Nagyon fiatalon lettünk egy pár Gáborral. Még negyven sem vagyok, de már egy 15 éves kapcsolat van a hátam mögött, amiből 10 évet házasságban töltöttem. A gyermekáldásra még várunk. Pontosabban vártunk. Ma már nem tudom, mit szeretnék.

Fél évvel ezelőtt egyik reggel úgy ébredtem, hogy a gyomromban pillangók repdestek. Ismered az érzést? Amikor tudod, hogy valami történni fog, de a megérzésed megmagyarázni képtelen vagy?

Aznap a munkahelyemen rengeteg bókot kaptam.

Jól is éreztem magam a bőrömben, de semmi nem történt. Semmin nem változtattam, csupán az a furcsa érzés mászott be a bőröm alá. Jó kedvem volt, még a pénteki túlóra gondolata sem tört le. Nem zavart, hogy az emeleten már csak az én irodámban ég a lámpa, dudorászva mentem ki a konyhába egy utolsó adag kávéért. Meglepetésemre a szomszéd emeletről egy kolléga is épp feketét főzött.

"Ne haragudj, hogy ide pofátlankodtam. Nálunk elfogyott már az Arabika."

Nem tudom, hogy történt, de szinte másodpercek töredéke alatt kezdtünk csókcsatába. Gyors volt és heves. Egyik mozdulatot követte a másik.

Hazaérve édes illatgyertya illata, halk jazz dallam fogadott. Az olvasósarokban szokásos kép: a férjem egy halom könyvvel bástyázta magát körbe. A doktorijához kutatott már fél éve. Vacsora maradéka a konyhapulton. Miközben csobogott a fürdőkádba a víz, Gábor mellé telepedve, dobozból ettem az ázsiai ételt. Flowban volt, láttam, hogy elkapta a fonalat, amit már olyan régen keresett. Hümmögését, jegyzetelését, nem is zavartam soká.

Miközben lemostam magamról a megcsalás mocskát, próbáltam okokat keresni a tettemre. Nagyon haragudtam magamra. Hogy a fenébe eshettünk egymással egy kollégával, akit a havonta egyszer látok a nagy meetingeken? Mi ütött belém? Tudtam, hogy el kell mondanom a férjemnek. Nem bírtam a titok súlyát magamban tartani.

Már hajnal kettő is elmúlt mikor ágyba kerültünk. Nem kerteltem. Rövid tőmondatokban elmondtam, hogy megcsaltam valakivel az irodában. Nem szólt egy szót sem. Átölelt és hamar álomba zuhant. Én pedig csak forgolódtam és újra, meg újra lejátszottam a fejemben a munkahelyi kalandom. Egy kisangyal és egy kisördög veszekedett bennem egész éjjel. Az egyik ugrált örömében, hogy micsoda estéje volt, a másik csóválta a fejét, hogy ez igazán nem volt helyes.

Másnap reggel csokor virág és terülj-terülj asztalkám várt a konyhában. Gábor úgy készült reggelivel, mintha neki kellene bocsánatot kérnie tőlem. Mintha legalábbis ő csalt volna meg engem.

Elmondta, hogy véleménye szerint egy megcsalásban két vétkes van, aki elköveti a csalfaságot, és akit megcsalnak. Mert a félrelépő fél, nem véletlenül nyit ajtót másnak, hiszen az ilyen tettek valamilyen űrt próbálnak betölteni, valamilyen hiányt próbálnak pótolni. Magát okolta azért, mert hűtlen voltam hozzá.

Ölelkezve álltunk percekig, és nem tudtam mi lesz a következő lépés. Hogy lehet az, hogy nem akadt ki? Miért nem érez sértettséget? Hogyhogy nem áll ki magáért? Leforrázva tekintettem át a válla felett, és csak néztem a gőzölgő feketét a kávégép előtt.

Gondoltad volna, hogy a csalfaságot a horoszkópunk is befolyásolhatja? Nézd meg a galériánkat!