Tűzfalakon, aluljárókban, plakátokon pompázó pálcikarajz péniszek: megszokott részei a városképnek, a vagina street artként való megjelenése azonban lényegesen ritkább és szokatlanabb jelenség. Ezen az egyensúlytalanságon szeretett volna változtatni a 24 éves Laura Kingsley Clitorosity nevű projektje, amelynek célja klitorisz krétarajzokkal színesíteni a köztereket, ezáltal pedig párbeszédet indítani a máig tabuként kezelt női nemi szervről.

Laura Kingsley aktivista, művész és szoftverfejlesztő azt reméli, hogy a Clitorosity fontos beszélgetéseket ösztönöz majd a csiklóról és a női szexualitásról, amelyet még mindig sokszor szégyen övez. „Reméljük, hogy az emberekben kíváncsiság ébred a csikló iránt, és sokkal többet fognak beszélgetni róla, a stigma felszámolásával pedig egyre több nő élheti át a megérdemelt örömöt” – mondja a művész, és hozzáteszi, furcsa ambivalencia, hogy a kultúránkban mégis rengeteg szexuális üzenetet kapunk. „A magazinokból és a filmekből is ömlik ránk a szexualitás, de a valós anatómiáról csak ritkán beszélünk. A nők szexuális élvezete és a klitorisz teljes belső és külső felépítése mind olyan téma, amelyeket még mindig kerülünk, nemcsak a közbeszédben, de a szexuális edukációban is” – véli Laura, aki már az egyetemen is szexuális nevelési beszélgetéseket tartott a csiklóról.

„Olyan, mint egy polip”

Az aktivista első rajza 2017 októberében jelent meg a New York-i Washington Square Parkban. Úgy tapasztalta, hogy az emberekben egy ilyen rajzot látva rengeteg kérdés születik meg, s megdöbbennek, mennyire fogalmuk sincs testük ezen részéről. Kingsley szerint általános az „olyan, mint egy polip”, vagy a „nem tudtam, hogy így néz ki” reakció. Már a 20. csiklót festette fel a járdára, amikor egy futó férfi végre azonnal felismerte a rajzot. Amikor Kingsley megkérdezte tőle, honnan tudta ilyen gyorsan megállapítani, mit lát, a férfi vállat vont és így válaszolt: „Orvosira jártam.” „A kedvenc történetem az volt, amikor Londonban egy anyuka szintén azonnal ráismert, mit ábrázol a rajz – meséli Kingsley. – Amikor a lánya visszakérdezett, mi az a csikló, az anya lelkesen elmagyarázta, hogy a női anatómia csodálatos része. Ezzel teljesen ellentétesen reagált egy New York-i háromgyerekes anyuka, aki bár nem tartotta obszcénnak a rajzot, mégis azt mondta, hogy ez túl intim téma ahhoz, hogy közszemlére tegyük.” Laura New Yorkon és Londonon kívül már Portugáliában, Svédországban és Dániában is elterjesztette a klitoriszrajzolás trendjét. Misszióját jelenleg több mint 100 önkéntes aktivista vallja magáénak szerte a világon. Részt vesznek az alkotási folyamatban, felvilágosítják a járókelőket. Laura reméli, hogy a jelenleg majdnem 12 ezer követővel rendelkező, Clitorosity nevű Instagram-fiókja kíváncsiságot ébreszt az emberekben, ugyanakkor eloszlatja a szokásos tévhiteket. „Az egyik ilyen, hogy a csikló nem egy apró bab néhány centiméterre a hüvelynyílástól, hanem sokkal nagyobb rendszer, amely csak részben külső, de többnyire belső szerv, és központi szerepet játszik a szexuális örömszerzésben.”

Cikkünk az ajánlók után folytatódik!

Feltáratlan örömök

Általában van egy elképzelésünk arról, hogyan nézhet ki a méhünk, a petefészkünk, sőt még a petevezetőink is, de vajon hányan tanultunk a csiklóról a szexedukációs órákon vagy a biológiaórán? A 30-as, 40-es korosztály egész biztosan nem, hiszen a szervet csak 1998-ban térképezte fel teljesen egy ausztrál urológus, Helen O’Connell. Tanulmánya óta tudjuk, hogy a nyugalmi állapotban lévő csikló akár 9 cm hosszú is lehet, amelyből mindössze egy 1–3 centiméteres rész látható, és 8000 idegvégződés található benne (majdnem kétszer annyi, mint a pénisz makkjában). Ennek ellenére az elmúlt 20 év nem hozott átütő változást a felvilágosítás terén - egy kutatásban a heteroszexuális nők 65%-a számolt be arról, hogy orgazmust él át a szexuális együttlétek során, míg a heteroszexuális férfiaknál ez az arány 95%, a leszbikus nők körében pedig 86% volt. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a leszbikus nők jobban értenek a női anatómiához és a csikló stimulációjához, mint a heteroszexuális férfiak.

A Clitorosity nem az első olyan projekt, mely a művészettel hívja fel a figyelmet a női szervre. 2013-ban Sophia Wallace vizuális művész egy óriás aranycsiklót alkotott, amelyen úgy lehetett lovagolni, mint egy rodeós lovon. „Érdekes paradoxon ez – véli a művész. – Egyrészt a női test a szexualitás elsődleges szimbóluma, amely áthatja a reklámokat, a művészeteket és a mainstream erotikus képi világot. Ugyanakkor a csikló, az igazi női szexuális szerv gyakorlatilag láthatatlan. Nemcsak testileg, de kulturálisan is.”