Ezért jó, ha a paplanon nem osztoztok a pároddal
Ébredtél már arra az éjszaka közepén, hogy vacogsz a hidegtől? Nem is csoda, ha a párod megint csak lerángatta rólad a közös takarót, amit aztán maga köré göngyöl és édesdeden durmol tovább. Mielőtt azonban nagy sértődötten kiköltöznél a közös ágyból, érdemes egy pofon egyszerű dolgot megpróbálnod ahelyett, hogy csak mélyebbre ásod magad a lövészárokban. Ne gondolj semmi extrára, mindössze egy saját paplanra, ami hidd el, csodát tehet.
Kétségtelen, az eltérő bioritmus, a más-más alvási szokás nehezítheti az alkalmazkodást. A tudomány szemszögéből nézve az alvás természetes biológiai szükségletünk; az ehhez kapcsolódó preferenciáink viszont – például hogy az ágy melyik oldalán szeretünk aludni, s hogy azt is milyen melegben, vagy hidegben, vagy milyen ágyneműben – mind tanult dolgok.
Az pedig, hogy ki mit tart ideális alvási körülménynek, teljesen szubjektív és egyedi, és sok esetben egyáltalán nem passzol a partnerünk igényeihez. Ez pedig egy idő után konfliktust generálhat.
Az együtt alvás egy intim, közös élmény a pároknak, megerősíti az összetartozásukat, biztonságot ad; ideális esetben persze. Ha viszont a nagyon eltérő szokások, igények belezavarnak ebbe és feszültséget okoznak, a krónikus alváshiánnyal társulva hosszútávon inkább többet árthat egy kapcsolatnak, mint használ. Nem biztos, hogy megéri ilyen apróságok miatt kockáztatni.