Halálos láva, tűzforró szerelem: Katia és Maurice Krafft vulkánkutatók mindent elsöprő házassága

Borítókép: Halálos láva, tűzforró szerelem: Katia és Maurice Krafft vulkánkutatók mindent elsöprő házassága Forrás: National Geographic
Katia és Maurice gyerekként szerettek bele a vulkánokba. Huszas éveik elején a véletlennek köszönhetően találkoztak. Elhatározták, hogy összeházasodnak, de nem vállalnak gyereket. Életüket a közös szenvedélyüknek, a vulkánoknak áldozták fel. Nekik köszönhetjük mindazt, amit ma a fortyogó hegyekről tudunk. Közvetlen közelről néztek bele a fortyogó lávafolyamba, és kartávolságra voltak a kitörésektől, majd egy végzetes napon ez lett a vesztük. Életükről a National Geographic készített dokumentumfilmet.

A szerelem tüze (Fire of love) című film első hallásra nem biztos, hogy sokak figyelmét felkeltené. Egy vulkanológus házaspárról szól, akik a végén meghalnak. Ugye, ez nem annyira izgi, hogy a távirányítót a lejátszás gombra állítsd?

De ha azt mondom, hogy ez a házaspár már a húszas éveiben eldöntötte, hogy nem lesz gyermekük, egész életüket a vulkánok kutatásának szentelik, méghozzá úgy, hogy közvetlen közelről néznek bele a fortyogó lávafolyamba, és kartávolságra vannak a kitörésektől, majd egy végzetes napon ez lesz a vesztük és egy vulkánkitörés kellős közepén találják magukat, ahonnan már nincs menekvés? Na, ez már jobban hangzik.Ugye?

Katia és Maurice Krafft 24, illetve 20 évesek voltak 1966-ban, mikor megismerkedtek és ezt követően elválaszthatatlanok voltak. Nem véletlen, mindkettejüknek közös szenvedélye volt, méghozzá a vulkánok. 1970-ben összeházasodtak és megkezdődött életük nagy kalandja.

A vulkánokhoz nem a szokásos akadémikus és tankönyvi szempontrendszer szerint közelítettek, maguk az osztályozást eleve feleslegesnek tartották, mivel minden tűzhányó más és más. A vulkánoknak saját személyisége, lelke van, vallották. Ők azonban továbbmentek, kategorizálás helyett a lehető legközelebb merészkedtek a kitörés előtt álló, vagy éppen néhány órával korábban kitörő vulkánhoz, annak belsejéhez. És ha már ott voltak, fényképeket és videókat készítettek az utókor számára.

Szinte hipnotikus, ahogy a felvételeken az izzó lávafolyamtól néhány lépésre táncolnak, vagy a hegy által kiprüszkölt kődarabok elől ugranak el.

Ez azonban az adrenalinvadászatnál sokkal több volt, ők a vulkánokat a működésük közben vizsgálták és pótolhatatlan tudás- és filmanyagot halmoztak fel, a vulkanológia úttörői voltak, bár a felsőbb tudományos körök inkább csak irigyek voltak rájuk, mintsem elismerjék eredményeiket. Különcségüket – a piros kötött sapkákon és a tűzhányók peremén lejtett táncukon túl – az adta, hogy nem állami, vagy magáncégek megbízásait teljesítették, hanem tévés szereplésekből, illetve az általuk készített felvételek értékesítéséből finanszírozták hobbijukat.

A National Geographic dokumentumfilmet készített az életükből. A film valóban egy rekviem, egy pillantás az életre a halállal szembe.Hogy mennyire megszállottak voltak, mi sem bizonyítja jobban, hogy Maurice megjegyzi, mennyire sajnálja, hogy nem tud köveket enni, mert akkor nem kellene visszatérnie az emberi társadalomba. És látszik rajta, hogy nem a levegőbe beszél, valamikor az élete során biztos próbálkozott a dologgal…

A természetközeliséget ők teljes valójában, annak minden veszélyével együtt vállalták és élvezték és ez átjön a felvételekből és a narrációból is. A felvételek tévériportokból és a házaspár által hátrahagyott anyagokból vannak összevágva. Az elkészült produktum több száraz dokumentumfilmnél, egyfajta ezoterikus, mágikus utazás két csodabogár világába, mely elmozduló és összeütköző kőzetlemezekkel, forrón izzó lávával van tele, ugyanakkor valami mély zsigeri bölcsességet és természetességet áraszt.

Megrázó az utolsó napról készült felvétel a japán Unzen vulkán kitörésénél 1991. júniusában. Az egyik felvételen még sétálnak egymás mellett a vulkán felé, majd a következő felvételen már csak egy embert látunk menekülni a törmelékár elől, nyomában egy tűzoltóautó és nem lehetünk biztosak benne, hogy fel tudja-e venni a menekülőt.

Utólag tudjuk, nem sikerült, Maurice és Katia 41 másik jelenlévővel együtt nem tudott elmenekülni időben.

A két kutató annak szentelte életét, mely a legnagyobb szenvedélyük volt és valahol ők is tudták, hogy a vég valamelyik vulkán mellett éri őket, addig is próbálták hasznosan tölteni az idejüket. A filmből úgy tűnik, sikerült nekik. És mekkora szerencse kell ahhoz, hogy két a vulkánokért rajongó ember egy vakrandin megismerkedjen, és kialakuljon közöttük egy végzetes szenvedély, ami az életük és a haláluk? Holttestüket egymás mellett találták meg. Urnáik ma is a japán vulkán lábánál egy kis kápolnában pihennek.

A National Geographic által készített dokumentumfilm a Disney+ kínálatában tekinthető meg.

Nézd meg a lenti galériánkat, amiben 10 rendkívüli tudós nőt mutatunk be a történelemből egészen a napjainkig.