Borítókép: Férjhez mentem valakihez, akit nem szerettem Forrás: pixabay.com

Férjhez mentem valakihez, akit nem szerettem

Hétköznapi történet, de nagy tragédia rejlik benne. Miért dönt valaki így, amikor ahhoz mehetne férjhez, akihez csak szeretne? Milyen kényszerpályák léteznek fenenagy demokratikus világunkban? Rita története következik.

Jómódú családban nevelkedtem. Apám ügyvéd, anyám tévés szerkesztő volt. Sohasem volt gondunk a pénzre. Igaz, hogy otthon hűvös légkör uralkodott, igaz, hogy hétvégenként mindent áthatott a whiskyszag, de sosem volt panaszom a szép ruhákat, a nagy utazásokat vagy a tanulmányaimat illetően.

Kiskorom óta nem tudtam eldönteni, miért közelednek hozzám az emberek. Magamért? A vagyonomért? Talán én voltam túl ügyetlen társas helyzetekben, nem is voltam túl okos vagy gyanakvó, mindenesetre általában rossz emberekhez húztam. A barátnőim a pénzemért szerettek, persze, hisz fizettem a fagyit, a csokit, később a kávét és az alkoholt. A fiúk inkább tartottak tőlem, nem tudtak velem beszélgetni. Huszonegy éves koromig egy barátom sem volt.

Aztán egyetemista koromban megismerkedtem Robival. Amennyire meg tudom ítélni, ő tényleg szeretett engem, és én is őt. A pénzről alig vettünk tudomást. Nem éttermekbe vagy bárokba jártunk, inkább múzeumokba, vagy kirándulni, bringázni. Robi tanárként dolgozott, nem keresett sokat, de nem is igazán érdekelte a pénz. Kis lakásban húzta meg magát, zsíros kenyéren is elélt. Ez az embertípus új volt számomra. Soha életemben nem nevettem annyit, mint vele. Tőle tanultam meg sátort verni, spanyolul káromkodni, hatásosan viccet mesélni.

Hét hónapja jártunk, amikor apám közbelépett. Nem parancsolt, elvégre nem a Rómeó és Júlia korában élünk. Csendes, hatalmi hangsúllyal beszélt, okosan és logikusan győzködött arról, hogy nincs keresnivalóm egy ilyen csóró mellett. Sokkal jobbat érdemlek. Úgyis csak a pénzemet akarja, az ilyen eseteknek általában szörnyű a vége. Jobb, ha időben észbe kapok, és keresek valakit, aki hozzám való.

És én hallgattam rá. Mintha apám megbűvölt volna, lassan elkezdtem távolodni Robitól. Néhány hónap múlva szakítottam vele, amivel teljesen összetörtem a szívét. Én is megsínylettem az elválást, összepakoltam a cuccaimat, és átiratkoztam egy külföldi egyetemre. Persze ezt a megoldást is apám ajánlotta, én pedig belementem.

Amíg kint tanultam, a szüleim elváltak. Anyám egyre többet ivott, apám összejött egy fiatal nővel, aki – milyen ironikus – kizárólag apám pénzére utazott. Persze ez csak évekkel később derült ki. Én addig szorgalmasan tanultam Angliában, és nemsokára találkoztam George-dzsal. Apám nagyon elégedett volt vele. George helyes volt, magas és jómódú, külsőleg is passzoltunk egymáshoz. Egy bökkenő volt csak, én egyáltalán nem voltam szerelmes belé. Hamar tisztába jöttem vele, hogy csak búfelejtőnek használom, szeretnék túljutni Robin, aki még mindig kísértett az álmaimban. Úgyhogy hamarosan vele is szakítottam.

Ekkor lépett közbe apám ismét.
Máig nem tudom pontosan felidézni a szavait, csak azt, hogy viszonylag gyorsan elérte, amit akart. Kibékültem George-dzsal, aki örömében megkérte a kezem, én pedig igent mondtam.

Logikusnak tűnt, hogy egy ilyen pár összeköti az életét. Tulajdonképpen kedveltem. Rendes fiú volt. De soha nem éreztem iránta ennél többet. Nem tudott sem sátrat verni, sem spanyolul káromkodni, sem hatásosan vicceket mesélni.

Most harmincnégy éves vagyok. Van egy fiam. Angliában élek. Apám egyszer bevallotta, hogy a második felesége csalja, és boldogtalanok egymás mellett. Anyám továbbra is iszik, bár volt több pasija is. Robi egyedül maradt. Amennyire tudom, nem nősült meg, legalábbis eddig. George sokat utazik. Szerintem ő is csal engem. De a fiam jól tanul, rengeteg pénzünk van, évente egyszer Balin töltjük a szabadságunkat. Minden rendben.

Néha azonban felriadok az éjszaka közepén, és úgy ver a szívem, mintha ki akarna szakadni a mellkasomból. Ilyenkor Robira gondolok. Aztán elveszem az éjjeliszekrényről az altatót, hogy mély, álomtalan kábulatba süppedjek.

Galériánkban sztárokról olvashatsz, akik a szakítás után is szerették egymást!