Fodor Zsana: Szeretsz? (Folytatásos novellasorozat) - Andi és a hétfő… #1

Borítókép: Fodor Zsana: Szeretsz? (Folytatásos novellasorozat) - Andi és a hétfő… #1 Forrás: Pixabay / Gordon Johnson
Tarts Fodor Zsana: Szeretsz? novellasorozatának szereplőivel hétről hétre, minden szombaton, hogy megismerd a történetüket, amely a párkapcsolatok útvesztőiben kalandozik. A fikció olyan fiatalok életébe enged betekintést, akik igyekeznek bízni abban, hogy a lehető legjobb utat választják arra, hogy a kiszemeltjük észrevegye, mennyire fontos számukra. Na de mi a helyzet a másik oldalon? A játék csak ettől indul be, amelyben a szereplők csupán egyvalamire kíváncsiak igazán: Szeretsz?

Folytatásos novellasorozat Fodor Zsana tollából

Lehetne, de… – 1. részlet – Andi története

Az utóbbi időben ki nem állhatom a hétfőket. Annyira lassan indulnak. Vagy a franc se tudja, lehet, az én életem lassult le mostanában túlságosan. Talán ideje lenne rendezni a dolgaim, mert biztos, hogy így nem lesz oké a folytatás. Kezdjük egyből ezzel a hétfővel. Hagyjuk ki, és kész! Pedig az IT-ban pörgés van már hétfőn is, a melóra nem lehet panaszom, a reggeli e-mailarzenálra meg különösen nem. Oké, a rendszerüzenetek olvasását is természetesen kihagynám, de legalább nem állóvíz, tanúskodik róla, hogy haladnak a projektek. Nem úgy reggel, amikor kimászom az ágyamból, és minden olyan üres és álmosító körülöttem. Legszívesebben szabit kértem volna mára, ehelyett itt kornyadozom az irodai asztalomnál, mint a padlóvázás virág a főporta bejárati ajtajában, és alig várom, hogy leugorjunk végre kávézni.

Ha mégis rá tudnám mondani egy hétfői munkanapra, hogy egye fene, kibírom, mindenképpen szükség lenne valami mókára napközben. Mit tudom én, például Kendével pöröghetnénk valami jó kis pletykán a reggeli kávé mellett. De az is izgalmasan hangzana, ha egy hírességgel futnék össze valamelyik reggel, úgyis sok idő, mire kizötyögök a belvárosból ide a budai irodadzsungelbe. Szívesen végigbeszélném az utazás egy részét mondjuk egy íróval, aki egyébként ugyanolyan polgári állásban szenved, mint én, ahelyett, hogy írna, vagy kutatna a könyvtárban a legújabb története okán, de nem teheti, ezért zötykölődik a reggeli forgalomban a tömegközlekedésen, ahogyan én. Pötyögni kezdek a billetyűzeten egy válaszüzenetet az egyik munkatársamnak, de amint megvagyok vele, visszazökkenek csapongó gondolataim közé. Vajmi kevés az esély rá, hogy valami felpörgetné a napom. Viszont a vajmi egy tök jó szó! A reggeli olvasmányomból ragadhatott meg bennem, szokatlan kifejezés lenne az IT-ban. Fel is használom majd a legközelebbi könyvértékelésemnél. Mostanában nagyon valószínű, hogy ódivatú lesz a szóhasználatom, netalán kissé nemeskedően pökhendi, mosolyodom el, hisz ki sem látszom a kosztümös, báliszezonos olvasmányokból. Imádom őket, annyira romantikusak és léleksimogatók.

Kibámulok az irodaablakon a szürke épületek üvegfelületű valóságába, majd a monitor sarkában lévő órára pillantok, tűkön ülve, hogy végre elérkezzen a fél 9. A hivatali idő 9-kor kezdődik, ezért addig pont belefér a reggeli kávészünetünk. Ilyenkor a szemközti kávézóba szoktunk átugrani, ahányan épp összeverődünk a cégtől. Ez igazából független a hétfőtől, hisz majdnem mindennap összejön, de annyi pozitívum van benne, hogy a hétindító napon legalább sztoriba kerül az ember, és elmesélheti a hétvégén történteket, ha kedve tartja, és persze, ha van mit.

