Borítókép: Idősebb volt és még gazdag is – ezért szakítottam a pasimmal Forrás: Getty Images / Assembly

Idősebb volt és még gazdag is – ezért szakítottam a pasimmal

Meglepő történet Krisztáé, hiszen a mai világban nem ritkán történik olyan, hogy egy fiatal lány csak azért jön össze egy férfival, mert az kellő egzisztenciával rendelkezik. Még ha az 10-20 évvel vagy akár még többel is idősebb nála. A fiatal lány azonban pont ezért döntött a szakítás mellett. Ha hiszitek, ha nem, igaz történet.

Egy céges rendezvényen ismerkedtünk meg. Amikor még voltak céges rendezvények. És nem csak online. Én hostess voltam, az egyetem és a gyakornoki munkám mellett az pont jó munka volt. Nem túl megterhelő és egész jól fizetett. Mondjuk nem szerettem, hogy mindig valami szerintem rémes, a megrendelők szerint szexi ruhát és magassarkút adtak rám. De hát mindegy, munkaként tekintettem rá.

Szóval munka közben ismerkedtem meg Tamással. Nyilván, nem volt ritka – sőt... - , hogy a férfiak az ilyen bulik végére kissé ittas állapotban a hostess pultnál kötöttek ki és próbálták valamelyik lányról ledumálni a bugyit. És ahogy láttam,

nem egy lány kifejezetten várta is, hogy véget érjen már a buli, és felmérhesse a felhozatalt. Hátha a ma este lesz, ami megoldja az életét, és megtalálja a maga sugardaddy-jét.

Szerintem ez elég undorító, nem egyszer voltam szemtanúja, hogy csinos, fiatal kolléganőim olyan pasikkal távoztak, hogy hányni tudtam volna. Aztán miután persze aznap este mindent megkaptak a pasik, amire szükségük volt, az életben nem keresték őket. De még hetekkel később is abban reménykedtek, hátha megcsörren a telefonjuk. Persze, volt, akinek szerencséje volt, hallottam happy endekről is. Na persze nem mindent elsöprő szerelmekről, hanem olyan kapcsolatokról, amivel fogalmazzunk úgy, hogy mindenki jól járt. De nem ez volt a jellemző.

Olyanról, hogy tényleg valós érzelmek álljanak egy így induló kapcsolat mögött, nem sokat hallottam. Persze, kifelé mindenki azt mondta és mutatta a világnak – különösen a közösségi média felületein, hogy ő a világ legboldogabb és legszerelmesebb nője. És azt is kikérte magának, ha valaki megvádolta, hogy csak azért van az 50-es éveit taposó férfi mellett húszévesként, mert az havonta kétszer legalább elviszi Dubaiba bevásárolni vagy kibérel maguknak egy kis szigetet és annyi a dolga, hogy egész nap pezsgőt vedeljen és süttesse a hasát. Meg eddzen, mert ugye a pasi csak addig tartja meg az ilyen lányokat, amíg azok jól néznek ki. Szóval ilyen háttérsztorival induló tényleges szerelmet nem nagyon tudnék felsorolni.

Aztán jött az a bizonyos rendezvény és Tamás.

Tamás a többi férfival ellentétben teljesen józanul töltötte az egész estét. Tudom, mert mindig, amikor odajött a hostess pulthoz, maximum egy pohár víz volt a kezében. Jönni viszont egész sokszor jött. Próbált úgy csinálni, mintha nem nyomulna, de láttam rajta, hogy tetszem neki. Mindig valami jó ürügyet talált, hogy miért jön, valami kérdése mindig volt. Aztán a válaszomra egy frappáns válasza is. Gyönyörű hangja volt – már ha lehet ilyet mondani egy férfi hangjára (szerintem igen :D ), és olyan intelligens humora, hogy azonnal megtetszett nekem is. De én se szerettem volna ezt kimutatni. Legalábbis nagyon rajta voltam.

Nem akartam, hogy azt higgyék, én is olyan vagyok, mint a többiek, hogy ráhajtok a gazdag, idősebb üzletemberekre. Úgyhogy részemről ennyi volt az egész. Egyedül távoztam az estéről. De ahogy láttam, Tamás is.

