Borítókép: Pedig igent mondtak egymásra

Pedig igent mondtak egymásra

Vendégszerzőnk, Kapinya Viktória novelláját olvasva sokan magunkra, a saját mindennapjaink, párkapcsolatunk nehézségeire ismerhetünk.

Hétfő

– Sokáig voltál benn...elaludtak?

– Ati igen, Beni szerintem csak tetteti – válaszol gondterhelt arccal Iza, miközben hangosan kifújja a levegőt és odasétál a kanapén ülő férje elé.

– Van kedved nézni valamit? – kérdezi zsigerből Bálint.

– Huh, kedvem az lenne, de hulla vagyok – feleli a nő, majd amint ezt kimondta ásít is egyet.

– Jó, akkor én leülök a gép elé kockulni egyet, szólj, ha mész aludni és jövök – jelenti ki a férje és már indul is a gamer-asztal irányába. Iza szinte láthatatlanul felhúzza a szemöldökét egy pillanatra, aztán elengedve a dolgot magára csukja a fürdőszoba ajtaját.

– Jössz akkor aludni? – suttogja húsz perccel később a lépcsőn állva, a fürdőből kiáradó gőz auraként hullámzik körülötte. A férje nem emeli rá a tekintetét, nagyon benne van a játékban, így épp csak biccent egyet a fejével egy alig hallható „aha” kíséretében. – Jó, mert még mutatni akarok valamit a neten, amit a srácoknak találtam karácsonyra...

– Pár perc, ezt még lejátszom – zárja rövidre a párja, mire Iza el is tűnik az ajtóban. Egy ideig még nyomkodja a mobilját az ágyban, elindít egy Jóbarátok részt is, aztán szép komótosan kicsúszik a készülék az erőtlen kezéből.

Kedd

– Ha elaludtak a srácok, megmutatod, amit tegnap mondtál? – kérdezi Bálint.

– Mindegy, már megrendeltem...nem tudtalak vele megvárni, lejárt volna az akció.

– Ja jó, azt hittem még aktuális, csak mert úgy kidőltél tegnap, nem gondoltam, hogy még csináltál is valamit.

– Pár perc volt, van vásárlói profilom – legyint Iza, aztán bemegy a gyerekszobába, hogy rászóljon a fiúkra, most már tényleg ideje abbahagyni a beszélgetést. Mire kijön, Bálint a laptopján pötyög valamit: – Még dolgozol? – kérdezi tőle.

– Nem terveztem, de bejött még egy fontos e-mail, ami tényleg nem tud várni holnapig – felel belemélyedve a férfi.

– Hát, lassan már én sem tudok... – dünnyögi Iza és előveszi a vasalódeszkát a szekrényből.

– Mit mondtál? Bocs, nem figyeltem! – fordul felé még mindig csak megosztott figyelemmel a férje.

– Semmit, csináld csak a dolgod, még kivasalok pár blúzt meg inget, aztán elteszem magam holnapra.

Szerda

– Nem iszunk egy pohár bort? – kérdezi a kanapéról, telefonjából felpillantva váratlanul Iza.

– Hm, én most annyira nem kívánom...inkább söröznék, de az meg nincs itthon. De, ha szeretnéd, szívesen kibontok valamit – kontrázik Bálint.

– Á, nem, egyedül nem iszom, kösz, majd holnap.

– Biztos nem baj? De már így is széthasad a fejem! – nyúl az orrnyergéhez látványosan a férfi.

– Nem, de miért nem veszel be valamit?

– Persze, majd mindjárt... csak még elküldöm ezt az e-mailt – pillant vissza a mobiljára ismét Bálint is. – Folytatjuk a sorozatot? – kérdi valamivel később.

– Aha, persze! – indul el egy puha takaróért Iza, majd bekucorog a kanapé egyik sarkába. Aztán Bálint is feláll a gamer-asztaltól és lehuppan mellé, a másik oldalra. – Azt hittem, legalább összebújunk – mondja csalódottan a nő, mire a férje helyezkedik kicsit az ülőalkalmatosságon és félig fekve magához húzza.

– Alszol? – kérdi Bálint a sorozatrész vége felé járva, de nem jön válasz: jobb karja alól csendes, ütemes szuszogás hallatszik.

Csütörtök

– Képzeld, ma végre meghozta a futár a kártyát, amit rendeltem! – dob be egy témát lelkesen Iza.

– Milyen kártyát?

– Tudod, azt a kapcsolat erősítőt, amiről meséltem neked!

– Nem rémlik...mi ez, valami pszichológiai izé? – hunyorog gyanakvón Bálint.

– De igen, meséltem neked, hogy egy podcast műsorban hallottam erről és hogy szerintem nekünk is jó lenne! Kérdések vannak rajta és mindkettőnknek meg kell válaszolni őket, hogy jobban megismerjük egymás gondolatait és hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat – lovalja bele magát egyre inkább Iza.

– Miért, szerinted nem ismerjük egymást eléggé édesem? Tizenkét év azért nem kevés idő! – próbálja poénkodva elütni a dolgot Bálint.

