogy adott esetben nem csinálnám ezt másképp. Mert különben nem igazán tudom, ki lennék most.

A harmadik és egyben utolsó alkalom, hogy megcsaltam egy barátomat, ismét egy forró éjszakán volt, méghozzá az ex Tamással. Kapcsolatunk bonyolult vége kísértett. És az azóta eltelt évek során ez volt az első alkalom, hogy ugyanabban az időben voltunk egy helyen és amikor megkérdezte, hogy feljöhet-e hozzám hajnali 3-kor, igent mondtam. Néha tudod valamiről, hogy rossz ötlet, és ezért teszed. Egy üveg bor mellett sztorizgattunk és csak akkor hagytuk abba a beszélgetést, amikor csókolózni kezdtünk, és észrevettem, hogy a nyelve kicsinek és hidegnek tűnik, mint egy orvosi műszer, amelyet inkább kiütnél a doki kezéből. Módszeresen szexeltünk, ahogyan például két ember követi az utasításokat, hogy összeállítsanak egy IKEA-bútort, majd felöltözött, és elment. Nem éreztem magam rosszul, de nem is éreztem jól. Tudtam, szakítanom kell a barátommal. Nyilvánvaló volt, hogy nem éreztem olyan erősen iránta, mint ő irántam.

Sokat tanultam magamról az évek alatt – például milyen érzés szerelmesnek lenni, milyen érzés egy csók, amikor igazán akarom, és milyen a szex, amikor a szerelem és a vágy találkozik. Ebben élek a férjemmel már 7 boldog éve. Szerelmünk gyümölcse pedig a bölcsőben szuszog.

Léteznek olyan csillagjegypárosok, akik között nem működik a kémia. Nézd meg a galériánkban, mely párosoknál fordul elő a leggyakrabban a megcsalás.