Képtelen vagyok kielégülni, mert rettegek, hogy teherbe esem

Borítókép: Képtelen vagyok kielégülni, mert rettegek, hogy teherbe esem Forrás: europress
Lány, aki a teherbe eséstől való félelem akadályoz meg az orgazmus átélésében

Jé, néhány percre eltűnt a tenyeremről a hideg veríték – mondja Kata, majd szemét visszaszűkíti a pánik. Minden porcikámmal együtt rettegek vele. A Terhességtől való pánikolásban verhetetlen vagyok.

A józan esze icipici megmaradt darabkájával persze Kata is tudja, hogy nincs mitől félnie. A 24. napon volt, és a vége felé már az óvszer is előkerült – idősebb nőgyógyászom erre mondaná, hogy kislány, ehhez egy hadsereg kéne. De hiába is erőlködöm a tények sorolásával, tudja, hogy értem. Kata, akárcsak én, képes a szex legleheletnyibb érintésétől is totálisan rágörcsölni a terhességre. Ilyenkor jön a hideg veríték, a kitágult pupillák, és egy állandóan ott lebegő, finom pánikroham. Ami ha a ciklus közepén érkezik, akkor bizony két teljes héten át tart. Én vagyok az, aki szedtem már be esemény utáni tablettát menstruációra. Csoda-e, ha életem legkiegyensúlyozottabb időszakai azok, amikor férfiorgazmusnak még a gondolata sem érint?

Félelem a teherbe eséstől
Eric Berne egy bizonyos szempontrendszer szerint hat kategóriába sorolja az embereket. Ezek a „forgatókönyvnek” nevezett, sorsunkat alapvetően meghatározó attitűdök a következők: a Soha, az Örökké, az Előbb Még, a Meglesz Még a Böjtje, a Na Még Egyszer, és az Ahogy Lesz, Úgy Lesz. (Köszönet Boross Ottiliának a nagyszerű fordításért.) Én most csak a böjtös fazon forgatókönyvével foglalkozom, Berne leírása alapján ugyanis gyanús, hogy az lennék én. (A többi kategória kifejtése a Szex a szerelemben című könyvében található.) Ez a típus Berne szerint azt mondogatja magában nagy serényen, hogy „túl jól mennek a dolgok ahhoz, hogy ne történjen már valami rossz is”. Itt vált először gyanússá a dolog, mígnem a következő oldalra lapozva fel nem tárult előttem szexuális életem minden bajának eredője.
Ahol is kiderült, hogy én a félelemérzet miatt szúrom el a szexet. Egészen pontosan „a teherbe eséstől való félelem akadályoz meg az orgazmus átélésében”. Már ha elhiszem, hogy én is MMB vagyok. (Haha, you wish, röhögne fel Mr. Berne. Kisanyám, te vagy a prototípus.)


Sose gondoltam, hogy a kettőnek köze lehet egymáshoz. Azt meg egyenesen kikérem magamnak, hogy ne tudnám átélni az orgazmust. Tudom én, csak izé. Nem olyan sokszor. És nem mindenkivel. És egyébként is, na. De ha Mr. Bernenek igaza van, akkor lehet, hogy egy csomó nőnek nem is a G-pont körül kellene keresnie az örök boldogság forrását, hanem először valahol odabent kéne rendet rakni? Hiszen attól még, hogy sokkal szabadabban, merészebben és több emberrel bújunk ágyba, mint nagyanyáink, az anyaság szentsége cseppnyit sem fakult. A gyerek az élet legnagyobb feladata – és persze kalandja is. De ha érkezésére még nem vagyunk készek, érthető, ha a terhességre csak torokszorongva tudunk gondolni.

Cérnahangú
Végtelenül és reménytelenül irigylem azokat a nőket, akik ezt nem értik. Akik képesek felnőtt módon kezelni a helyzetet, kockázatot elemezni, valószínűségszámítani. Akik nem nyomasztják a pasijukat vagy alkalmi kalandjukat cérnahangú telefonhívásokkal, hogy de ugye szerinted se lehet baj? Fogalmam sincs, hogy nekem miért nem megy ez. Hogy elmebajos vagyok-e, és ha igen, vajon gyógyítható? És főleg, hogy hányan vannak még a klubunkban rajtam és Katán kívül. Aki épp most küldött SMS-t, hogy minden oké. Hát persze, hogy minden oké.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg. Portré: Szilágyi Stefánia