JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma
most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

Megcsal a férjem - Mit tegyek?

Borítókép: Megcsal a férjem - Mit tegyek? Forrás: Getty Images/Peter Dazeley
Ha kiderül, hogy a párunk félrelépett, általában először elönt bennünket a harag, vádaskodni kezdünk, számon kérünk, majd megjelenik a félelem és a veszteség érzése. Bármennyire is nehéz, érdemes ilyenkor kicsit lenyugodni, azzal ugyanis lehetőséget adunk magunknak, hogy a fájdalom és a csalódottság megélése mellett tisztábban lássunk.

Ilyenkor azt érezzük, hogy összetört a szívünk, és nem érdemeltük meg, hogy a párunk megcsaljon. Igen, ez a szituáció kétségkívül nagyon nehéz, de érdemes lehet egy kicsit hátrébb lépni, távolabbról ránézni az eseményekre és a sérelmeinket félretéve tudatosan megvizsgálni, mi történt valójában. Az igazság az, hogy a megcsalás már csak egy okozat. (Tisztességes férfiak esetéről beszélünk, és nem szoknyapecér, vagy mentálisan és lelkileg sérült gazemberekről) A probléma – az ok – már sokkal korábban keletkezett.

Mi lehet az ok?

Ha otthon valami nem jó, akkor a férfi egy darabig tűr, majd – jó esetben – megpróbál jelezni is, hogy valami nem kielégítő számára, és ha ezt a jelzést mi nem halljuk meg, akkor sajnos hamar eljuthatunk oda, hogy a férfi nem érzi otthon jól magát, ezért máshol keres “vigaszt”.

Nagyon sok kifogással magyarázható a megcsalás, de általában a tisztelet hiánya a mögöttes, valós ok. Ha nem tudjuk értékelni a férfi teljesítményét, ha nem tudjuk értékelni őt magát, ha nem szentelünk neki megfelelő figyelmet, ha nem tudunk rá felnézni, ha nem ismerjük el, ha nem hallgatjuk meg, ha nem számít az, amit ő mond, vagy tesz, – és ez nem kap visszaigazolást sem – akkor sajnos nem tudjuk őt tisztelni.

A férfiak nagy része eltévelyedik, ha nem képes megélni a férfiasságát egy kapcsolaton belül.

Mikor nem tudja megélni egy férfi a férfiasságát?

Észre sem vesszük, hogy átvettük a szerepeiket és a minőségeiket. Olyan dolgokat hajtunk végre, ami amúgy a férfi dolga lenne. És mivel úgy gondoljuk, hogy elég erősek vagyunk, és képesek vagyunk mindarra, amire ő is, ezért nem is tiszteltjük őt.

A férfinak szüksége van gyengédségre, odaadásra, gondoskodásra, elfogadásra, szeretetre, elismerésre, figyelemre és békére. Ha otthon ezt megkapja, akkor esze ágában sincs máshol keresni. Viszont, ha folyamatos veszekedés, elégedetlenség, hálátlanság és meg nem értettség fogadja, akkor előbb utóbb rosszul fogja magát otthon érezni, és egy olyan közeget fog keresni, ahol megkaphatja azt, amire vágyik.

Amikor a férfi szeretőt tart, akkor általában tiszteletet, békét szeretne és azokat az érzelmeket keresi, amelyeket a párkapcsolat elején megkapott a párjától. Ezek az érzések idővel “elfogyhatnak” vagy átalakulhatnak, és a kapcsolat rutinszerűvé válik, ami nem fogja egyik felet sem kielégíteni. Ennek törvényszerű következménye, hogy ellaposodik a kapcsolat, és ha nem fektetünk bele energiát, akkor akár végérvényesen tönkre is mehet.

Mit a megoldás?

Mindenekelőtt, kérdezzük meg magunktól, mi mit szeretnénk valójában, mit akarunk a kapcsolattól, a párunktól, mire vágynánk leginkább. Ezt követően derítsük ki a megcsalás okát. De nem úgy, hogy megkérdezzük a férfit! Először magunkban szükséges megkeresni a hibát. A megcsalás ugyanis mindkét fél hibája, soha nem csak az egyik fél tehet róla.

