Már akkor is válni készültem a férjemtől, amikor összeköltöztünk

Borítókép: Már akkor is válni készültem a férjemtől, amikor összeköltöztünk Forrás: Getty Images (MoMo Productions)
"Anikó vagyok, 35 éves, jelenleg GYES-en lévő anyuka. Elmesélem a történetemet, hátha másoknak segítséget nyújt fontos döntések meghozatalában." Olvasói levél következik.

Péterrel jól indultak a dolgaink a megismerkedésünktől kezdve, nem voltak játszmák, nem akartuk túlkomplikálni a dolgokat. Egyszerű, biztonságos kapcsolat volt a miénk, ezért is vágtam bele a több évnyi kalandorkodás után. Nem kellett aggódnom, hogy átver, becsap, elhagy, jószívű, tiMár akkor is válni készültem a férjemtől, amikor összeköltöztünksztességes fiú volt

A dolgok rendje szerint meg is kérte a kezemet két év után, de már akkor sem éreztem azt, hogy tűzijáték robban a háttérben és hófehér unikornisok repülnek át az égen szivárványt húzva maguk után.

. Inkább csak tudomásul vettem, hogy ez a pillanat is eljött és igent mondtam. Nem volt kétséges, hogy biztonságos életem lenne párkapcsolati és anyagi oldalról, de azért mozgolódott bennem, hogy vajon ez az-e, amire vágyom hosszútávon. Tudom, fura lehet ezt hallani, hiszen az ember érzelmi és anyagi biztonságra vágyik, de Péterrel a kapcsolatunk kicsit egyhangú lett ebben a két évben és nem volt garancia arra, hogy ez a jövőben változott volna. Biztonságos, de unalmas, kevés spontaneitás, de Péter ilyen lelki alkatú. Próbáltam kicsit kimozdítani ebből, de szelíden jelezte mindig, hogy neki ez így megfelelő.

Az eljegyzést az összeköltözés követte, de már akkor tudtam, hogy szakítani kellene vele, és itt még mindig visszafordulhattam volna, de nem tettem. Inkább sodródtam az árral, nem akartam megbántani Pétert, aki sugárzott a boldogságtól és a biztonság még mindig ott volt körülöttem, a barátnőim pedig eleget nyomasztottak a horror randijaikkal, hogy úgy döntsek, nem lépek még.

Az oltárnál is kimondtam a boldogító igent, de egy tizedmásodpercre átfutott az agyamon, hogy talán most kellene nemet mondanom, a kényelem azonban most is közbeszólt.

És ahogy az lenni szokott, jöttek sorban a gyerekek; Nórika és Norbika. Olyan sok szállal kapcsolódok immáron Péterhez, hogy lehetetlen lenne most elválni, mert mi lesz a gyerekekkel, mi lesz az ingatlannal? Nincs kedvem ügyvéd útján évekig pereskedni, aminek a kimenetele teljesen bizonytalan. Hová menjek vissza dolgozni, 35 évesen két gyermekkel? Hogyan neveljek két gyereket egyedülálló anyaként? Elég sok elrettentő példa van előttem, nincs kedvem erre az útra lépni. A kapcsolatunk Péterrel azóta is kiegyensúlyozott, de továbbra sincs meg az a tűz, az a plusz, amire azt tudnám mondani, hogy tökéletes a kapcsolatunk.

Csak jó. Elég lehet ez egy életen át?

Mit gondolsz a csak jó elég lehet egy életen át?
Igen!
Nem!

A galériánkban a múlt év legkeményebb sztárszakításairól olvashatsz.