Férjének nem mesélt a problémájáról, mikor reggel megkérdezte tőle, mi gyötörte éjszaka, aki már azon volt, hogy felébreszti őt, hogy megnyugtassa. Mega szíve egy pillanat alatt kiolvadt férje aggodalmától, és mintha elfújták volna gyötrelmét. Aztán mikor ebédidőben találkozott a barátnőjével, újra görcsbe rándult a gyomra, mert beugrott neki a téma. Muszáj volt beszélnie róla. A vita hevében győzködni kezdte Lillát:

Biztos vagyok benne, hogy mindenkivel megesik az ilyesmi. Tudod, hogy hiányérzete van a kimaradt kalandok miatt.

Dehogy mindenkivel! Velem aztán nem – felette Lilla. –

Ha, mi? Nincs ilyen. Ha jó lett volna vele, biztosan úgy alakult volna. Higgy magadban! Nem véltelenül fordultak a dolgok az ellenkező irányba.

Mega nem akadékoskodott tovább. Hinni akart Lillának.

Ha jó lett volna vele, biztosan úgy alakult volna, ismételte el magában. De aztán a kétely tovább mardosta a szívét. Pontosan kire is gondolt, amikor ez az egész eszébe jutott?

Mega pörgette a filmet visszafelé, a tegnapi estéhez, amikor feljött a téma, és ő kifakadt, mert annyi minden összejött mostanában, és jólesett egy kicsit kiadnia magából szíve fájdalmát.

Tudod egyáltalán ki jutott eszembe? – kérdezte Lillát, akivel nagyjából ezer éve barátnők voltak.

Hát persze, hogy nem tudom. Van jó pár kimaradt pasid, még válogathatok is közülük.

Jaj, ne szívass már! – fakadt ki Mega. – Tudod, hogy ezzel nem segítesz.

Szívem, ha semmit nem segítek, akkor ideje dobni a témát. Hidd el, nincs mögötte annyi, mint ami odaképzelsz. Boldog vagy a férjeddel és a gyerekeitekkel. Pont. A múlt elmúlt.

Megát ismét nyugalommal töltötték el Lilla szavai. A múlton nem érdemes rágódni, ezt már számtalanszor tapasztalta az élet más területein. Például amikor a gyerekeinek valami baja történt: felbuktak még kiskorukban a kismotorral, vagy behajtottak a biciklivel az árokba, mind-mind hetekig, akár hónapokig megfeküdte a lelkét. Azzal gyötörte magát, hogy mi lett volna, ha ügyesebb, ha jobban figyel, ha előre gondolkozik. Sőt, volt olyan is, amikor napokig azon gyötrődött, miért is indult el aznap velük a játszótérre, akkor nem történt volna meg a baj. Egy anyának rengeteg aggódnivalója akad, miután megszülettek a gyerekei, és persze nem csak a gyerekeit illetően. Ekkor Mega hirtelen a férjére gondolt. És már nem is érdekelte, egyáltalán melyik pasi ugrott be neki tegnap este, mikor elkalandoztak a gondolatai a csajokkal való beszélgetés során.

Mégis miért nem? Lassan száz éve együtt vagytok, mi okod lenne titkolózni? Talán a férfiak életében nincs kismillió kihagyott numera?

Nem tűnt fairnek előhozni. Ő azon aggódott, mi bajom, én meg a nagy semmiből bedobtam volna, hogy csak azon gyötrődtem, miért hagytam ki ezt-azt bizonyos múltbeli pasikkal.

Ezt-azt? Ne röhögtess már! Még kimondani sem mered mit hagytál ki, akkor meg mit sajnálsz az egészben?

Megát elöntötte a méreg. Ugyan semmi oka nem volt rá, hogy mérges legyen, mégis tehetetlen volt ellene. Talán Lilla reakciója miatt érezte így magát, mert igaza lehet.

Maga előtt is szégyellte az érzéseit a múltbeli kapcsolatokból származó hiányérzete miatt.

Fogalma sem volt, mi állhat a szégyene, vagy az aggodalma háttérben, abban azonban biztos volt, hogy ennek az egésznek nincs helye a jelenében, és jó mélyre kell temetnie magában, ha nem akar felesleges balhét.

Biztosan csak kimerültem – magyarázta Lillának.

Biztosan – grimaszolt a barátnője.

Nem hiszem, hogy hibáztatnod kellene.

Nem hibáztatlak, csak szeretném megérteni, mitől félsz. Hogy miért nem mered beismerni magadnak, mi itt a gond.

Mert fogalmam sincs, miért jött ez elő egyszerre a semmiből.

Mega újra a tegnap estéhez repült gondolatban. Épp koccintottak a pohár borokkal a csajokkal, és valahogy kiszakadt belőle: „Nektek nincs hiányérzetetek? Tudjátok, hogy van olyan pasi, akivel nem mentetek el régen.” A csajok nevetve felelték: „Dehogyisnem! Olyan mindenkinek van!” Erre egyikőjük így szólt: „Na csajszi, te se voltál annak idején belevaló csaj. Látod, én az voltam, nincs is ilyen gondom.”

Tudom már, mi a baj – kiáltott fel Mega Lillára meredve.

Na, ne ijessz meg! – nevette el magát Lilla. – Még azt hiszem, valami újabb baj derül ki megint.

A fiatalságunkat sirattuk a csajokkal, nem a kimaradt pasikat. Igazából egy sem jut most eszembe, akire hiányérzettel gondolnék.

Látod, mondtam én neked. Ha jó lett volna vele, legyen az bárki, aki most nem jut eszedbe, biztosan úgy alakultak volna a dolgok, hogy ne legyen hiányérzted.

A terhek súlya nyomott le tegnap este – sóhajtott nagyot Mega. – És csak egy hirtelen jött kapaszkodót talált magának.

A párkapcsolati gondoknak figyelmeztető jelei vannak.

Galériánkban ezekből mutatunk nektek ötöt: