Kétségkívül hozzátartozik a nőkhöz a gondoskodás és a gyengédség. Ezekkel a hajlamokkal, tulajdonságokkal születünk, majd ezeket nevelik belénk, és emlékeztetnek bennünket: mindig ez volt a sorsa, „feladata” a nőknek. Igaz, ma már rengeteg nő szeretne kitörni a hagyományos szerepéből, hogy ne csak feleség és anya legyen, hanem akár üzletasszony vagy sikeres nő. Egyik szereppel sincs baj, mindenki bújjon abba, amelyikbe jól esik.

Ámde a kisfiúk fülébe is belesuttogták, milyen az ideális feleség, és ha szerencséjük volt, még láthattak is egyet a háznál. Így egy rétegnél még mindig erősen él a meggyőződés: az asszony helye otthon van. De minimum az a feladata, hogy kielégítse urának és parancsolójának az igényeit. Az összeset.

És van, aki megteszi! Így nevelték, tetszenek neki ezek a hagyományos értékek vagy a férje elvárásainak igyekszik megfelelni. Én is látok magam körül olyan Bree Van de Kampeket, akik nyolckarú Siva isten gyermekei, és mosnak, főznek, takarítanak, esetleg gyereket nevelnek, keményen dolgoznak, az ágyban is teljesítenek, szóval szanaszét gürizik magukat a család, illetve a házastársa boldogságáért.

Az megint más kérdés, hogy mennyire élvezik ezt és vannak, akik belül már elrohadtak, mivel a saját lelkük kertjét elfelejtették ápolni.

TÚL. TÖKÉLETES. VAGY.

Hát meg még a jó édes anyámat, nem? – gondolhatja az a nő, akihez ezt hozzá vágják. Hát nincs az feleség, aki miután felocsúdott, ne akarná egy killbilles mozdulattal elválasztani hitvese nyakát a fejétől. Hiszen éveken át a maximumot tolta azért, hogy a férje elégedett legyen vele, elvégre így szól a tantétel: ha otthon mindent megkap, nem megy máshova.

Na, és ilyenkor mizu? Talált egy kiskaput? Vagy mit nem kapott meg? Miért nem tudott szólni: „Aranyszerelmem, néha vesszünk már össze vagy, égesd oda a kaját, és ne légy már TÚL TÖKÉLETES, mert a falra mászom.” Nem, csak félrekekszel, összecsomagol, és szanaszét zúzza a nőt egy ilyen kijelentéssel.

Gondolnánk, biztos szerencsésebb azok, akik nem tesznek meg mindent a teremtés koronájáért. Meg a lófityfenét! Tőlük is ugyanazt hallom: megcsalták. Elhagyták. Nem vágytak a hagyományos szerepre, nem mondtak le önmagukról és a vágyaikról, nem rendelték alá magukat a férj akaratának, de ugyanúgy gondoskodtak a családról is.

Nem vagy ELÉG nőies.

Már nem vagy olyan izgalmas, kalandos, életrevaló, bulizós, mint mikor összejöttünk. (Mert te biztos ugyanaz az ember vagy, aki az első héten voltál, mikor összejöttünk tíz évvel ezelőtt, ugye?)

Még ha van is valami a szavaiban, akkor is: mi a francért nem tudta azt mondani időben, hogy „Tündérmókusom, ez nekem nem elég, amit nyújtasz, nyúlj már kicsit a lelked mélyébe, és pakolj ki nekem többet belőle.” Nem, megint csak előbb a félrelépés, majd a kámforrá válás.

A cikknek még nincs vége, a folytatásért KATTINTS IDE!

Nézd meg, mi volt Hollywood történetének 10 legcsúnyább megcsalása!