Bevallom őszintén, napokig nem is jutott eszembe Tamás, mígnem megcsörrent a telefonom és az ő búgó hangja szólt bele. Persze, azonnal felismertem, de ezt neki nem fedtem fel. Azt mondta, hogy a hostess cégtől kapta meg a számomat és munkaügyben keresne. Ja, persze... gondoltam. Pláne, miután megkérdezte, hogy lenne-e kedvem egy vacsora mellett megbeszélni a részleteket. A sulira és az egyéb sűrű teendőimre hivatkozva próbáltam nem belemenni, mígnem annyi opcióval állt elő, hogy végül egy vasárnap reggeli mellett maradtunk egy hangulatos kis belvárosi étteremben.

Már az első találkozásunk alatt levett a lábamról. Mondanom se kell, hogy végül munkáról szó sem esett, amit nyilván én se bántam. Egyszerűen üdítő élmény volt egy érett férfival felnőtt, komoly dolgokról, jövőbeli tervekről beszélgetni. Olyan témákról, amiket egy korombeli fiúval megbeszélni kábé esélytelen.

Ezután teljesen klasszikus módon haladt előre a kapcsolatunk. Pár hétig randizgattunk, aztán egyik este nála kötöttünk ki, ahol egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Aztán még egyet. És még egyet. Jól működött köztünk minden, tényleg, jól éreztem magam a kapcsolatban, soha nem éreztette velem sem a korkülönbséget, sem az anyagi differenciát. Én azonban egyre inkább ódzkodtam a meghívásoktól. Drágábbnál drágább éttermekbe jártunk, ahol alig mertem rendelni valamit, hiszen volt olyan hely, ahol egy féltenyérnyi étel nekem több órányi fizetésem volt. Neki nyilván meg se kottyant. Aztán jött, hogy menjünk el hétvégére wellnessezni ide, meg oda. Próbáltam ezt is húzni, végül nyárra meglepett egy hosszú hétvégével egy 5 csillagos siófoki hotelben. Muszáj voltam elmenni.

Minden csodálatos volt, majdnem jól éreztem volna magam, hiszen egy gyönyörű helyen voltam egy olyan férfival, akihez addigra erős érzések kötöttek. Csakhogy közben egyre jobban zavartak a megvető tekintetek is és az összesugdolózások a többi asztalnál.

Láttam a nőkön, a felszolgálókon, mindenkin, bárhova megyünk, hogy a pénzéhes kis ringyót látják bennem, aki biztos azért van együtt ezzel a nálam szemmel láthatóan is idősebb férfival, mert a pénzére hajtok.

Ha tudnák, mennyire nem. Olyannyira nem, hogy amikor hónap végére elfogyott a pénzem, és napközben száraz zsemlét ettem csak, meg se mondtam Tamásnak. Ő persze mindig rájött, úriember módjára felajánlotta a segítségét, de soha nem fogadtam el tőle egy vasat sem. Aztán végül tényleg szerzett nekem munkát is, de miután az első általa hozott alkalmon én voltam a „Ja, te vagy a Zelige Tamás barátnője?”, többé nem vállaltam általa hozott munkát.

És szép lassan eléggé unalmassá váltak az együttléteink is, ugyanis nem voltam hajlandó sehova menni vele. Se étterembe, se moziba, se koncertre. Sehova. Nem voltam én kíváncsi azokra a tekintetekre, az összesúgásokra, vagy pár pohárka pezsgő után a beszólogatásokra sem. Mert aztán idővel olyat is kaptam már.

Egyre többet veszekedtük is emiatt. Persze Tamás mondta, hogy ne foglalkozzak velük, ő szeret engem, és tudja, érzi rajtam, hogy én más vagyok, hogy nem a pénzére hajtok. Sőt, azt mondta, hogy pont ez, a kezdeti ellenállásom emiatt, tetszett meg neki. Állítólag örült, hogy végre itt egy lány, akit nem az anyagiak vonzanak, hanem az, hogy ő milyen. És ez így is volt.

Számomra viszont szép lassan teljesen megmérgezte a társasági együttléteinket ez. Tamás viszont imádott kimozdulni, nem akart mindig otthon ülni. Megértem.

Jó pár hétig vívódtam. Tartottunk szünetet, aztán újra összejöttünk. De megint előjött a dolog. Nem ment. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy mi vagyunk a csini huszonéves lány és a Suggardaddy-je. Úgyhogy bármennyire is szerettem, elhagytam Tamást. Pár hétig hívogatott, próbálkozott, de végül feladta. Jobb lesz így. Talán egy nap én is el tudom felejteni őt. Talán.

Íme pár híresség, akit nem érdekelt a korkülönbség párválasztáskor: