Kipróbáltak egy szexuális segédeszközt, de nem kellett volna (18+)

Borítókép: Kipróbáltak egy szexuális segédeszközt, de nem kellett volna (18+) Forrás: europress
Azóta képtelenek dűlőre jutni az ágyban. Hogy miért? Kiderül.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Az már régóta nem lep meg, hogy mi, emberek milyen végtelenül változatos módszerekkel vagyunk képesek egymás életét megnyomorítani. Ennél azonban még fantáziadúsabbak vagyunk, ha önmagunk gyalulásáról van szó.

Van egy barátnőm, annak meg egy pasija. Szexuális életük aktív, kiegyensúlyozott. Kevés nőt ismerek, aki természetesebben állna a szexhez, mint Böbe. Nem szokott mondvacsinált dolgokon szorongani – barátságunkban ez az én szerepem. Most kapcsolatban él, de vannak olyan időszakok, amikor élete kifejezetten promiszkuusnak mondható, ám ebből se csinált soha se gondot, se titkot. Az az európai kultúrában a nőkre kiszignált, folyamatosan ott lebegő, finom szégyenérzet – ami alól a szexuális forradalom se tudott teljesen felszabadítani minket, és ami engem sokszor annyira lebénít – tőle oly távol áll, hogy néha azt hiszem, egy másik bolygón nőtt föl. Csak gondolom, ott már elfogyasztotta a használható férfiakat, ezért most elnézett erre, mifelénk is.

Ezzel a pasassal néhány hónapja eljutottak odáig, hogy ki kéne próbálni egy dildót. Ahhoz képest, hogy milyen nyitott csaj, Böbe furamód még sosem találkozott ilyennel, de – vagy éppen ezért – kellőképp belelkesült az ötleten. Ki is nézte egy netáruházban, a pasas rábólintott, Böbe megrendelte, és egy szép napon az új jövevény egy rózsaszín masnival átkötött kis díszdobozban várta az éjjeliszekrényen a premiert.


A masni még aznap este lekerült, de a dobozból erotika helyett Pandóra csapásai áradtak szét. Amikor ugyanis a fiú meglátta a kiválasztott méretet, teljesen lefagyott. Így lett az estéből izgi kaland helyett jó nagy veszekedés, ami nagyjából még mindig tart.

A fiú azóta is azzal rágja Böbe fülét – na meg a magáét –, hogy ő, Böbe, biztos ezekre a gigászi méretekre indul be, csak eddig nem merte bevallani. Az „eddig” esetükben több mint hat év. Mennyire elképzelhető, hogy Böbe hat éven át minden éjjel hűhát tettetett, amikor lekerült az alsónadrág, miközben titokban egy dupla akkora hűháról álmodozott? Eh, teljes elmebaj. A fiú ennek ellenére továbbra is hajthatatlanul ápolgatja sérelmét.


Nem ér persze élcelődni a másik nyomorán. Főleg nekem nem, aki ennél nüansznyibb hülyeségekre is képes teljes erővel rágörcsölni – még akkor is, amikor már elvileg minden porcikámnak az orgazmust kéne óhajtania. Elég egy félreértett megjegyzés, egy bekapcsolva felejtett tévén felvillanó hosszú női comb, és máris az összes önbizalmam tovaszáll. De tényleg, mitől kéne elhinnem, hogy nem csak pótmegoldás vagyok az ágyban, ha közben minden amerikai filmből egyértelműen kiderül, hogy odalenni csak 170 fölötti, 50 kilós lányokért szokás? Persze az eszem médiaterror által még fel nem zabált, utolsó darabkájával tudom, hogy ez baromság, de ahhoz, hogy ezt a vékonyka józan hangot életben tartsam a pusztító kakofóniában – hát ehhez iszonyú sok energia kell. Segít persze a szerelmes ölelés: talán az egyetlen, ami képes gyógyítani a mesterséges szépség rémuralmának sebeit. Meg talán egy picit az a tudat is, hogy a férfiak is tudnak olyan hülyék lenni, mint mi.

Ha még több, kínos szexkalandról olvasnál, kattints a Galériába, ahol 4 nő mesél!