– Na ja, csak azóta millió dolog történt: gyerekeink lettek, voltak munkahely váltásaink, én már például azt sem tudnám megmondani, pontosan mit is dolgozol nap mint nap... – fakad ki még mindig eltökélten a felesége.

– Tényleg arról akarsz beszélgetni, hogy mi volt a melóban? Mert nekem így estére ez az utolsó témák közt szerepel a listámon... – nyűgösködik érezhetően a férfi.

– Nem feltétlenül... De az érzéseidről mondjuk jó lenne néha beszélni... – csuklik el kissé bizonytalanul Iza hangja.

– Jaj, édesem...már megint? Tudod, hogy az érzéseim változatlanok! – grimaszol Bálint és egy langyos puszit nyom a felesége homlokára.

– Jó, de sose mondod! – elégedetlenkedik tovább Iza.

– Mert úgyis tudom, hogy érzed!

– Aha... – sóhajt a nő, aztán megpróbálja még egyszer: – Megnézzük milyen kérdések vannak?

– Muszáj? Nincs most ehhez hangulatom őszintén szólva – nyavalyog tovább Bálint, majd hozzáteszi: – De valami mást játszhatunk, ha akarod. Mit szólnál egy UNO-hoz? Vagy magyar kártya?

– Nem kell, hagyjuk! Majd szólj, ha valamelyik este lesz hozzá kedved! – zárja rövidre nyilvánvaló sértettséggel a hangjában a nő és magára hagyva a férjét a nappaliban, elteszi a kártyát a komódja fiókjába.

Péntek

– Baromi késő van, nem jössz be aludni? – kérdezi Iza a gamer-asztal fölé görnyedő Bálintot.

– Még játszanék egy kicsit, ha nem baj... – sandít felé fél szemmel a férfi.

– Mással is játszhatnál... Felvettem valamit a kedvedért! – kacsint rá Iza pár méter távolságból és kissé lehúzza a zipzárt a kapucnis felsőjén, hogy kikandikáljon a sötétkék csipke body.

– Jó ötlet, befejezem és máris jövök! – vigyorog hirtelen a semmiből a férje, de visszafordul még a képernyő felé, miután Iza hívogató mozdulatokkal elindul a hálószoba irányába. Feltornássza magát az ágy közepére, ledobálja róla a díszpárnákat, borzolós mozdulattal beletúr hosszú, vörös hajába és hivalkodó pózba vágja magát, hogy mire Bálint belép az ajtón, a legjobb formájában találja. De Bálint nem jön. Eltelik öt perc, aztán tíz is, mire a nő elveszti a türelmét és halkan, ám erőteljesen kiszól a szobából.

– Bálint! Jössz? – mondja és párat óvatosan sziszeg is hozzá, hogy a férfi biztosan meghallja.

– Itt vagyok, bocs, de nem tudtam kilépni, amíg nem mentette el – szabadkozik.

– Nem érdekel, csak gyere már, lassan begörcsöl a hátam, ahogy itt pózolok – próbálja egy keserédes nevetéssel elrejteni a feszültségét Iza, aztán egy határozott mozdulattal a pólójánál fogva magához rántja a férjét némi csókolózásra.

– Ez új bugyi? – kérdezi Bálint, miközben a csipkés alsó levétele közben saját ügyetlenségével hadakozik.

– Megvan már vagy két éve... – feleli Iza és segít neki megszabadulni a fehérneműtől.

– Nem rémlik – mondja a nyakát csókolgatva Bálint és folytatja – gondolom a melltartó is...

– Most persze beszélsz, mi? – nevetgél a felesége – Bezzeg, mikor kértem, hogy játszunk a kártyákkal... – fejezné be, miközben lekerül róla a melltartó, de egy pillanatra megáll a keze a levegőben: – Várj, mintha valamelyik fiú szólt volna, hogy „anya”!

Gyorsan visszarántja magára a mackó alsót, belebújik a kapucnis felsőbe és átviharzik a gyerekszobába. Mikor visszatér, Bálint a telefonját nyomkodva fekszik az ágyban.

– Melyikük szólt? – kérdezi.

– Ati – rosszat álmodott – feleli Iza. – Folytatjuk? – kérdezi a férfit csillogó szemekkel.

– Inkább majd holnap, kicsit alábbhagyott a kedvem... – vonakodik Bálint.

– De a hétvégén itt alszanak a tesómék... – sóhajt a nő.

– Akkor majd, ha hazamentek! – mondja a férje, megsimítva a nő karját, aztán a feje alá gyűri a kispárnát és az oldalára fordulva elhelyezkedik az alváshoz.

A szerzőről:

Kapinya Viktória első romantikus regénye, a Szívkikötők 2023 tavaszán jelenik meg. Addig is érdemes követni a szerzői oldalait, ott ugyanis sok mindent elárul az írói folyamattal és a könyv készítésével kapcsolatban.

Kapinya Viktória szerző Instagram oldala

Kapinya Viktória szerzői oldala a Facebookon

Ha gondok vannak köztetek is, íme pár kérdés, ami talán segíthet: