Házasok vagyunk, de külön alszunk! - Mi van?

Borítókép: Házasok vagyunk, de külön alszunk! - Mi van? Forrás: europress
"Mi az, hogy nem alszotok együtt?" A cikkben ledöntjük a sztereotípiákat: hiszen nem kell, hogy tabu legyen a külön alvás, csak meg kell tanulnunk kezelni a helyzetet!

Mindenki a saját maga kedve szerint tergeti ki „szennyesét”, furcsa szokásait, életvitelbeli nézeteit ismerősei, barátai füle hallatára és ugyanígy meg van a joga a befogadó félnek a másik oldalon, hogy mit kezd a hallott információval. Könnyen előfordulhat egy-egy ilyen beszédesebb szituációban, hogy a szó a házastárssal eltöltött alvás mivoltára terelődik, amikor is elhangzik a megosztó mondat: „a férjem és én nem alszunk együtt”. A reakciók sokfélék lehetnek: az egyetértés, az értetlenkedés palástolása, az érdeklődés felfokozódása, a tovább kérdezősködés mellett még az is előfordulhat, hogy valaki egyszerűen csak nem tud mit kezdeni az információval. Mégis úgy gondolom, hogy mindamellett, hogy az efajta hálószobatitkokat igen nagy tabu övezi társadalmunkban, jó lenne, ha képesek lennénk nyíltan beszélni róluk. Elsősorban nem a már említett barátokkal, ismerősökkel, hanem az ügyben leginkább érdekelt másik személlyel: a partnerünkkel. Ez a cikk azért jött létre, hogy leszámoljon a témát érintő sztereotípiákkal, hogy megvilágítsa a választott életforma mögött megbúvó valós és lehetséges okokat, és hogy segítséget nyújtson a lehetséges megoldások keresésében.


De miért?

Valószínűleg egyetlen pár sem úgy kezdi meg közös „működését”, hogy előre eldöntik, ők bizony külön alszanak. Rengeteg oka lehet annak, hogy hosszabb-rövidebb idő után úgy határoznak, jobb nekik egyedül tölteni az éjszakát.

Az okok közül a legjellemzőbbek :


• Eltérő a pár bioritmusa: például egyikük korán kelő, másikuk éjszakai bagoly
• Egyikük, vagy másikuk nyugtalan alvó: forgolódik, dobálja magát, rúgdos, lehúzza a takarót
• Elviselhetelen a horkolás a másik fél számára, esetleg egyikőjük az alváshoz légzést segítő maszkot visel
• Gyerekvárás közben a kismama kényelmetlenül érzi magát kis felületen
• Kisgyermekes szülők egyike – általában az édesanya – a rossz alvó gyerek mellé átköltözik a gyerekszobába


A döntést tehát igen sokszor a kényszer szüli, hiszen kénytelenek vagyunk alkalmazkodni, vagy mindkét fél érdekeit szem előtt tartva kompromisszumot kötni.


Legyen közös a meghozott döntés!

Bármi is legyen a kiváltó ok, elsődleges dolgunk kell legyen a kölcsönös kommunikáció, hiszen óriási károkat okozhat, ha az egyik fél hiretelen felindulásból, vagy tűrőképesség híján, önkényesen úgy dönt, egyszer csak kiköltözik a kanapéra. Ki kell tennünk az asztalra a problémát, a kételyeinket, érzéseinket, és minden gondolatunkat, ami felmerül bennünk a témát illetően. Együtt kell kitalálnunk, hogy nekünk mi a jó, nem pedig a fejünk felett lebegő elvárásoknak és sztereotípiáknak megfelelni, mondván, hogy „az lenne a normális, ha”!

Mert mi a normális egy párkapcsolatban? Minden esetben azok a szabályok, amelyeket két ember közös megegyezéssel, egyetértéssel, számukra kényelmes feltételekkel meghoz és megtanul a gyakorlatba átültetni.

Lehetnek kezdetben ellenérzéseink; és a társadalom által ránk erőltetett normáknak való megfelelési vágyunk is felülkerekedhet, aminek köszönhetően furcsának, abnormálisnak, esteleg egészségtelennek címkézhetjük az elképzelésünket.


Fontos, hogy mindketten kerüljünk tisztába a problémával és fogalmazzuk meg a szabályokat! Haladjunk végig közösen a minket érintő kérdéseken, hogy eljussunk a megoldásig:


1. Milyen nehézségekbe ütközik a pihenésünk?
2. Lehet-e ezeken változtatni, mielőtt külön ágyba költöznénk? Ki mit tud hozzátenni, változtatni, segíteni, vállalni, megpróbálni?
3. Ideiglenes, vagy állandó megoldásnak választjuk a külön alvást?
4. Létezik-e köztes megoldás? (Például a szoba közös, csak az ágy van külön.)
5. Hogyan tartjuk fenn az intimitást? Melyek azok a cselekvések, amelyekre az intimitás megőrzése érdekében fokozottan odafigyelünk?
6. Mit teszünk azért, hogy ne legyen káros hatással a kapcsolatunkra a döntésünk? Mi az, amivel kompenzálni tudjuk a kialakult helyzetet és ki tudjuk tölteni az űrt?


Ilyen kérdések és közösen értékelt válaszok mentén érdemes elindulni ahhoz, hogy mindeketten meg legyünk elégedve az eredménnyel. Lényeges szempont, hogy egyik fél se sérüljön a kommunikáció során oly módon, hogy úgy érezze, az egész az ő hibája. A beszélgetés, a döntés legyen kölcsönösen támogató jellegű, mert másként nem lehet hosszútávon egészséges egyensúlyt fenntartani!


Mi lesz az intimitással?

Az egyik legfontosabb kérdés, ami ilyenkor megfogalmazódhat bennünk, hogy miként fog változni az intim életünk. Fontos, hogy a döntéskor és azt követően a gyakorlatban is maradjunk partnerek, és igyekezzünk megteremteni a mindekttőnk számára szükséges és minőségi intim légkört. Van, akik számára ez természetesen megy, de olyanok is akadnak, akiknek nehezére esik belerázódni az új élethelyzetbe. Utóbbiak számára hasznos segítség, ha előre megbeszélik, hogyan alakulnak ezentúl az egymással töltött intim percek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a spontenaitást száműzni kell a kapcsolatból, hanem éppen arról szól, hogy plusz védelmi vonalként érdemes beépíteni a „vész tervet”, elakadás esetére.


Nem csupa rossz dolog!

A szeparált alvással és a mellette kemény munkával fenntartott és biztosított intimitással, jó eséllyel egy jóval komfortosabb közeget termethetünk meg társunkkal közösen, mintsem a problémáktól szenvedve álmatlanságba kergetnénk magunkat és egymást. Könnyen előfordulhat, hogy egy ilyen alvás rendszerrel még fel is pezsdíthetjük a kapcsolatunkat, hiszen száműzzük a megszokott rossz rutint, ami addig a hálószobánkat körüllengte. Újra értelmet nyerhet a privát szféra fogalma a kapcsolatunkban, és élvezetesebbé válhat a másik ember közeledése is.


Örökre együtt, de örökké külön?

Egy ilyen életvitel választásával nem szabad örökre búcsút intenünk a problémának azzal, hogy látszólag megoldottuk! Fontos, hogy amint a kapcsolatunkat, az alvás kérdéskörét is folyamatosan ápoljuk, hiszen lehet, hogy csak átmenetileg vagyunk hivatottak másik ágyba költözni párunktól. Ahogyan múlnak az évek, szükséges, hogy foglalkozzunk a kérdéssel: vizsgáljuk meg változott-e valami, fejlődött-e az alváskultúránk, érdemes-e újra együtt megpróbálni!


Ne feledjük, hogy az legyen számunkra a természetes és a normális, ahogy mi a párunkkal közösen jól érezzük magunkat ebben az élethelyzetben; minden külső inger, vagy hatás pedig maradjon másodlagos! Amennyiben nem tudjuk közösen orvosolni a problémát, netalán egészségügyi gond is megbújik a háttérben, feltétlenül keressünk fel egy szakembert, – alvásszakértőt, terapeutát -, aki segít megfelelően kezelni a kialakult helyzetet! A lényeg, hogy minden tőlünk telhetőt tegyünk meg a kielégítő és egészséges alvásért, hiszen anélkül nem élhetünk energikus és kiegyensúlyozott életet!


Ti együtt, vagy külön alszotok a párotokkal?

Mit jelent, ha állatokkal álmodsz? Mutatjuk galériánkban!