Nem köntörfalaznék. Már nem ment igazán, na. Adrián elmúlt harmincöt, megszokott engem, megszokta a szép lakást, a meleg vacsorát, a tévét, a gyereket, a sok munkát, a kényelmes életünket. Neki ennyi elég is volt. Pedig tíz évvel korábban hány helyszínt és hány pózt kipróbáltunk! Minden szerelmes azt hiszi, hogy még senki nem volt előtte szerelmes, és hogy senki sem szeretkezett előtte igazán. Aztán jön a csalódás, ahogy nálunk is.

De persze a szeretet nem szűnt meg. Adrián kis pocakot eresztett, és a szexuális fantáziája is évről évre satnyult, de attól még az én férjecském maradt, akit nem cseréltem volna el tíz aranyhajú királyfiért sem. Szóval nem adtam fel. Szexi fehérneműket vásároltam. Afrodiziákumokkal tömtem. Csábosan lépkedtem előtte anyaszült meztelenül. Ez a taktika éveken át bejött. Aztán mégiscsak ritkulni kezdett, és őszintén szólva én is ráuntam, hogy minden egyes dugásért őrületes energiákat, és nem kevés pénzt kell befektetnem.

A szvigerklubos ötlet egy magyar filmből származott, ahol a főszereplő párocska életét – a kezdeti döccenők után - egész szépen helyrerázza a nyitási kísérlet. Eleinte mosolyogtam rajta, aztán gondolkodóba estem. Majdnem fél éve nem nyúltunk egymáshoz. Tündérien néztünk együtt sorozatokat, kacagva neveltük a gyerekünket – aki lassan tizenhat éves volt, ép, egészséges lelkű kamasz, szóval nem igényelt nagy nevelést -, kirándultunk, moziba jártunk. Minden klappolt, csak a testiség kopott meg. S mivel még a negyvenet se töltöttük be, úgy éreztem, eljöhet az az idő, amikor minden szeretet ellenére komoly veszélybe kerül a házasságunk – de minimum a hűségünk.

Szóval vettem egy nagy levegőt, és leültem beszélni Adriánnal.

Fejben szépen összeállt a mondanivaló, de szemtől szemben már csak hebegni-habogni tudtam. Adrián figyelmesen hallgatott, és amikor végre leesett neki, mi az, amit szerencsétlen neje pedzegetni próbál, olyan elképedt arcot vágott, amilyet még soha nem láttam rajta korábban. Zavaromban el is nevettem magam.

-Szóval te másokkal akarsz szexelni? – kérdezte.

-Igen, de nem egyedül! – magyarázkodtam. – Nem akarlak megcsalni. Csak akkor tennék ilyet, ha te is benne vagy! Együtt szépen elmennénk, megnéznénk, hogy fest egy ilyen klub, aztán eldöntenénk, hogy… szerinted hülyeség?

Adrián hallgatott, mint a csuka. Basszus, villant át a fejemen, lehet, hogy most tettem tönkre a jól működő házasságomat. Hogy lehettem ekkora barom? Összetörtem a férjem szívét, csalódott bennem, sőt, egyenesen meggyűlölt, most feláll, közli, hogy összepakol, és örökre elhagy engem. Még a gyereket is magával viszi, nehogy ilyen erkölcsi fertőben kelljen felnőnie.

-Ez.. egy.. – kezdte Adrián. Lassan felemelte a fejét és a szemembe nézett. – Ez.. egy… remek… ötlet!

Hitetlenkedve bámultam rá.

-Komolyan beszélsz?

Kiderült, hogy Adrián hetek óta gondolkodott azon, hogyan kéne rendbe tenni a szexuális életünket. Tisztában volt vele, hogy mindig én tettem bele extra energiákat, észrevette, hogy lassan leálltam a próbálkozásokkal, és beparázott, mi lesz így a házasságunkkal. Nem akart elveszíteni. Pont úgy volt vele, ahogy én. A szvingerklub ötletét pár nappal azelőtt egy férfi kollégája dobta be, aki járt hasonlóban a feleségével, és pozitív tapasztalatai voltak. Szeretett volna megkérdezni engem is, de nem tudta, hogyan csinálja.

Egyszerűen hihetetlen volt, hogy mind a ketten ugyanarra gondoltunk. Az egymásra hangoltság és összetartozás annyira beindított minket, hogy aznap este – a gyerek épp házibuliban volt – hatalmasat szeretkeztünk. És másnap reggel is. Az az igazság, hogy tíz éve nem volt ennyire szenvedélyes két napunk.

Még az sem kizárt, hogy végül mégsem lesz szükség arra a szvingerklubra.

Galériánkban extrém fétisről olvashatsz!