Kizárt, hogy a férfi, akit annyira istenítettél, magától ilyen aljas dologra vetemedjen, ugye? Biztos az a másik nő kezdeményezett, különben soha...
Pedig létezik az a forgatókönyv is (és nagyon is valós alternatívát kínál), miszerint a társad ép elméje teljes birtokában, a következményeket is előrevetítve döntött úgy, hogy félrenéz. És éppen akadt a környezetében olyan nő, aki belement a játékba. Ha nem ő, akkor jött volna valaki más. Miért nehéz ezt egy feleségnek kimondani? Mert ez azt is jelenti, hogy a férje boldogtalan a kapcsolatban, márpedig ezt nehezen viseli el az egónk.

Kézenfekvő megoldásnak tűnhet szoros gyeplőn tartani a férfit, eltávolítani a közeléből minden kísértést a házasságtörésre, és akkor nincs más választása, mint a hűség. Csakhogy ez nagyjából képtelen küldetés.

Nagyon nehéz beismerni, hogy a párkapcsolat nem magától értetődő és megfellebbezhetetlen birtokviszony, de ez az első lépés a felnőtt kapcsolatok felé.

Senki sem kényszerítheti a partnerét kölcsönös szerelemre és közös érdeklődésre. Hacsak az erőszakosabb félnek nem lételeme az érzelmi manipuláció, amire egyébként sajnos sokszor maguk a párkapcsolati kisokosok buzdítanak. Lásd a “15 tipp, hogy újra beléd zúgjon” típusú cikkek tömkelegét a médiában. A valóságban ráhatásod csupán a saját önértékelésésedre és a cselekedeteidre van. Ez pedig annyira frusztráló, hogy valakire muszáj haragudni.

Ugyanezért sújtja társadalmi megvetés a prostituáltakat. Hiszen ha a könnyűvérű nőcskék nem árulnák a testüket, a férfiaknak eszükbe sem jutna félrelépni. Ám ez távolról sem igaz. Klasszikus ujjal mutogatás, amivel inkább az áldozatot hurcolják meg, mintsem a felelőst. A férfiak azt teszik, amihez kedvük van. Általában az EMBEREK azt teszik, amihez kedvük van.

Képzeletedben a másik nő a körön kívül van, outsider, idegen. Ez a könnyebb megoldás. A nehezebb és célravezetőbb az lenne, ha elismernéd, hogy rosszul választottál, vagy hogy közben megváltoztak a partnered igényei. Márpedig az egó erről gyakran hallani sem akar.

És akkor még nem is szóltunk a klasszikus hímsoviniszta körökről. Ha a férj félrelép, az a csábító nő hibája, aki tönkreteszi a családi fészek békéjét. Ha a feleség félrelép, az meg az ő hibája, amiért tönkreteszi a családi fészek békéjét. Ugyan már! A második állítás akár igaz is lehet, de az első nem állja meg a helyét. Hiszen ő a kívülálló, az idegen: a családi fészekhez semmi köze.

A másik nő nem teheti tönkre a családi fészek békéjét, mert nem az ő családja. Mindenki a sajátjáért felel.

A családi fészek a férj otthona, nem a szeretőé. Mint ahogy a holtomiglan-holtodiglan is az ő fogadalma, tehát saját döntése, ha ezeket másodlagosnak tekinti egy házasságon kívüli kapcsolat kedvéért. Ha a férj és a feleség közös megegyezése volt, hogy hűségesek maradnak egymáshoz, akkor egyedül ők a felelősek a megállapodás betartásáért, nem pedig a harmadik személy.

A vádaskodás és gyűlölet mögött leginklább az önhibáztatás áll: a férjem hűtlen lett, tehát én csináltam valamit rosszul. Különben nem csatangolt volna el. A hiba bennem van, belőlem hiányzik valami, amire vágyik. Mit lát ebben a nőben? Mit nyújthat neki, amit tőlem nem kap meg? Fiatalabb? Szebb? Csinosabb, gazdagabb, viccesebb, szexibb, kedvesebb, okosabb? Jobb az ágyban? Bármi is az ok, inkább utálod a csábító cédát, mintsem hogy szembesülj a saját bizonytalanságaiddal és a nyers valósággal, hogy elágazni látszik az utad a partnereddel. A hűtlenség, a titkos affér soha nem a semmiből jön. Jó eséllyel régóta húzódó boldogtalanság áll a hátterében, amelyet a lelke mélyén mindkét fél érzett és a szőnyeg alá söpört már egy ideje. Ezen a szerelem sem változtat.

A szerelem persze még kopott formájában is elvakít, különösen akkor, ha az évek múlása dacára jó partinak tartod a társad. Ezért is könnyebb a harmadikra haragudni. Ha pedig épp te vagy a hűtlen fél, akkor is be kell látnod: a saját döntésed dönti romba a kapcsolatatot, nem a szeretőd, akinek vélhetően megvannak a maga gondjai a saját élettérfelén.

Már csak az a kérdés, hogy mit tehetsz, ha még dühösnek sem érdemes lenni arra, aki elcsavarta a társad fejét? A válasz egyszerű, a kivitelezés kegyetlenül nehéz: koncentrálj a saját önértékelésed helyreállítására. Fogadd el, hogy csak akkor érsz révbe, ha olyan partnerrel kötöd össze az életed, aki elfogad és értékel téged úgy, ahogy vagy. Márpedig az esetek többségében az nem a hűtlen társ lesz.

A hűtlenség nem feltétlenül pecsételi meg a kapcsolat sorsát. Híres párok, akik megerősödve jöttek ki a kalandból: