Bea kétségbeesetten ébred a kavargó gondolataival. Oldalra néz, hiába keresi a párját maga mellett. Üres az ágy jobb oldala. Valószínűleg ma is korán kellett elmennie, hagyja annyiban, de az örökösen visszajáró gondolataitól ma reggel sem tud szabadulni. Elkísérik a munkahelyére, még a reggeli kávé közben is azon morfondírozik, mikor és persze miért alakult ki közöttük ez az „alig tudok rólad valamit” állapot, ami mostanában szinte minden egyes napjukra rányomja a bélyegét.

A legfurcsábbak a reggelek. Levi nem számolt be róla, hogy megváltozott volna a munkarendje, mégis mire ő felébred, hűlt helye a párjának az ágyban. Bea a kávéját kortyolgatva azon mereng, hogy mégis mióta megy ez így, és miért nem kérdezett ő rá a változás okára. Talán nem is gondolta eddig olyan nagy ügynek. Ha dolga van Levinek, miért szólna ő bele, hogy mikor intézi el. Este, mikor találkoznak végre, a hosszú munkanap után, már olyan messzire kerül a reggel, hogy eszébe sem jut firtatni, mi történt. Elhatározza azonban, hogy ma lesz a napja, hogy rákérdez. De minek is várni, talán jobb lenne minél hamarabb elintézni. Ír egy üzenetet Levinek.

B: Hova tűnsz reggelente?

L: Edzeni járok.

B: Köszi, puszi.

L: Pussz.

Bea megkönnyebbülten folytatja a munkanapot. Nem kérdezősködik tovább, mi értelme lenne? A vissza-visszatérő, kétségbe ejtő kérdései csak is a saját fejében léteznek, semmi szükség rá, hogy napközben is ezzel rontsa el a kedvét. Este úgyis egy üveg borral várja majd Levit haza, talán akkor minden úgy alakul, ahogy most eltervezte. Még a hajnali edzést is kihagyja majd a párja.

Gyorsan telik a nap, de mindig van egy-egy pillanat, amikor Bea elmosolyodik. Ugyanis gondolatban maga elé vetíti a folytatást. A hét közbeni szex nagy kincs, és olyan ritka, mint a fehér holló. Ha megesik, akkor hihetetlen erővel csap le rájuk, és erre most igazán nagy szükségük van. Miért is nem gondolt erre korábban, és persze sűrűbben? Amikor hazafelé veszi az irányt, betér a sarki boltba a házuk előtt, lányos zavarában a borkínálat előtt téblábol, alig tud koncentrálni, mert a legkevésbé sem a borválasztás jár az eszében. Mikor kilépett az irodából, egy gyors gondolattal bevetődött a plázába, és megejtett egy fehérnemű-vásárlást. Akkor bezzeg nem esett gondolkodóba, melyiket is válassza, mint most a borkínálat esetében. Maga előtt látja a gyertyafényt, a romantikusan díszített asztalt, a vacsorát már biztosan rendeli, az nem fog beleférni, hogy maga főzze, de mi legyen a borral. Csak áll a pult előtt, és nem érti, miért megy a választás olyan nehezen.

Aztán elfacsarodik a szíve. Rájön, hogy fogalma sincs róla, melyik Levi kedvenc bora. Az tudja, mit rendeljen vacsorára, mert sokszor rendelnek közösen, de képtelen visszaemlékezni, mikor ittak meg kettesben utoljára egy-egy pohár bort. Aztán nagy nehezen rábök egy vörösre, miközben ő a fehéret szereti, de ezzel már nem akar vergődni. Kifizeti a bort, és elhagyja a boltot. A lelkesedése elillant ugyan, de tudja, hogy még nincs minden veszve. Amint felveszi a szuperszexi fehérneműt, minden helyrejön, és már csak Levi hiányzik a képletbe, hogy hazaérjen. Ő fehérneműben várja majd, egy pohár vörösborral a kezében, az étkezőasztalnál ülve, a gyertyafényben.

Mikor minden a helyén, az asztalnál teljes díszben elhelyezkedett, Bea a sütő óráját szemléli a konyhában. Lassan itt az idő. Gondolatai szárnyalnak. Annyi kérdése van aznap estére, mintha már egy évre való adagot is összegyűjtött volna. Ezen egy kicsit fennakad.

A kulcs csörög a zárban. Bea gyomra összeugrik. Talán a várakozástól, talán a félelemtől. Egyelőre annyira vegyes az érzés, hogy nem tud dönteni egyik mellett sem. Mi van, ha kinevet? Mi van, ha szánalmasnak tart majd? A válaszokra nincs idő, Levi az előszobában van már, a zajokból ítélve mindjárt beér a nappaliba, ahol meglátja őt.

Amint Levi belép a nappaliba, tátva marad a szája. Aztán elmosolyodik, odalép Beához, és az asztalon lévő poharat megfogva, koccint vele. Mindketten kortyolnak a borból, majd Levi megcsókolja őt. Majd újra kortyol a borból, és újra csókolja, végül leteszi a poharat, megragadja Beát, felkapja, és beviszi a hálóba.

Miután megvacsoráznak, Bea jókedvűen önti ki a megmaradt bort a két borospohárba elosztva. Most minden annyira más, és annyira jó, gondol elégedetten az eltelt néhány órára. Megfogja a poharakat, és a nappaliba viszi, majd leül Levi mellé a kanapéra.

Neked nem hiányzik?

Nekem te hiányzol.

Jó nem a borra értem én sem, hanem a boldogságra.

Bea, én boldog vagyok veled.

Mégis olyan távolinak érezlek.

Több kellene az ilyen estékből.

Levi, ne engedjük el.

És ne feledjük!

Bea másnap meglepetten ébred. Az örökösen kavargó gondolatai végre cserben hagyják őt, Levi pedig ott fekszik az ágyban mellette. Elönti szívét az öröm, és valami egészen más jut eszébe, a gyötrő gondolatok helyett.

A párkapcsolatot sok dolog próbára teheti. Nézd meg, melyek a legveszélyesebbek!