Gyanús az ég. Mindjárt esik?, szemlélem kíváncsi tekintettel, pedig amikor reggel elindultam, úgy tűnt, csak a szokásos őszi szürkeség köszönti a napot. A felhők azóta egyre szorosabbra és sötétebbre tömörültek, nyilván ezért is vagyok ennyire szar hangulatban. Ha az eső sem hoz megkönnyebbülést a jókedvemre, és az egész napon ilyen nyomott unalom ül, az első dolgom lesz, hogy lemondjam a mára tervezett, meló utáni hamburgerezést Levivel. Úgysem találkoztunk már egy jó ideje, folyton előhoz újabb és újabb kifogásokat a hétvégi találkozók kihagyására, hétközben meg mindig elnyeli a munka, aztán meg, ha úgy hozza kedve, dobjak el mindent, és alkalmazkodjak hozzá, hogy össze tudjunk futni. Nem, ma nyűgös vagyok, és ez nem fog menni, dőlök hátra a székemben, aminek a támlája rekedten nyikorog egyet. Hajamat lófarokba fogom, ettől máris egy kicsit jobban érzem magam.

Még tíz perc? Ne már! Egy évszázad. Kissé hátrafordulok, hogy körbenézzek az irodában. Senki nem fészkelődik ennyit a székében, mint én. Ez milyen szánalmas már! Mindenkinek a legnagyobb rendben van az élete, és nem agyal azon, hogy valami végre felpezsdítse a vérét. Mondjuk ez érthető, az IT-sek már csak ilyenek. Kijön egy új frissítés, halleluja, megvan a napi öröm. Bár én is érzek némi affinitást a kütyük iránt, de hogy lázba hozzanak a világ IT-s ügyei, azt már nem. Bezzeg a friss könyvmegjelenések! Ezért is mondja rám Levi, hogy a cég kakukktojása vagyok. Bár kötve hiszem, hogy ezzel egyedül lennék. Ott van például a lakótársam, Emma, aki grafikus a cégnél. Ő is itt dolgozik ugyan, de legszívesebben sokkal változatosabb munkákban venne részt, szerte a nagyvilágban. Hát vagyunk ezzel így páran, mi fizetésért dolgozó kakukktojások. Sokan kérdezik a könyves ismerőseim közül, hogy egy könyvmolynak mi keresnivalója egy IT-s cégnél. Már megszoktam, hogy nagy szemekkel néznek rám. Tényleg nincs erre nagyon más magyarázat, mint a prózai megélhetés, de ebben nehezen értenek velem egyet. Talán lehet némi igazság benne, hisz nem is olyan véletlen, hogy ennél a cégnél kötöttem ki, ugyanis Levi volt a fő oka. Ő hozott ide, mikor tesztelőket kerestek, és én ki akartam próbálni magam ebben a szakmában bölcsész létemre. Két éve minden rendben volt ezzel a felfogással, és köztünk is szuperul mentek a dolgok, a közös munkahely ötlete is elég jól hangzott. Aztán idén nyáron elindult a lavina azután a céges buli után, és minden a feje tetejére állt a lelkemben. Kellett nekem belekeveredni…

A Szeretsz? 1. novellasorozat első része már ebookban is elérhető. Ha tűkön ülsz, vajon hogyan folytatódik a történet, előreszaladhatsz egy kicsit, az első rész erejéig. Minden hónapban újabb rész jelenik meg ebookban, míg a történet a végéhez nem ér. De ha türelmesen kivárod a szombatokat, feltárul előtted a novellasorozat újabb és újabb epizódjain keresztül a teljes történet. Mivel a novellafolyam egymásra épül, ezért érdemes őket sorrendben olvasni. Erről és Fodor Zsanáról a Facebook-oldalán tájékozódhatsz.