Nézzük, hogyan lehet saját meggyőződéseinknél fogva szépen lassan, halálra ítélni a párkapcsolatunkat. Végig vezetlek a teljes mintán, hogy megértsd, mi mozgat téged, vagy a párodat abba az irányba, hogy emberré váljatok, megfosztva önmagatokat és egymást is a férfitől, a nőtől, az egyesüléstől, a kiteljesedéstől.

Soha nincs megfelelő alkalom

Ott van a fejedben a gondolat, hogy kellene valamit tenni? - De aztán elhessegeted. Elvégre van jobb és fontosabb dolgod is, mint például a háztartás, a gyerek, a bevásárlás, a munka, vagy a hobbi. Mindegy is. Hajtod magad, végzed a feladatokat, a meggyőződésed szerint, és fontos, hogy te végezd el, mert csak úgy lehet jó, ahogyan te csinálod. Jó lenne, ha a párod besegítene, és biztosan meg is teszi, de te nem tudsz elégedett lenni. Hát hogy mosogat?! Sose lesz tiszta az az edény! Elmosod még egyszer.

Estére nagyon elfáradsz. Másra sem vágysz, mint hogy kikapcsolódj (TV vagy telefon nyomkodás). Vagy, hogy párnára hajtsd fejed, és aludhass. És közben látod a párodon, hogy közelít. Jön a fejedbe, bassza meg már megint mit akar?! Hát nem látja, hogy hulla fáradt vagyok?! A férfi igyekezne kezdeményezni, de már esetlenül teszi. Oly sokszor lett visszautasítva, hogy szinte már csak reménykedik, egyszer sikerül jól időzítenie, és meglesz a pillanat.

pillanat. De nem. Sajnos ez sem jött be! Közlöd vele, hogy hagyjon békén.

A férfi önbecsülése lassanként omlik össze. Mégis kitartó. Áll a szakadék szélén, és reménykedik, nem lököd le. Újra és újra próbálkozik, és nem azért, mert szexet akar, hanem mert férfiként meg szeretné hódítani a nőt, és kifejezni a vágyát, az érdeklődését, a szeretetét, a tettre készségét. Adni jött. Nem elvenni.

Te ezt pontosan tudod. Hiszen, ha meggyőződ magad, hogy legalább hagyjad, tudod, hogy jó lesz. Mégis az első pillanatban rövidre vágod a kezdeményezését. És néha durván teszed, nyomatékosan. Hogy ne is legyen kérdés.

A kellemetlen helyzet nem marad el

A férfitól, a hódítástól, a vágytól, az érintéstől, a szextől, és az intimitástól is mentesültél nőként. Ám a helyébe létrejön a bűntudat, a lelkiismeret furdalás és a szégyen érzése. Ez a komplex lélektani állapot visszavisz azon meggyőződésedhez, hogy csak magadra számíthatsz, hogy nem vagy elég jó. Nem vagy elfogadható.

Látod a párod fájdalmát. És bűntudatból, meglágyulsz kissé, és szeretnéd jóvá tenni az elkövetett "hibád". Próbálsz a kedvében járni. Most meg ő nem érti, mit akarsz, hiszen nem is olyan régen küldted el hidegebb tájakra. Nem igazi a motivációd, és a férfi ezt ki is szagolta. Köszönöm, az alamizsnát nem kérem! Nem vagyok rászorulva! - Mondja. Bekapcsolt az ego, az önvédelmi mechanizmus, a büszkeség. Így tud távol tartani, hogy ne érezzen több fájdalmat.

A fájdalmat nem ússzátok meg a párkapcsolatban

Hogyan is úszhatnátok meg a fájdalmat?! Először te utasítottad el, most meg ő téged. Jön a visszavágó! Velem ne játsszál! Tudom, hogy nincs is rám szükséged! Minek vagy velem?! Úgyse vagyok jó neked! - szól a nő belőled.

Nagyjából mindhalálig! (Amíg fel nem ébredsz a tudattalan álomból... és nem avatkozol be a mintába!)

A sebezhetőség féleleme az átkos!

Most jön a lényeg! Nézzünk végre a színfalak mögé! Mi zajlik a tudattalan rejtelmes világában.

„Amikor a mélyen rejlő (szexuális) vágyunkat elutasítjuk, megtagadjuk, majd játszmát alakítunk, hogy a párunkat távol tartsuk, és a szexet, akkor tudd, hogy legtöbbször a sebezhetőség félelme a mögöttes ok. És van neki egy csatlósa is, a bizalom hiánya, a bizonytalanság. Ők ketten, ha uralják a tudatalattidat, vakon vezetnek a halálba. A párkapcsolat halála pedig a férfi és a nő bukása, lelki-érzelmi elhalása. Az intimitás hiánya, az elhidegülés.”

A múlt tapasztalatából táplálkozó félelmeink képesek az orrunknál fogva vezetni. Simán bemagyarázzuk magunknak, hogy nem vagyunk elég jók/szépek/kívánatosak/fontosak/szerethetők, hogy tápláljuk hiedelmeinket, meggyőződéseinket. Hogy visszaigazoljuk mi nem jár. Hogy okot találjunk távol maradni a párunktól. Távol érzelmileg! Hiszen fizikailag ott vagyunk, egy légtérben, csak elérhetetlenek vagyunk egymás számára. Szenvedünk mind a ketten. Ebben a szenvedésben fontos, hogy mindenki jól játssza a szerepét.

Az utolsó szög a koporsóban: az elérhetetlenség

Az érzelmi nélkülöző párkapcsolatokban a legnagyobb motivátor az elutasítás, és az ebből fakadó elérhetetlenség érzése.

„Az elutasítás fontos eszköz, amikor félek bízni, félek jelen lenni, félek átadni magam a páromnak, az örömnek, a kíváncsiságnak, az együttlétnek. Egyszerűbbnek tűnik a pillanat hevében a gyors stop. Amint félelemben érzem magam, elvágom az egész folyamatot, lehetőleg a nulladik lépésnél!

Érdekes fordulat. Félek attól, ami jó lehetne, miközben szenvedek annak hiányától. Majd szenvedek az ürességtől, az egyedülléttől, a magánytól, az elutasítottságtól, a szégyentől és a bűntudattól.”

Azzal mentegetem magam, ilyen vagyok, nem tehetek róla. Várom a megértést, és az elfogadást! Remélem, hogy nem veszítem el a páromat, a párkapcsolatot. Azt az egységet, amit ketten képviselünk, miközben ugyanazt, ketten szétrúgjuk.

De ahhoz elég erősek vagyunk, hogy játsszuk a büszkét, az ego csatákat, és távol tartsuk magunkat és a társunkat. Attól, amire a lelkünk mélyén vágyunk. Már-már sóvárgunk!

Nő és férfi azért lép szövetségre, hogy megteremtsék az érzelmi közösséget, az intimitást, a biztonságot. És azért, hogy nagyokat szeretkezzenek. Élvezzék egymás testét, lelkét, intellektusát. Élvezzék a pillanatot, a fizikai vagy szellemi egyesülés gyönyörét, és így töltsék egymás lelkét, megerősítve azt, amit ketten képviselnek, a párkapcsolat egységét.

Az ego csaták, a félelem játszmák végét az önfeladás jelenti. A játszma, az elkerülés, a védekezés feladása. Amikor a büszkeséget felváltja az alázat, a félelmet a kockázatvállalás, az elutasítást a szeretet és biztonság.

Galériánkban sztárok, akik őszintén beszéltek szakításukról