Nézzünk szembe önmagunkkal, a félelmeinkkel és azzal, hogy mi mit rontottunk el, hol hibáztunk.

A tisztánlátásban segíthet, ha az alábbi kérdéseket feltesszük magunknak és őszintén meg is válaszoljuk őket:

  • Tisztelem-e eléggé a férjem?
  • Tudom-e őt értékelni?
  • Elismerem-e képességeit, a tudását?
  • Tudom-e őt dicsérni?
  • Tudok-e odaadó lenni?
  • Tudok-e rá úgy figyelni, ahogy az neki jó?
  • Mikor volt utoljára közös programunk?
  • Mikor kényeztettem utoljára a férjem?
  • Milyen a szexuális életünk?
  • Mi változott a kezdetek óta?
  • Miben változtam én a kezdetekhez képest?
  • Mennyi energiát teszek a kapcsolatba?
  • Hogyan bánok a férjemmel?
  • Béke van-e itthon, vagy állandóan veszekszünk?
  • Támogatom-e eléggé a párom? Hiszek-e a benne?
  • Hiszek-e a kapcsolatunkban?
  • Megértő, türelmes vagyok-e?
  • Békés vagyok-e, vagy állandóan frusztrált?
  • Miért vagyunk együtt?

Ha valóban szembenézünk a tényekkel és az igazsággal, akkor hamar rájöhetünk, hogy hol rontottuk el, miben hibáztunk. (Ettől persze a férfi is hibás, de most mi szeretnénk tenni valamit, – a férfi már tett: félrelépett – ezért most csak a női oldalt, a mi lehetőségeinket vizsgáljuk meg.) Lehet, hogy ekkor megjelenik a veszteségtől való félelem, a túlzott ragaszkodás és a megalkuvás, amit azonban – bármennyire is nehéznek tűnik- félre kell tennünk, ugyanis befolyásolhat minket. Ha sérül az önértékelésünk, akkor csökkennek a pozitív kilátásaink is. Nem szabad megijednünk csak azért, mert hibáztunk.

Nehéz, de a tisztánlátás és az előrehaladás érdekében le kell venni a téteket is a kapcsolatról.

Mi lehet tét? Az egyedülléttől, az egzisztenciális, anyagi gondoktól való félelem, aggódás a közös gyerekek jövője miatt, a bizonytalanság miatt érzett szorongás. Amikor azért maradunk benne a kapcsolatban, mert nem érezzük elég erősnek magunkat és elképzelni sem tudjuk, hogy egyedül is boldogulnánk az életben és képesek lennénk megoldani a problémákat. Vagy mert tévesen azt gondoljuk, biztosan nem találunk jobbat. Tét mindaz a félelem, ami megbénít és maradásra kényszerít.

Nem szabad, hogy tétek terheljék a kapcsolatot. Csak akkor láthatjuk a valóságot, ha elengedjük a téteket is. Egy kapcsolat nem függhet a gyerekektől, az anyagiaktól, és a jövőben való boldogulástól sem. A kapcsolatnak önmagában kell tudnia megállnia a helyét.

Ha képesek vagyunk levenni a tétet, csak akkor láthatjuk a valóságot, és a kapcsolat valódi értékét. Szeretjük egymást vagy nem. Segítjük egymást, vagy nem. Tudunk a másikra támaszkodni, ott van mellettünk, ha baj van, vagy nem. Hogyan működünk együtt? Vannak-e közös eredményeink? (A gyerekeken és a házon, lakáson kívül) Értékesek vagyunk-e egymásnak? Mennyit ér a kapcsolatunk? Mennyire vagyunk stabil pár? Mire vagyunk együtt képesek?

Mindig mindenre van megoldás, csak nyitottnak kell lennünk, hogy észrevegyük és befogadjuk. Ha ragaszkodunk, akkor nem tudunk élni a lehetőségekkel sem.

