Borítókép: Karácsony este kérték meg a kezemet – teljesen kiborultam Forrás: Getty Images (Sean Justice)

Karácsony este kérték meg a kezemet – teljesen kiborultam

Eliza vagyok, 30 éves középvezető egy multinál és elmesélem a lánykérésem történetét, amin teljesen kibuktam.

Mindenki látott már olyan videót, ahol a fiú rengeteg ember előtt, akár még flashmobot szervezve is, kéri meg a kiszemelt lány kezét. És néha ezek az események félremennek, mert a lány nemet mond. Ennek nyilván sok oka lehet, a fiú rosszul mérte fel a helyzetet, túl korai volt a nagy kérdés, stb... De ezek legalább olyan lánykérések voltak, amire a fiú direkt készült, és egy egyébként teljesen átlagos napot próbált felejthetetlenné tenni a másik fél számára.

Legutóbbi barátomnak azonban ennyi fantáziája nem volt, ő mindenáron az egyszerűbb utat választotta.

Karácsony délután volt és nem is fogtam volna gyanút, ha Péter – azt akkori párom – nem kérdezgette volna, hogy mi lesz a karácsonyi vacsora anyáméknál és kik lesznek ott pontosan. Már harmadjára vettük át aznap a menüt és a meghívottakat, mikor kérdőre vontam, hogy tényleg ennyire érdekli-e a dolog, mert akkor mostanra igazán megjegyezhette volna.

Vagy készülsz valamire? – tettem fel a kérdést.

Ő csak habogott, hogy dehogyis, csak izgul, mivel ez lesz az első karácsonya a tágabb családdal és nem szeretne kellemetlen helyzetbe kerülni.

Péterrel akkor egy éve voltunk együtt, anyukáméknál már többször volt, jóban is volt a szüleimmel, de sok rokonnal csak most, a karácsonyi vacsoránál találkozott volna először, szóval betudtam annak, hogy kicsit teszetosza. Kedveltem őt, de az igazi izzó szerelem elmaradt.

Ezért is ért hidegzuhanyként, amikor a karácsonyi pulykát majszolva egyszer csak valami keménybe ütközött a fogam. Már éppen jelezni akartam anyukámnak, hogy jobban is kicsontozhatta volna a madarat, de megforgatva a számban az idegen anyagot belémhasított a felismerés – ez egy gyűrű!

Elvörösödtem, majd azon gondolkoztam, hogy magamban tartsam-e fortyogó dühömet és Pétert titokban ássam-e el a kertünkben, vagy hogy most zúdítsam-e rá izzó haragomat. Utóbbi mellett döntöttem és mintha nem tudnám mit találtam, felpattantam a helyemről és a gyűrűt, mint valami bűnjelet magam előtt tartva körbefordultam a halálra vált családtagok és Péter előtt.

Mi ez és ki tette az ételembe? – harsogtam olyan ábrázattal, mint a régi boszorkányok vádlói.

Péter ekkor szintén elvörösödve felállt és hebegve előadta, hogy bizony ő volt az, majd megköszörülve a torkát – bízva abban, hogy csak meglepetésemben akadtam ki – hangnemet váltott és összeszedve minden bátorságát letérdelt elém és azt kérdezte – Eliza, hozzám jössz feleségül?

Én azt hittem menten elsüllyedek. Nem elég, hogy a karácsonyt használta fel az ötlettelen lánykérésre, még az intimitást is megölte azzal, hogy nagy nyilvánosság előtt tette azt meg. Két dolgot gyűlölök: 1. ha valaki nem tud önállóan létrehozni egy eseményt és egy másik meghittségét használja fel a saját hiányosságainak befoltozására és 2. ha valaki nem tudja, hogy mikor van szükség intimitásra. Ritka, hogy valaki mindkettőt meg tudja ugrani, de Péternek sikerült egyszerre, ami nem kis teljesítmény, mert már az egyik is elég lett volna, hogy faképnél hagyjam.

Körbenézve láttam a családom tagjainak csillogó szemét és a várakozó, feszült csendet, anyukám összekulcsolt kezeit és enyhe, bátorító biccentését és akkor elhatároztam, hogy ezt így biztos nem. Hűvösen Péterre néztem, majd kimérten ennyit mondtam – Péter szerintem ennek most nincs itt az ideje, majd a kezébe ejtettem a gyűrűt és felmentem a szobámba, otthagyva a döbbent családtagokat és Pétert, aki csak bámult utánam tátott szájjal.

Hogy a királyi családban hogyan zajlottak a lánykérések? Nézd meg a galériánkat!