Két választásunk van

Ha el tudjuk engedni a tétet, képesek vagyunk szembenézni önmagunkkal és a hibáinkkal, akkor rátalálunk a válaszainkra és megoldásra is. Ekkor már el tudjuk dönteni, hogy melyik utat választjuk:

  1. Mindent megteszünk, és megmentjük a házasságot, vagy
  2. Kiszállunk belőle, mert ennél jobbat érdemlünk.

Ha azt az utat választjuk, hogy megmentjük a házasságunkat, akkor készüljünk fel, hogy hosszú út áll előttünk.

Mindenekelőtt valódi nővé szükséges válni, elővenni a legjobb női minőségünket, szerepeinket, és valódi nőként viselkedni. Különösen oda kell figyelni a külsőnkre, (smink, haj, csinos ruha stb.) valamint azokra a szerethető tulajdonságainkra, amiért annak idején a párunk minket választott.

Jó, ha elkezdünk önismerettel is foglalkozni, mert sok olyan hitrendszer és/vagy negatív minta húzódhat meg a tudattalanban, ami gátolhat bennünket a kiteljesedésben és a boldogságban.

Érdemes észrevenni, ha van olyan, amin változtatni kell. Megvizsgálni, hogy mi az, ami működött, mi az, ami nem, és mi mit tehetünk azért, hogy jobb legyen, miben szükséges nekünk változtatni. Persze mindezek mellett elengedhetetlen a türelem, az elszántság, a kitartás, a magunkba-, a párkapcsolatunkba- és a férfiba vetetett hit. Azonban! És ez a legnehezebb!

Mindezt titokban szükséges véghezvinnünk. Azaz nem adhatjuk a férj tudtára, hogy mi a tervünk. Nem ültethetjük le, hogy megbeszéljük vele. Nem vádaskodhatunk, nem lehetünk hisztisek, nem sírhatunk, nem ítélkezhetünk, nem manipulálhatunk, nem zsarolhatjuk érzelmileg, nem harcolhatunk, nem minősíthetjük, nem lehetünk dühösek, és nem könyöröghetünk neki.

Tartással teli nőnek kell maradnunk. Nem szabad alárendelődnünk, meghunyászkodnunk, és félnünk sem, mert az sem vezet jóra. Fel kell ébresztenünk a bennünk élő Királynőt és a Bölcs Asszonyt.

Ha úgy döntünk, hogy véget vetünk a kapcsolatnak, akkor viszont nagyon rövid időn belül el kell hagynunk a társunkat, és kemény határokat szükséges felállítani. Hidd el, én tudom, hogy ez mit jelent. Túl vagyok egy nagyon komoly tanításon. Elvesztettem a házamat, az autómat, a vállalkozásaimat, minden pénzemet, és több milliós adóssággal a nyakamban, munka és tető nélkül álltam az utcán a két éves gyermekemmel a gazdasági világválság kellős közepén. Két dolgot nem veszítettem csak el: a tartásom és a hitem.

Bármelyik megoldás jó lehet, ha tudjuk mit akarunk, ha tisztában vagyunk a valósággal, a teljes igazsággal, az érzéseinkkel, és nem csak a másikat hibáztatjuk, hanem szembenézünk önmagunkkal, és megvizsgáljuk a kapcsolatot is. Mindig az a kérdés, hogy nekünk mi a legjobb. Attól pedig nem szabad félni, hogy ennél nem lehet jobb, mert mindig vannak újabb, és újabb lehetőségek.

Ha te is szeretnél sikeres nő lenni, de nem tudod, hogyan, akkor érdemes elolvasnod a 99% Légy az egyetlen! című könyvem vagy részt venni a 99% 2 napos tanfolyamomra, hogy te is magabiztos, határozott, tartással teli nő lehess, akit megbecsül a férfi.

Tari Valéria párkapcsolati tanácsadó írásait, gondolatait minden szerdán olvashatod itt, az ÉvaMagazin.hu-n!

Ezen kívül itt találkozhatsz még vele:

https://99szazalek.blog/

Kíváncsi vagy melyik csillagjegy számít csalfának az asztrológia szerint? Nézd meg galériánkban!